Az elsők között szeretnék gratulálni Luis Figónak az elismeréshez – szól a világhoz és riválisához saját internetes honlapján Zinedine Zidane. – Annak ellenére, hogy csalódott vagyok, hiszen néhány szavazó még a legjobb öt futballista közé sem jelölt. Persze tudom, a Bajnokok Ligájában két piros lapot kaptam az idény végén, de a Juventusszal jó évet zártunk, csak az utolsó fordulóban derült ki, hogy nem mi szerezzük meg az aranyérmet, ráadásul Európa-bajnoknak is mondhatom magam. Mindenesetre a második hely tanulság volt számomra, így jövőre olyan teljesítményt kell nyújtanom, hogy újra én kapjam az Aranylabdát.Zidane rosszkedve némiképp érthető. Bár a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) szavazásán kiderült, a szakma, vagyis a szövetségi kapitányok őt ítélték a legjobbnak 2000-ben, a legnagyobb és legtekintélyesebb európai futballhetilap, a France Football 1956 óta tartó és a közvéleményt erősebben befolyásoló voksolásán mégis „csak” a második hely jutott neki.„Zizou” bízott benne, hogy idei sikerei és formája alapján duplázhat, csakúgy, mint 1998-ban, amikor a brazil Ronaldót és a horvát Davor Sukert megelőzve az Aranylabdát és a FIFA elismerését is megkapta.Igaz, két évvel ezelőtt már júliusban tudni lehetett, nincs olyan elfogulatlan szavazás Zidane ellen, amely ne őt jelölné mindkét díjra. Az említett hónap tizenkettedik napján, a Brazília elleni világbajnoki döntőben ugyanis Franciaország Zidane vezérletével 3-0-ra nyert úgy, hogy középpályásunk két gólt fejelt (a harmadik találatot Petit szerezte). Ráadásul hősünk hat héttel azelőtt a Bajnokok Ligája fináléjában volt érdekelt, igaz, csapata, a Juventus 1-0-ra kikapott a Real Madridtól.1998-ban a fejesek is döntöttek.2000-ben a fejes...Nem kétséges, október 24-én 21 óra 14 percig Zidane volt az Aranylabda első számú várományosa, ám akkor olyan történt, ami hasonló futballnagyságokkal csak nagyon ritkán: „Zizou” elvesztette a fejét. A Hamburg elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés 29. percében lefejelte Jochen Kientzet, amiért azonnal kiállították.Sokak szerint ez a mozdulat volt az, amellyel a támadó-középpályás saját magát is „lefejelte” az első helyről.A szövetségi kapitányok mindenesetre elismerték idei teljesítményét, annak ellenére, hogy Zidane-nak ez már a második „húzása” volt. Mint emlékezetes, szeptember 16-án a Deportivo La Coruna elleni találkozó (0-0) 68. percében Emersonba „szállt bele”, s ezért szintén rögtön piros lapot kapott.„Különleges elismerés számomra, hogy olyan játékosoknál is jobbnak választottak, mint Figo és Rivaldo. Azt hiszem, a különbséget csak az jelentette, hogy idén megnyertük az Európa-bajnokságot” – nyilatkozta „Zizou” a FIFA december 11-i római gáláján. Sikerét természetesen családjának ajánlotta, elsősorban két fiának, Enzónak és Lucasnak, valamint feleségének, Veronique-nak.Fontos számára, hogy gyermekei a legnagyobb boldogságban nőjenek fel, és mindent megadjon nekik, miként ő is megkapott minden támogatást – a lehetőségekhez képest persze.Zinedine Zidane ugyanis a délfrancia kikötőváros, Marseille egyik híres-hírhedt negyedében, La Castellane-ban nőtt fel. Abban a városrészben, amely elsősorban a bevándorlók és a nincstelen munkanélküliek „központja”, s amelyben „Zizou” kedvenc csapatának, az Olympique Marseille-nek a stadionja, a Stade Vélodrome is található. Szülei maguk is bevándorlók voltak, a család Algériából, Boukhélifából, egy kabíliai arab településről származik. Édesapja, Smail, targoncakezelésből tartotta el feleségét, Malikát és öt gyermekét, Djamelt, Faridot, Nordint, Lilát és a legfiatalabb kölyköt, Yazidot.A kis „Zizou” sportpályafutását a cselgánccsal és a karatéval kezdte, a futballal a televízión keresztül ismerkedett, és néha beállt az utcán a többiek közé. Első tagsági könyvét az AS Saint-Henri nevű csapatocskától kapta nyolcesztendősen, talentuma azonban következő „állomáshelyén”, a Sports Olympiques de Septemesles-Vallons-nál tűnt fel edzőjének. 1987-ben pedig felfigyelt rá az AS Cannes. Két év múlva, 1989-ben, tehát tizenhét esztendősen be is mutatkozhatott a francia élvonalban, mégpedig a Nantes otthonában – többek között a jugoszláv Zlatko és Zoran Vujovics csapattársaként. Nagy szó volt ez akkoriban, ám Zidane-t az is feldobta „kicsit”, hogy a pályán töltött tizenkét percért ötezer frankot vehetett fel a klub pénztárából... A cannes-i évek azért is voltak meghatározók számára, mert megismerkedett Veronique-kal, aki ma már a felesége.Az 1990/91-es pontvadászatban negyedik helyen végzett együttesnél Zidane-ra már alapemberként számíthattak, a következő évben pedig jött a meglepetés: a Cannes a 19. lett, s kipottyant az élvonalból... Ekkor hősünk komoly választás előtt állt, mivel a képességét gyorsan felismerő Bordeaux és álmai csapata, a Marseille között választhatott. Illetve választhatott volna, csakhogy szülővárosának klubja – mint később kiderült – nem „kapaszkodott” annyit érte, így a Girondins edzője, Rolland Courbis invitálásának engedett.A pénzügyi helyzete miatt a másodosztályba száműzetett Bordeaux „megtérése” után kétszer is a negyedik helyen végzett, amiben nagy szerepük volt a fiataloknak, Zidane-nek, Christophe Dugarrynak és Bixente Lizarazu-nak. A viszonylagos sikereket egy hetedik helyezés követte. Az igazi elismerés azonban 1994-ben, tehát huszonkét évesen érte a labdarúgót, amikor augusztusban Aimé Jacquet szövetségi kapitány meghívta a válogatottba. A bemutatkozás parádésan sikerült: a bordeaux-i mérkőzésen Csehország 2-0-ra vezetett, a 63. percben becserélt Zidane azonban két perc alatt, a 83.-ban és a 85.-ben szerzett góljával 2-2-re alakította az eredményt.A következő, vagyis az 1995/96-os év nemzetközi szinten is áttörést hozott a bordó-fehér együttesnek. Bár a bajnokságban a szeptember közepétől januárig (!) nyeretlen csapat igencsak próbára tette szurkolói idegeit, az UEFA-kupában sikerült kárpótolni a híveket. Zidane-ék ugyanis a döntőig meneteltek, az AC Milant például a milánói 2-0-s vereség után otthon 3-0-ra verték! A végjátékban azonban nem bírtak a Bayernnel: Münchenben 2-0-ra, Bordeaux-ban 3-1-re nyert a német együttes.Hiába következett a tavaszi szezon zárásaként az angliai Európa-bajnokság – amelyen a francia válogatott az elődöntőben kapott ki Csehországtól –, a nagy klubok nem késlekedtek, és „szétszedték” a Bordeaux-t. Zidane-t 35 millió frankért az olasz Juventus vette meg, amely májusban megnyerte a Bajnokok Ligáját. A mérce tehát igen magasan volt. És Zidane nem is okozott csalódást, a Zebrák irányítójaként ’97-ben és ’98-ban bajnoki címet nyert, sőt kétszer is a Bajnokok Ligája-döntőig segítette az együttest. A siker azonban elmaradt, előbb a Dortmund (0-1), majd a Real Madrid (1-3) szerezte meg a kupát. Így talán Zidane az egyetlen olyan futballista, aki háromszor egymás után vesztett valamely európai kupa fináléjában...Az 1998-as esztendő azért kárpótolta „Zizou”-t, hiszen világbajnok lett, továbbá őt választották a FIFA és a France Football szavazásán is a világ legjobbjának.Ez megismétlődhetett volna idén is. Csak október 24-én ne használta volna a fejét...
Yazid Zinedine ZidaneÁllampolgársága: francia.Születési ideje és helye: 1972. június 23., Marseille (Franciaország).Magassága: 185 cm, súlya: 80 kg.Válogatottság: 62 mérkőzés/16 gól.Első válogatottmérkőzés: 1994. augusztus 17-én Csehország ellen.Legnagyobb sikerei a válogatottal: világbajnok (1998), Európa-bajnok (2000).Díjai: A világ legjobb labdarúgója (1998, FIFA, World Soccer), Aranylabda (1998), Az év francia sportolója (1998).Klubjai: AS Cannes (1988–1992), Girondins Bordeaux (1992–1996), Juventus (1996-tól).Klubsikerei: Világkupa (1996, Juventus), Bajnokok Ligája-döntős (1997, 1998), UEFA-kupa-döntős (1996 – Girondins Bordeaux), olasz bajnok (1997, 1998).
