Varga Zoltán visszatér Németországba

A magyar labdarúgás legellentmondásosabb egyénisége Varga Zoltán, aki tizenkilenc évesen már az olimpiai bajnok válogatott tagja volt. A Ferencváros zseniális csatára 23 évesen elhagyta az országot. Két év eltiltás után a Hertha labdarúgója lett, azonban doppingügybe keveredett, és Németországban eltiltották. Ezután játszott az Aberdeennél, az Ajaxnál, 1974-től a Dortmundnál, majd játékosedző lett. Huszonnyolc év után, 1996-ban hazahívták, a Ferencváros edzőjének választották, majd a Kispestnél, a Dunaferrnél, a Diósgyőrnél és a Győrnél dolgozott. A Rába-parti városból tavaly október elején távozott, azóta az edző körül sűrű csend van.

-LABDARÚGÁS-
Mi van Varga Zoltánnal? Sok- felé érdeklődtem, de még a korábbi barátai sem tudtak róla semmit. Sok próbálkozás után végre telefonon elértem, de közölte, hogy megfogadta: többé nem nyilatkozik magyar újságírónak, mert a véleményét elmondta a tavaly megjelent könyvében. Aztán mégis kötélnek állt, belátta, hat év után nem távozhat el angolosan. A Várban, lakásától nem messze találkoztunk. Varga Zoltán láthatólag jól van.
– Győri kirúgása után miért vonult önkéntes száműzetésbe?
– Mert megcsömörlöttem az újságíróktól, akik az évek folyamán nem partnereim, hanem ellenségeim lettek. Igazságtalanul mocskoltak, gyaláztak, és szerepük volt abban, hogy nem dolgozhattam nyugodtan.
– Játékosként, majd edzőként is nagyon ellentmondásos kép alakult ki önről. Véleménye szerint milyen ember Varga Zoltán?
– Olyan, mint amilyen 1968-ban volt. Akkor sem voltam megalkuvó, most sem. Mindig szerettem dolgozni, s 1996-ban őszintén hittem abban, hogy a magyar labdarúgás megreformálható. Aztán kiderült, hogy huszonnyolc év alatt a sportágban alig változott valami, s mivel nem voltam hajlandó megalkudni, sehol nem kaptam meg a lehetőséget a bizonyításra.
– Megbánta, hogy 1996-ban elfogadta a Ferencváros ajánlatát, és hazatért?
– Visszatekintve az elmúlt évekre, a válaszom: igen. Ha tudtam volna, mi vár rám, akkor nem adtam volna fel a nyugodt, kényelmes civil életemet Németországban. Ott mindenem megvolt, de a labdarúgás hiányzott. Ezért is vállaltam ötvenegy évesen, hogy új életet kezdek, de arra nem számítottam, hogy csak bohócnak kellek az Üllői útra. Én valóban hittem abban, hogy kemény, következetes munkával nemzetközi szintű csapatot építhetek a Ferencvárosnál.
– Ha mérleget készít az elmúlt hat évről, milyen eredményt kap?
– Kínlódás volt.
– Miért?
– Nincs értelme újra boncolni az ügyeket, annyit harcoltam már, de eredménytelenül. Visszanézve: a Ferencvárosnál sok tekintetben jó lehetőségem volt, de amikor kiderült, hogy az eredményesség érdekében úgy kell változtatni, hogy egyéni érdekek sérülnek, kirúgtak. A Dunaferrnél egy ideig alkothattam, de amikor kész lett a csapat, megváltak tőlem. Utoljára Győrből – a külső körülmények miatt – kellett három hónap után távoznom. Pedig, amit ígértem, teljesíthettem volna.
– Az elmúlt hat év vereség volt?
– Nem az én, hanem a magyar labdarúgás megújításának a veresége volt. Mondhatnak rám bármit, de sajnos az eredmények azt mutatják, a magyar foci évtizedek óta mocsárban tocsog. Be kellett látnom, hogy ezt a mocsarat egyedül nem tudom kiszárítani. Pedig amíg ez nem történik meg, addig nem lehet a nemzetközi szint felé elrugaszkodni.
– Kudarcait azzal magyarázzák, hogy összeférhetetlen, mindenkiben az ellenséget látja.
– Ma már felesleges a régi sebeket feltépni, de erre a rám sütött bélyegre válaszolnom kell. Már tavaly elhatároztam, hogy többé nem dolgozom az élvonalban. Aztán Győrben egy hosszú távú feladatot kaptam, s az elnök azt ígérte, nyugodtan dolgozhatok, mert meg fog védeni. A sajtó azonban már érkezésem előtt ellenem hangolta a közvéleményt, majd elkezdtek ellenem szervezkedni, tüntetéseket rendezni. Amióta eljöttem, alig változott a csapat eredményessége, de hallott arról, hogy az utódomat támadják? Ki foglalkozik például azzal, hogy a Dunaferr edzőjének mennyi a fizetése? Amikor én dolgoztam ott, a városban kiírták az útjelző táblákra, hogy mennyi a jövedelmem, ami természetesen hazugság volt. Elismerem, elfogadtam rossz ajánlatot is, például a Diósgyőrét, amely anyagi csődben volt. De mentségemre szolgáljon, dolgozni akartam.
– Legalább anyagilag megérte?
– Ha összeadok és kivonok, akkor hat év edzői munkám eredménye egy budai lakás lett. Ha Németországban maradok, ennyit ott is elérhettem volna.
– Mit csinált az elmúlt fél évben?
– Például rendbe tettem a fájós vállamat. Sokat szenvedtem vele, már alig tudtam aludni. Megoperálták, azóta javult, habár a bal karomat még nem tudom teljesen fölemelni.
– Ötvenhét évesen hogyan tervezi a jövőjét?
– A jövő héten elutazom Németországba. Amikor 1996-ban hazajöttem, egy kiskaput nyitva hagytam, mert a müncheni lakásomat nem adtam el. Úgy tervezem, néhány hónapig kint maradok, körbenézek, felmérem a terepet. A biztosítótársasághoz nem térek vissza, edzőként akarok dolgozni Németországban is. Természetesen tudom, hogy alacsonyabb osztályú csapatnál kell kezdenem, vagyis folytatnom. A lehetőségek ismeretében aztán néhány hónap múlva eldöntöm, hogy hol fogok élni.
– Most úgy látja, itthon már nincs lehetősége?
– Szívem szerint lenne még kedvem utánpótlással foglalkozni, de amint említettem, a mocsarat csak összefogással lehetne kiszárítani.
– Akkor ötvenhét évesen újra „disszidál”?
– Más lehetőségem nincs.
***
.Hat év a számok tükrében
1996–97 Ferencváros 29 19 7 3 3. hely
1997 ősz Kispest 5 – – 5 18. hely
1998–99 Dunaferr 28 14 4 10 6. hely
2000 tavasz Diósgyőr 9 1 1 7 15. hely
2001 ősz Győr 11 1 4 6 11. hely
Összesen: 82 35 16 31