Toll és párbajtőr

Nyugodtan készülhet az október 26-án kezdődő világbajnokságra Kovács Iván, mert a kilencvenes évek egyik legeredményesebb hazai párbajtőrözője nem tartozik a legnagyobb esélyesek közé. Három évvel ezelőtt csapatban világ- és Európa-bajnoki aranyérmet is nyert, azóta viszont társaival a dobogó közelébe sem került. Természetesen a harcot nem adta fel, Fekete Attilával és Kulcsár Krisztiánnal érmet akar nyerni Nimes-ben.

-VIVÁS-
Ritkán fordul elő, hogy az újságíró kollégájával készíthet interjút. Kovács Iván néhány hónapja lett a Sztársport munkatársa, délelőtt cikkírással, délután pedig az edzőtársakkal viaskodik.
– Szólíthatom kollégának?
– Ez még túlzás – válaszolja szerényen –, mert még csak tanulom az újságírást, ami nagyon érdekes. Éppen most fejeztem be egy írást a súlyos balesetet szenvedett síelőről, Hermann Maierről. Fantasztikus ahogyan harcol a gyógyulásáért, azért, hogy visszatérhessen, ismét versenyezhessen.
– Hogyan került a tollforgatók közé?
– A vívás mellett mindig foglalkoztam mással is, tanultam, zenéltem, elvégeztem a szakedzőit az egyetemen, majd programozó lettem. Harmincévesen egyre többet gondolok a jövőre, a civil életre. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a vívást abbahagyom, az athéni olimpiáig biztos, hogy ez lesz a legfontosabb. A tavalyi olimpia után kerültem a sporthetilaphoz, ahol remekül érzem magam.
– Hogyan lehet a vívást és az újságírást összeegyeztetni?
– Jól, mert az újság főszerkesztője, Buzgó József válogatott öttusázó volt, így megért, és segít.
– Újságíróként hogyan fogalmazná meg: az 1998-as világbajnoki siker után miért következett hullámvölgy, amelyből a tavalyi olimpián sem tudott kitörni?
– Inkább, mint vívó válaszolnék erre. A nemzetközi élmezőny anynyira kiegyensúlyozott, hogy egy gyengébb világbajnoki szereplés tönkretehet egy olimpiai ciklust. A két évvel ezelőtti vb-n a csapat csak tizedik lett, s így nem sikerült a kvalifikáció az olimpiára. Aztán Sydneyben tőrvívó Marsi Márkkal kiegészülve csupán egyetlen találattal kaptunk ki Franciaországtól, így a bravúr elmaradt. Pedig higgye el, nem felejtettünk el vívni, s remélem, ezt a világbajnokságon be fogjuk bizonyítani.
– A klubhűség egyik jelképe volt, ám huszonegy év után az MTK-ból átigazolt a BVSC-be.
– A klubhűségnek is van határa. Nagyon sokat köszönhetek a kék-fehér szakosztálynak, de az MTK az utóbbi időszakban súlyos anyagi gondokkal küzd, ezért váltanom kellett. Igaz, nem is nagyon marasztaltak. A BVSC-ben befogadtak, a tárgyi feltételek jobbak, az edzőm pedig továbbra is Udvarhelyi Gábor maradt.
– Milyen célokkal kezdte el negyedik olimpiai ciklusát?
– A tavalyi év nagyon kemény volt, ezért az olimpia után pihentem. Szerencsére, sikerült feltöltődnöm. Anyagi nehézségek miatt az idén kevesebb Világkupa-versenyen indulhattunk. Ennek ellenére, úgy érzem, jól sikerült a felkészülésem a világbajnokságra.
– Ez az eredményben is megmutatkozik majd a vb-n?
– Remélem. Habár a vívásban lehetetlen jósolni, de megítélésem szerint csapatunk éremért vívhat majd Nimes-ben. Fekete Attila mellett Kulcsár Krisztián is egyre jobb formába került, s így csapatunk a legjobbak között végezhet.
– A világbajnokságon csak vív, vagy tudósít is majd?
– Ez nem lenne etikus. Hogy nézne ki, ha én értékelném a teljesítményemet, vagy társaim vívását. Jó lenne viszont megkönnyíteni a tudósítók munkáját, egy éremmel.