Egy magyar bíró nagy karrierje

Dr. Hegyi Péterről nem mondható el, hogy unalmas lenne az élete. A fiatal kutatóorvos a szegedi klinikán végzett tudományos munkája mellett három esztendeje, 25 évesen az országos játékvezetői keret tagja lett. Tavaly állásajánlatot kapott Angliából, ahol a newcastle-i egyetemen kutat, hétvégeken pedig hódolhat kedvenc szenvedélyének, a játékvezetésnek. Karácsony előtt 100. alkalommal vezethetett angol bajnoki meccset. Januárban Magyarországon megjelenik Győri Lászlóval közösen írt könyve, amely iránt az angol játékvezetői testület szintén érdeklődik, azaz megtörténhet, hogy a jövőben az angol bírójelöltek egy magyar játékvezető könyvéből tanulnak.Mindenekelőtt azt kérdeztük dr. Hegyi Pétertől, miért lett játékvezető.– A focit gyerekkorom óta nagyon szerettem, mindig is a kedvenc sportágam volt. Egyesületben nem, azonban iskolai szinten rengeteget fociztam. 1991-ben, tizenkilenc évesen döntöttem úgy, hogy leteszem a játékvezetői vizsgát, és meccseket vezetek majd.– Hogyan alakult azóta a pályafutása?– Egy évet a megyei háromban, egyet a megyei kettőben, két esztendőt a megyei egyben, kettőt az NB III-ban vezettem, majd 1997-ben bekerültem az országos keretbe, amelynek jelenleg is tagja vagyok. Az élvonalban számos mecscsen vettem részt eddig – Kispest–FTC, Nyíregyháza–UTE, Gázszer–Dunaferr, Gázszer–Vasas. Eddigi legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy Angliában könnyen befogadtak.– Próbálták már megvesztegetni?– Egyetlen alkalommal fordult elő, az is gyermeteg kísérlet volt, és az illető hamar felhagyott a próbálkozással. Azoknak, akik ismernek, eszükbe sem jut ilyen ötlet.– Hogyan tudja összeegyeztetni a tudományos munkát a sporttal?– Minden megoldható, csak akarat kérdése. Nem volt egyszerű. Otthon a klinikai munkát, a tudományos kutatást, a mentőzést és a focit kellett összeegyeztetni. Sokszor még csütörtökön sem tudtam, hogy a hétvégi ügyeletemet miként cserélem el, de végül mindig sikerült. Szerencsémre a kollégáim segítettek, a családtagjaim is mellettem állnak, s mindent megtesznek azért, hogy a lehető legtöbbet tudjam magamból kihozni.– Hogyan került Angliába?– A klinikai munka mellett az I. számú belklinika hasnyálmirigy-laboratóriumában tudományos munkát is végeztem, a kutatócsoporttal minden évben részt vettünk nemzetközi kongresszusokon. Tavaly ősszel a newcastle-i egyetem élettani intézetének egyik profeszszora kétéves állást ajánlott fel a kutatócsoportjában, amelyet természetesen örömmel elfogadtam, s tavaly november 1-je óta ott dolgozom.– Angliában hányszor jutott lehetőséghez?– Száz meccsen vagyok túl. Jelenleg a legalacsonyabb profivonalban, a Contributory League-ben vagyok partjelző, és a legmagasabb amatőrligában vezetek meccseket.– Mit jelent a legalacsonyabb profivonal, ahol közreműködik?– A rendszerük kicsit bonyolult, de megpróbálom leírni. Az élvonal után három osztály van, ami az egész országra kiterjed, majd ez alatt található a területi bajnokság, amely már lényegében az ötödik osztály, míg eggyel lejjebb, a megyei szinten kezdődik az amatőr vonal.– Mennyire becsülik meg a bírókat?– Mondhatom, lényegesen könnyebb Angliában játékvezetőnek lenni, mint Magyarországon. Angliában a foci nagyon népszerű. Egy példa: amíg nálunk körülbelül kétezerötszáz bejegyzett csapat van, addig Angliában több mint negyvenháromezer. Hiába van nyolcszor annyi játékvezető Angliában, mint Magyarországon, sokkal több a dolguk. A megyékben már annak is örülnek, ha meccsenként egy játékvezetőt tudnak biztosítani. Ezért mindenütt nagyon örülnek nekik, tisztelik őket. Angliában a labdarúgó-társadalmat egy nagy családnak tekintik, amelynek tagja a labdarúgó, az edző, a játékvezető, a néző. A család békében él, mindenki tiszteli a másikat. Mindenki elfogadja azt a tényt, hogy a bírók tudják legjobban a szabályokat, ezért az ítéletekkel nem is vitatkoznak. Jellemző, hogy a riporterek sem foglalnak úgy állást, mint nálunk. Általában úgy közvetítik az eseményeket, hogy az asszisztens felemelte a zászlaját, tehát les volt, vagy az asszisztens nem emelte fel a zászlaját, tehát nem volt les.– Miként kap megbízatást egy mérkőzésre?– A játékvezető küldése némileg különbözik az otthonitól. Angliában amikor megkapjuk az értesítést, akkor írásban vissza kell igazolni a küldőbizottságnak a mérkőzéseket. Körülbelül öt-hat nappal a találkozó előtt kapunk egy levelet a hazai csapattól, amelyben a mérkőzés helyének és idejének pontosítása, az előre megbeszélt csapatmezek szerepelnek. Megkérdezik, hogy a játékvezető mikor érkezik a meccsre, milyen igényei vannak, és az utazással van-e problémája. Profitalálkozókon azt is megkérdik, szüksége van-e szállásra.– Mennyit keres ott egy bíró?– A magyar játékvezetői díjak ötszörösét fizetik Angliában, de ez, gondolom, senkit nem lep meg.– Milyen az angliai stadionok biztonsági felszereltsége?– Ebben messze előrébb járnak, mint mi. Külön beléptetőrendszerük van, ennek köszönhetően az ismert huligánok még a pálya környékére is nehezen tudnának eljutni.– Magyar bíró szerepelt már korábban az angol bajnokságban?– Tudtommal az országos keretből még nem volt példa rá.– Hogyan jutott eszébe, hogy könyvet írjon?– 1997-ben Magyarországon a megyei oktatási bizottság vezetője lettem. Kinevezésemkor hosszú távú programot tűztem ki magam elé, amely nemcsak a játékvezetést, hanem az oktatást és a labdarúgást is szolgálja. Munkám során egyre jobban megfogalmazódott bennem, hogy a technika eszközeit kihasználva az oktatást színesebbé, ezáltal a hallgatóság számára élvezhetőbbé tegyem. Játékvezetői pályafutásom alatt Békés megyében megismerhettem egy kiváló szakembert, Győri László tanárt, aki olyan alázattal kezelte és kezeli a labdarúgást, ami mindenki számára példaértékű lehet. 1999-ben mindkettőnkben megfogalmazódott a gondolat, hogy olyan oktatási csomagot dolgozzunk ki, amelyet nem kizárólag a játékvezetők hasznosíthatnak, hanem a játékosok, az edzők, a szurkolók is könnyen megértik. Ez egységessé teheti az oktatást, az oktatók számára technikailag lehetőséget biztosít a minél szemléletesebb előadások megtartására, a hallgatóságnak pedig megkönynyíti az órákon a jegyzetelést, a gyakorlást és a tesztelést. Az oktatási anyag 25 órás képzésre épül, és valószínűleg januárban jelenik meg a Magyar Labdarúgó-szövetség és játékvezetői bizottsága közös kiadásában.– Hogyan jutott el ez az anyag Angliába?– Összeállítottunk angol nyelven egy rövid ismertetőt, amelyet az Angol Labdarúgó-szövetséghez is eljuttattunk. John P. Baker, a játékvezetői bizottság vezetője kérte, hogy minél hamarabb fordítsam le angolra. Ezt nyáron elkészítettem. A kézirat a Northumberland F. A. játékvezetői bizottságának elnöke előtt van, aki szóban már jelezte: érdekli az oktatási anyag. Most az írásos felkérést várom.