Svejk, a sör és a Sparta

Csodáról beszél Prága, csodáról beszél Európa, pedig meggyőződésem, hogy törvényszerűség szemtanúi lehettek és lehetnek azok, akik a csehek sztárcsapatának szenzációs szereplését, hibátlan BL-menetelését értékelik. A tények kedvéért: a cseh Fradi – a Sparta a legnépszerűbb futballklub az országban – a H csoportban az első helyen áll, s a Real Madrid után ez a gárda a második, amelyik a legjobb 16 közé jutott.

A selejtező eddigi négy mérkőzése során még gólt sem kapott, pedig közben vendégeskedett a csapat a Bayern Münchennél is.
Vajon mitől olyan a Sparta Praha, amilyen? Mit tudnak? Miért és hogyan tudott ilyen magasságokba jutni az a csapat, amelyiknek tizen-egynéhány évvel ezelőtt feltételezhetően semmivel nem voltak jobbak a körülményei és az anyagi lehetőségei, mint mondjuk – maradva az előbbi példánál – a Ferencvárosnak.
A válasz a lehető legrövidebben megadható: célokat, megmászandó lépcsőfokokat tűztek ki maguk elé. Elébb hazájuk bajnokságában lettek a legjobbak – évek óta a Sparta végez az élen –, aztán, már ennek köszönhetően, kinyílt előttük a nemzetközi fociszínpad is. Ha bukdácsolva is, ha lassan is, de minden esztendőben előrébb jutottak, mígnem azt vették lészre, hogy maradt pénz a kasszában. (Ott igen, mifelénk nem...) A létező és ápolt utánpótlás-nevelésüknek köszönhetően az emlegetett évtizedben olyan generáció nőtt föl – Rosicky, Cech, Sionko, hogy csak az „elejüket” említsem –, amelyik megalapozta ezt a kiváló szereplést.
A napjainkra már gazdag Spartának – a nyolcaddöntőbe jutást nem ússzák meg svájci frankmilliók nélkül, s hol van még vége – egyszerű a dolga, s jövőre még egyszerűbb lehet. Csupán gazdálkodni kell – okosan. Rosickyiért például közel 25 millió német márkát kapott a klub a Dortmundtól.
A biztos jövőjüket jelentő hazai utánpótlásról – a Feyenoord elleni győztes csapatban egyetlen odatévedt légiós sem kapott helyet – , a fizikailag és mentálisan hibátlanul felkészített első csapatról fölösleges beszélni, mert az olyan törvényszerűség arrafelé, minthogy Svejk szerette a sört és gyűlölte a háborút.