Betartani és betartatni

Ez egy következmények nélküli ország – ez az egyébként tűrhetetlen és az élet minden területén az előrelépést akadályozó helyzet, valamint az ezt a jelenséget leíró fordulat jól ismert mindannyiunk előtt. Ez a magyar futballközélet szinte minden szegmensében tapasztalható állapot a Móricz Zsigmond korabeli öcsécském-urambátyám világ posztdzsentri változata, a kontraszelekció melegágya, a fejlődés gátja, a magyar futballt évtizedekre visszavető mentalitás megjelenítője.Ezért aztán, talán érthetően, a meglepetés erejével hatott, és egyúttal reménnyel kecsegtet a jövőre nézve, hogy az elmúlt hetekben két példaértékű döntés is született a honi fociban. Egyébiránt nem történt semmi különös, csupán betartotta és betartatta az általa hozott szabályt a Magyar Labdarúgó-szövetség, és komolyan vette magát két szervezet, a Hivatásos Labdarúgó-alszövetség és az Amatőr Labdarúgó-alszövetség. Azt persze e helyütt kötelező hangsúlyozni, finoman szólva is elég nagy baj, hogy a harmadik évezred elején ilyesmire egyáltalán szót és a sokba kerülő papírt kell vesztegetni, ahelyett, hogy ugyanezen a felületen kupacsapataink nemzetközi helytállását méltathatnánk. No de ne kalandozzunk el felelőtlenül, mi maradjunk csak a realitás, azaz a hazai futballpályák talaján, sok helyütt úgyis érthetetlenül szárnyal a képzelet!A futballszövetség egy évvel ezelőtt hozta meg azt a rendelkezést, amely szerint 2001. január elsejétől csak az UEFA rendszerű edzőképző tanfolyamon B licences végzettséget szerzett szakember lehet vezetőedző az első- és a másodosztályú felnőtt-, illetve utánpótlás-csapatoknál. A kirakatban, azaz az újjászervezett tizenkét csapatos NB I-ben csak Glázer Róbert, a ZTE szakvezetője nem tett eleget az ez év elején hatályba lépett előírásnak. Éppen lapunknak nyilatkozta Lang József, a zalaiak elnöke a határozatról: „...nem gondoltuk, hogy ilyen szigorúan és ellentmondást nem tűrően végrehajtják”. A kérdés az, hogy ezek után van-e miről beszélni? A válasz az, hogy nincs!Ám aztán mégiscsak lett: a futballszövetség felkérte a hivatásos alszövetséget, hogy szerezzen érvényt az egy esztendővel ezelőtt megalkotott szabálynak. A hivatásos alszövetség pedig annak rendje és módja szerint felszólította a zalaegerszegi vezérkart, hogy haladéktalanul tegyen eleget a törvényi előírásnak, s a futballcsapatot működtető ZTE FC Rt. igazgatótanácsa ennek megfelelően felmentette tisztségéből a trénert, felbontotta a szerződését, más beosztásba helyezte, korábbi fizetésének a felét folyósítja, és átmenetileg Madár Gábort bízta meg a vezetőedzői teendők ellátásával. Glázer pedig megígérte, hogy mostantól jó diák lesz, beiratkozik az iskolába, tanulni fog. No már most: ez az egyébként nagyon nagy szellemi és fizikai energiát követelő tanfolyam mindössze öt hét alatt elvégezhető, ám az elmúlt egy év, azaz 52 hét alatt erre a gyorstalpalóra nem volt módja Glázernek, igaz el volt foglalva azzal, hogy a kieső, azaz a 12. helyre vezesse a Zetét.A másik ugyancsak váratlan, ám szintén példa nélküli döntést az amatőr alszövetség hozta – be nem fizetett köztartozások miatt kizárta az NB II-ből a Kiskőröst, a Ceglédet és a Kisvárdát. A szervezet számtalanszor felszólította az érintetteket a törvények tiszteletben tartására, majd újabb és újabb fizetési időpontokat határozott meg, hogy dokumentumokkal igazolják, eleget tettek kötelezettségeiknek, ám miután az említett társaságok a többszöri halasztás ellenére sem lobogtatták az adóhatóságtól és a társadalombiztosítástól kapott igazolásokat, úgy döntött, hogy a testület csak nevében amatőr, működési mechanizmusában immár nem.Többen persze nem értik, mi is történt valójában, hiszen az elmúlt évtizedekben az „úgyis mindent elnéznek, vagy valahogyan majd csak elintézzük” elvek, pontosabban elvtelenségek alapján tengették a futballból saját zsebbe befolyt milliókból élénk hétköznapjaikat. Így aztán a szóban forgó egyesületek máris keresik a kiskapukat, valamennyien fellebbeznek, ahelyett hogy a több mint hét méter széles nagykapura játszanának, szabályosan. Igaz a kifogáskeresésben, ebben az igencsak sajátságos sportágban mi, magyarok, alighanem világelsők vagyunk. Ám az ilyen kétes dicsőségre csak ott lehet szert tenni, ahol hagyják. A fentiek alapján igen nagy jóindulattal akár arra is következtethetnénk, hogy mostantól talán már nálunk sem fogják. S akkor nem lesz „Ez egy következmények nélküli ország”, de legalábbis nem lesz az „Magyarfutbólia”. Ráadásul több szempontból sem.Aki ugyanis nem tartja be a rendet, annak bűnhődnie kell, aki viszont a szabályok szellemében cselekszik, annak is lesz következménye előbb-utóbb, mégpedig nem adományozott, hanem kiharcolt jutalom, azaz sok rúgott gól és eredmény formájában. Ez utóbbi esetben szokták megjegyezni, hogy erre még várhatunk egy darabig.No de meddig még?