„Nem Pesten történt, amit hallotok” – így hangzik Petőfi A négyökrös szekér című versének első sora, amelyben a költő azt kérdezi a mellette zötykölődő Erzsikétől: „Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Az viszont nagyon is (Buda(Pesten történt – hol máshol? –, amit most hallotok. Tibor és Sári, igaz, nem szekéren, gyalogosan a Böszörményi úti flaszteren andalogva ballagott, és francba a nyáresti vidéki romantikával, nem ragyogó csillagot, helyette közönséges vizelőhelyet választott.
Micsoda királyság lenne! – jutott eszükbe a XI. kerületi turulszobor láttán levécézni a magyarok nagy madarát. És Sárika, a „kicsikét butácska”, legott odafutott, és szíve helyett a bugyiját kitárva leguggolt, így szabadulva teste terhétől.
A talapzatba megkapaszkodva kacéran Tiborra nevetett, aki, mintegy tetézve a XXI. századi pesti romantikát, azonnal lefényképezte az ő meztelen ülepű, nemzetcsúfoló hősnőjét.
„Dolguk” végeztével úgy döntöttek, forradalmi tettüket belenyomják a nyilvánosság, különösen a polgári magyar népek képébe: „Nesztek, maradiak!” Tibor H. – Sári S. társaságában címmel mindjárt két fotót is feltettek a Facebookra, amint Sári a magyar zászló és a turulszobor alatt éppen a dolgát végzi, a képaláírás hozzá: „Kicsim a nagy madárnál.”
Büszke hagyományaink újabb liberális rozsdafoltjai másnap ugyan levették közösségi oldalukról Sári fehér fenekét, de a Vadhajtások hírportál jóvoltából ott most is láthatók.
Úgy tűnik, a szivárvány melegébe mártogatott Szent Korona, majd Szent István és Gizella grafittis gyalázása, most meg Sára ocsmány anyagcseréje egyre inkább meghozza a kedvüket, csak hogy elvegyék a miénket.
Mit szólnának a német, az osztrák, a lengyel és más nemzetek bűnüldöző szervei, ha címerállatukat, a sast szándékosan illemhelynek tekintenék némely nemtelen nemzettársaik? És miért nem szól, nyomoz, majd ítélkezik a magyar rendőrség és igazságszolgáltatás? Meddig és mire várunk! Amíg Szűz Máriát a kurtizánok harisnyakötőjére hímezik logónak.
„Milyen erkölcsű az a nő, aki hagyja magát így lefotózni és közszemlére tenni?” – kérdezte az egyik kommentelő Sári mutatványának láttán. És milyen erkölcsű az az ország, nemzet, amely zokszó nélkül hagyja magát így lejáratni és így közszemlére tenni? A kérdés csöppet sem költői!
A négyökrös szekérre, noha „lassacskán ballagott”, az ilyen pestiek sem Petőfi idejében, sem ma nem ülhetnek fel. Legfeljebb a kocsi rúdját húzhatják a megfáradt ökrök helyett.
Az ostor pattog, a csillag ragyog.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma
