A mackója szürke, az egyénisége színes

Akárcsak külföldön, itthon is megválasztották a 2000. év legjobb labdarúgóit. A válogatottak szövetségi kapitányai a francia Zinedine Zidane-t találták a legjobbnak, míg a magyar edzők a portugál Bragában játszó Fehér Miklós teljesítményét értékelték a legtöbbre. A France Football hetilap 1956 óta hagyományos szavazásán a világ jelenlegi legdrágább futballistája, a Real Madrid portugál csillaga, Luis Figo kapta az Aranylabdát, a magyar újságírók közül pedig a Hertha BSC kapusára, Király Gáborrra szavaztak idén a legtöbben.Bár Fehér személyében csatárt – ráadásul fiatal és tehetséges támadót – választottak a honi szakemberek a legjobbnak, talán kijelenthetjük, hogy az ex-győri játékos esetében a „berobbanás” ténye volt a döntő. A Portugáliában „Miki” művésznéven szereplő Fehér 19 évesen került az egyik leghíresebb luzitán klubhoz, az FC Portóhoz, ám ott csak epizódszerepek jutottak neki – tegyük hozzá, az akkori gólkirály, a brazil Jardel árnyékában. Nyáron Jardelt megvette a Galatasaray, ám Fehérnek így sem adott sok lehetőséget a szakvezetés, ezért inkább hozzájárult ahhoz, hogy a magyar futballista egy kiscsapatban, mégpedig a Bragában bizonyítson. A Porto és Fehér tervei valóra váltak, hiszen a magyar légiós a 15. forduló után negyedik helyen álló új csapatában 13 találkozón játszott és a 26-ból 11 gólt szerzett. A válogatottban szintén Fehérnél tapasztalhattuk a leglátványosabb fejlődést, amelyre a négy mérkőzésen szerzett négy találata a bizonyíték.Az is elvitathatatlan, hogy a magyar labdarúgók közül tartósan magas – mégpedig európai – szintű és kiegyensúlyozott teljesítményt csak Király Gábor nyújt. Annak ellenére, hogy klubjának, a Bundesliga első osztályában pillanatnyilag hatodik helyen álló Hertha BSC-nek sikerülhetett volna eredményesebben is a december...– Ha három héttel ezelőtt ért volna véget a Bundesliga őszi idénye, akkor most bizonyára ünnepi, amolyan karácsonyi hangulatban beszélgethetnénk – vetettük fel a magyar válogatott és a berlini csapat kapusának.– Tény, hogy az utóbbi három hétben látványos vereségeket szenvedtünk, ám ha a csapat egész éves teljesítményét nézzük, akkor nem vagyok elégedetlen; összességében így képzeltem el az évet, főleg az őszt. A bajnokság előtt sokan előre aláírták volna a hatodik helyezést, ám az első pozíció fel sem vetődött – erre december elején még a tabella elején álltunk.– Mi volt a visszaesés oka?– Az öltözői hangulattal nem volt gond, annak ellenére, hogy sokan láthatóan elfáradtak a végére. A pszichikai kimerültségnek inkább apróbb sérülések voltak a következményei, ami megnehezítette a csapat összeállítását. A hivatalos cél egyébként az első hat hely valamelyikének elérése volt, ami azt hiszem, decemberig túl jól sikerült. Mert azt el kell ismernem: a mostani Hertha számára az első hely még nem reális.– A válogatottban nyújtott teljesítményét hogyan értékeli?– Pozitívan, de nemcsak az enyémet, hanem a csapatét is. Az olaszok elleni 2-2 és a litvánok elleni 6-1-es győzelem nemcsak azt mutatja, hogy jól játszunk, hanem azt is, hogy eredményesen, hiszen idén a két tétmeccsen, vagyis a világbajnoki selejtezőn hoztuk a formánkat. Összeszoktunk, hiszen a jelenlegi keret 1998 márciusától játszik együtt, és azóta emberileg és a futballpályán is tapasztaltabbak lettünk.– Jó formáját bizonyítja, hogy a Kicker című német sportmagazin szerint a Hertha szerződéshosszabbítást ajánlott, miközben neves csapatok szeretnék leigazolni.– A hír igaz: nagyon komoly ajánlatokat kaptam, de erről még nem beszélhetek. A Herthához 2003 nyaráig köt a szerződésem, s a klub számomra korrekt feltételekkel hosszabbítani akar. Németországban ez általános gyakorlat, mert egy csapat sokkal többet nyerhet szó szerint és átvitt értelemben is, ha megtartja legjobbjait, mintha elengedné.– Mennyiért lehetne önt „kivásárolni” a szerződéséből?– Fogalmam sincs, és nem is foglalkozom ezzel.– Csapattársait egyébiránt mintha megviselte volna az utolsó néhány hét, Michael Preetz például úgy nyilatkozott, hogy szinte minden lövésből gólt kapott a Hertha...– Úgy érzem, jogos a kritika, ráadásul a statisztikák sem bizonyítják az ellenkezőjét. Sok gólnál voltam tehetetlen és persze voltak olyan szituációk is, amikor én hibáztam. Védelmünk vagy nagyon jó vagy nagyon rossz, hiszen a kikapunk, akkor három-négy gólnál nem kapunk kevesebbet, de ha nyerünk, akkor „nagyon” nyerünk. A 34 gól, amit kaptunk, sok, de az őszi idényben a Hertha volt a legeredményesebb.– Ha a klub vezetői azt mondanák: Gábor, ajánlj valakit a magyar védők közül, és leigazoljuk, akkor kit javasolna?– Varga Krisztiánt, Tóth Miklóst, Szekér Istvánt és Zugor Attilát, vagyis azt a védősort, amely mögött a Haladásban játszottam.– Tudom, hogy sokat bohóckodik, de azt vártam, hogy legalább a válogatottból sorol neveket.– Volt csapattársaimban teljesen megbízom, miként Sebők Vilmosékban is, de velük nem játszottam együtt olyan sokszor. Ami azt illeti, ha rajtam múlna, Kjetil Rekdal is beférne még a Herthába.– Németországban teljesítménye mellett szürke mackónandrágjáról vált ismertté, amely a kabalája is. Az új évezredben nem változtat ezen a szokásán?– Miért változtatnék? Legnagyobb sikereimet ilyen alsóban értem el, már csak babonából sem veszek fel mást. De nem is tudnék, hiszen ha esetleg elfelejteném magammal vinni – ami nem fordulhat elő –, akkor a szertárosunktól is csak ilyet kapnék...– A legmeghittebb ünnep előtt márciusra is készül a család, két ember életében a legszebb pillanatra...– Igen, akkorra várjuk első gyermekünket, s az már kiderült: lányom lesz. Már tudjuk a nevét is, de ez legyen a mi titkunk.