- CSELGÁNCS -
Amikor két héttel ezelőtt a magyar együttes meglepetésre legyőzte a románokat, mindenki csodáról beszélt, pedig az akkor még „csak” a bravúr kategóriájába tartozott. Amikor aztán a negyeddöntő sorsolása után kiderült, hogy az egy helyszínen rendezendő négyes döntő – valószínűleg Párizs és az új cselgáncsegyetem lesz a helyszín – jogáért a „jól eleresztett” török csapattal kell megmérkőzni, legtöbben csak a tisztes vereségben bíztak. (Tudni kell, hogy arrafelé nem csupán a fociba pumpálnak sok-sok pénzt, hanem a küzdősportokba, a súlyemelésbe, a birkózásba és persze a cselgáncsba is.) Egyedül Nagy Ernő szövetségi kapitány és fiai bíztak a lehetetlennek tűnőben. Ez persze pontosan elegendő a boldogsághoz...
Szombaton este a Nemzeti Sportcsarnok tatamiján aztán bebizonyították, hogy nem csupán fizikailag készültek fel erre a sorsdöntő összecsapásra, hanem pszichésen is. Vagy ahogy a kapitány fogalmazott, a szívüket, a magyarságukat is a küzdőtérre vitték.
A küzdelmeket öt súlycsoportban rendezték meg, pontosabban, öt-öt súlycsoportban. Az első mérkőzés után húsz perccel ugyanis megrendezték a visszavágót is, tehát összesen tíz mérkőzésre került sor. A két csata után döntetlen – 5-5 – volt az állás, ám ami a legfontosabb, s egyben döntő is volt, az az, hogy a segédpontok a magyar csapat javára döntötték el a továbbjutást. Vagyis a találkozók során megszerzett pontokkal a Nagy-fiúk léphettek tovább, akik valóban naggyá váltak ezen a csodálatos hangulatú másfél óra során. Az első összecsapást a magyarok nyerték 3-2-re, a visszavágón ugyanilyen arányban a vendégek voltak jobbak, akik egy bírói döntés után – tegyük hozzá, volt némi igazságuk, így aztán az osztrák bírói hármast is tekintsük úgy, mintha egy segédpontnyival segítette volna a továbblépésünket – meglehetősen vehemensen tiltakoztak. A döntést azonban nem változtatták meg – nincs is rá mód –, így aztán az utolsó összecsapás és az azt követő gyors „matekóra” után kiderült, hogy a segédpontok 47-37-re mellettünk szólnak. A magyar együttes így bejutott a csapat Eb négyes döntőjébe, amelyet december 8-án rendeznek meg nagy valószínűséggel Párizsban.
A francia főváros akkor kapja meg a négyes döntő rendezési jogát, amennyiben a válogatottja bejut az utolsó körbe. Erre jó esély van, így aztán feltételezhető, hogy az európai cselgáncssport fővárosában, a vadonatúj dzsúdóegyetemre is büszke Párizsban vendégeskedik majd a négy csapata, amelyik közül az egyik már biztosan a magyar.
Visszatérve még egy gondolat erejéig a Nemzeti Sportcsarnokba... A győzelem után Nagy Ernő szövetségi kapitány – Balczó András után szabadon – bizonyos kegyelmi állapotról beszélt, így élte meg ugyanis a győzelmet, s az ahhoz vezető utat. Az előd, a korábbi kapitány, Moravetz Ferenc azonban – hivatkozva az 1992-es barcelonai olimpián az ő irányítása mellett megszerzett arany- és ezüstérmekre – közbeszólt: Hol van még a vége, hol van még ez az állapot...
Maradjunk tehát annyiban, hogy szombaton este Nagy kapitány egy stációval közelebb került a kegyelmi állapothoz.
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
