I. Vilmos, a fogatkirály

A sikeres sportolóknál az idő múlása megszépíti a történéseket, pedig fogattal, két ló segítségével is nehéz, meredek, kanyargós úton lehet feljutni a csúcsra. Ez a világ legjobb és legtehetségesebb kettes fogathajtóinak eddig csak egy-egy alkalommal sikerült, az egyedüli kivétel Lázár Vilmos, aki 1999-ben és az idén is egyéniben világbajnok lett, s harmincnégy évesen már öt vb-aranyérmet nyert. De még esetében is igaz: „Egyedül nem megy…”

Fogathajtás
A világbajnok már bizonyára nem emlékszik rá, de másfél évtizede, amikor Borbáspusztán egy bajnoki fordulón megismertem, még csókolommal köszöntött. A legmélyebb benyomást a Lázár családból azonban nem ő, hanem az apa, id. Lázár Vilmos tette rám, akinek fanatizmusa és hite, hogy fiai eredményes hajtók lesznek, máig bennem él. Persze az elmúlt évtizedek alatt sok elfogult szülővel találkoztam, Lázár Vilmos viszont nem csupán hitt fiai sikerében, hanem pénzt, időt sem sajnált erre áldozni. Mindez persze kevés lett volna, ha a szülői jó szándék nem párosul a két fiú, Vili és Zoli kivételes tehetségével.
A rendkívül költséges lovassportban az elmúlt évtizedben a magyar versenyzőknek csak kettes fogathajtásban sikerült a gazdag nyugati hajtókat megelőzve világbajnoki címet szerezni: 1997-ben Lázár Zoltán, 1999-ben és 2001-ben pedig Lázár Vilmos lett aranyérmes. A Himnusz a két testvérnek szólt, de a tudósító, aki végigkövethette kanyargós pályafutásukat, jól tudja, az apa táplálta a tüzet, így fiainak sohasem kellett a parazsat újraéleszteni. Az idősebb testvér pályafutása remekül indult, 1989-ben 22 évesen csapatban világbajnok lett Balatonfenyvesen. Hatalmas bravúr volt ez, amely után érthetetlennek tűnt, hogy apa és fia miért elégedetlen, s miért a remélt egyéni világbajnoki címet emlegetik.
Ezt azonban nem adták ingyen, Vili tíz évig kerülgette fogatával a dobogó felső fokát, amit két éve, a kecskeméti világbajnokságon végre elért. Pedig 1993-ban Gladstone-ban már a cél közelébe jutott, sőt 1991-ben Zwettlben ismét felcsillantotta tehetségét a maratonhajtásban, azonban a díjhajtásban annyira lepontozták, s olyan hátrányba került, hogy tizenkét ponttal lemaradt a dobogóról. A következő világbajnokság előtt a hazai érdekcsoportok kiásták a csatabárdot. Az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságra való kijutás olyan belháborút robbantott ki, amelynek egyik állomása a fogattüntetés volt Budapesten. Lázár Vilmos kiküldetése ugyan nem volt vitás, de a sok hercehurca miatt végül csak két magyar fogat indulhatott Gladstone-ban. A hazai hidegháború után a fiatal versenyző hiába nyerte meg a maratonhajtást, a befejező versenyszámban hiába hajtott hibátlanul, a szintidő túllépése miatt az osztrák Georg Moser mögött csak ezüstérmes lett.
A csúcs felé vezető úton két év múlva újabb kanyar és hullámvölgy következett, a poznani világbajnokságon kocsija felborult, és ezért a negyvenegyedik helyen végzett. Az apa és két fia azonban nem adta fel, járták az országot, többször elutaztak Erdélybe is, olyan lovakat kerestek és találtak, amelyekkel a világ legjobbjai is legyőzhetők.
Négy évvel ezelőtt a riesenbecki világbajnokságra végre összeállt a világverő fogat, Vili azonban a sorstól hatalmas ostorcsapást kapott, az aranyérem felé hajtva kocsijának eltörött a rúdja, és a remélt egyéni és csapatgyőzelem helyett helyezetlen lett. A csalódásra azonban gyógyírt jelentett, hogy öccse, Zoltán világbajnok lett, az egyik aranyérem tehát a családban maradt.
A kívülálló számára a mérleg megfelelőnek tűnt: mindkét Lázárnak volt egy-egy világbajnoki aranya. Ennek ellenére nem lazítottak a gyeplőn, a háttérben az apa továbbra is a maximumra törekedett, s kiadta az újabb célt: szeretné mindkét fiát a világbajnoki dobogó tetején egyszerre látni.
Az álom két éve, a kecskeméti világbajnokságon beteljesült, Vili első, Zoli második lett, s csapatban is aranyérmet vehettek át. Ez az eredmény már felülmúlhatatlan, ezért többen úgy gondolták, az elfoglalt és sikeres üzletemberek a bakon ügetésből lépésre váltanak. A hosszú és megérdemelt ünneplés után azonban újabb vonzó célt találtak, külföldön is a világ legjobbjának bizonyulni.
A két testvér a világbajnoki bronzérmes Nyúl Zoltánnal együtt csatázott augusztus végén Riesenbeckben, ahol a csapatversenyben szenzációs győzelmet arattak. Vili világbajnoki fogatával egyéniben ismét aranyérmes lett, Nyúl Zoltán remek teljesítménnyel bronzérmet nyert, Zoli pedig új fogatával az ötödik helyet szerezte meg. A lovassportban nagyhatalomnak számító Németországban hajtóink tiszteletére kétszer játszották el a magyar himnuszt. Olyan hatalmas szakmai siker volt ez, amelyet külföldön talán jobban értékeltek, mint itthon…
A csúcsra vezető úton a szülők mellett többen segítették a Lázár-fogatok haladását – például a hűséges szurkolójuk Müller Mária és Molnár László – lóval és erkölcsi támogatással. Akadtak persze irigyek, gáncsoskodók is, de a családon belüli összetartás megsokszorozta erejüket, s így az akadályokat sikerrel vették. Az apa mindig vigyázott arra, hogy ne legyen Vili és Zoli között egészségtelen vetélkedés, az édesanya önzetlen szeretete és áldozatvállalása nyugodt háttért teremtett a zajos és veszélyes fogatcsaták előtt.