Labdarúgás
n Munkatársunktól
Pécsett esemény volt a magyar labdarúgó-válogatott föllépése, nyolcezren voltak a lelátókon, amikor a Simon Tiborra emlékező gyászszünet után megkezdődött a Horvátország elleni meccs. A magyar csapat összeállításán nyomot hagyott a három héttel ezelőtti debreceni vereség (Fehéroroszország: 2-5), mindössze hárman (Király Gábor, Juhár Tamás, Dárdai Pál) kezdtek akkor és most egyaránt. Gellei Imre szövetségi kapitány Lisztes Krisztiánra is számított, ám a délelőtti edzésen kiderült, a játékos sérült, a csípőjét fájlalja, így kimaradt.
Azután a mérkőzés szintén sérüléssel indult, az egykori pécsi hátvéd, Bódog Tamás szerelni igyekezvén megsérült, aláfordult a bokája. Négy perccel később egy másik volt pécsi, Dárdai Pál volt a főszereplő, egy jobb oldali szabadrúgás után menteni akart, de olyan szerencsétlenül ért a labdához, hogy az Király mellett a jobb sarokba került (0-1).
Az első negyedórában szinte alig birtokolta magyar játékos a labdát, később valamennyit javult a helyzet, ám akkor meg a tanácstalanság akadályozta meg a támadásépítést. Két szögletre futotta mindössze a csapat erejéből, majd ismét a horvátok jöttek, újabb gólt lőttek, megint egy szabadrúgást követően. Ezúttal balról szállt a labda a magyar ötösre, valamennyi védő Niko Kovacot nézte, aki a kapuba perdítette (0-2).
Nézőtéri csetepaté okozott némi izgalmat ezután, esemény volt a javából a lelátói verekedés, mert a pályáról hiányoztak az izgalmak. A horvátok nyugodtan, magabiztosan labdázgattak, időnként meg-meglódultak, s akkor látszott, hogy nagyobb feladatok megoldására is képesek. A magyar futballisták erőlködtek, mégis erőtlenek voltak.
Szünet után némi élet költözött a játékba, köszönhetően annak is, hogy élénkebben mozogtak a magyar futballisták. Tököli fejese csak kevéssel szállt a kapu mellé az újrakezdés után, és egyébként is elsősorban a horvát térfélen folyt a játék. Sok elképzelést nem lehetett fölfedezni egyik oldalon sem, a játékosok többnyire ott tömörültek, ahol a labda megfordult. Egyedül Gera aktivitása volt feltűnő, legalábbis egy ideig, aztán maradt az elszántság, az akarás, mindenfajta eredmény nélkül. A magyar fölény nem sokat ért, márcsak azért sem, mert hiába a korábbinál nagyobb igyekezet, hiába a labdabirtoklás, a védekező horvátokon látszott, hogy képzett futballisták, tudják, mit akarnak.
Jellemző, hogy lövést vagy fejest először a 81. percben kellett hárítania a horvát kapusnak, ekkor Fehér Miklós fejesét védte Vasilj, majd nem sokkal utána Dárdai lövését is hárította. Érdemes rögzíteni e két tényt, hiszen csak ezekből a megmozdulásokból érhetett volna el gólt a végül újra itthon vereséget szenvedő magyar válogatott.
Hogy a horvátok világbajnoki felkészülését mennyiben szolgálta a pécsi kilencven perc, az legyen az ő titkuk, ami a magyar válogatottat illeti, újra kiderült, hogy szinte mindegy, ki lép pályára a címeres mezben, ami az igazi csapatjátékot (ritmus, elképzelés) illeti, badarság számítani rá.
Igaz, a remény hal meg utoljára.
***MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 0-2 (0-2)
Barátságos válogatott mérkőzés, Pécs, 8000 néző, vezette: Stuchlik (osztrák)
MAGYARORSZÁG: Király (Babos, 46.) – Bódog (Korolovszky, 10. perc), Dragóner, Juhár, Lőw – Sowunmi (Böőr, 74.), Pintér (Rósa H., 56.), Dárdai, Tóth N. (Kuttor, 90.) – Waltner (Gera, 46.), Tököli (Fehér M., 61).
HORVÁTORSZÁG: Butina (Vasilj, 68.) – Saric, Tapalovic, Sablic, Jarni (Babic, 46.) – Simunic, Vugrinec (Olic, 62.), N. Kovac, Leko (Prosinecki, 78.) – Rapajic (Agic, 65.), Maric (Petric, 46.).
Gólszerzők: Dárdai (11. – öngól), N. Kovac (24).
Sorra támadják a kereskedelmi hajókat a húszik + videó
