A remény hal meg utoljára

–
2002. 05. 08. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Labdarúgás
n Munkatársunktól
Pécsett esemény volt a magyar labdarúgó-válogatott föllépése, nyolcezren voltak a lelátókon, amikor a Simon Tiborra emlékező gyászszünet után megkezdődött a Horvátország elleni meccs. A magyar csapat összeállításán nyomot hagyott a három héttel ezelőtti debreceni vereség (Fehéroroszország: 2-5), mindössze hárman (Király Gábor, Juhár Tamás, Dárdai Pál) kezdtek akkor és most egyaránt. Gellei Imre szövetségi kapitány Lisztes Krisztiánra is számított, ám a délelőtti edzésen kiderült, a játékos sérült, a csípőjét fájlalja, így kimaradt.
Azután a mérkőzés szintén sérüléssel indult, az egykori pécsi hátvéd, Bódog Tamás szerelni igyekezvén megsérült, aláfordult a bokája. Négy perccel később egy másik volt pécsi, Dárdai Pál volt a főszereplő, egy jobb oldali szabadrúgás után menteni akart, de olyan szerencsétlenül ért a labdához, hogy az Király mellett a jobb sarokba került (0-1).
Az első negyedórában szinte alig birtokolta magyar játékos a labdát, később valamennyit javult a helyzet, ám akkor meg a tanácstalanság akadályozta meg a támadásépítést. Két szögletre futotta mindössze a csapat erejéből, majd ismét a horvátok jöttek, újabb gólt lőttek, megint egy szabadrúgást követően. Ezúttal balról szállt a labda a magyar ötösre, valamennyi védő Niko Kovacot nézte, aki a kapuba perdítette (0-2).
Nézőtéri csetepaté okozott némi izgalmat ezután, esemény volt a javából a lelátói verekedés, mert a pályáról hiányoztak az izgalmak. A horvátok nyugodtan, magabiztosan labdázgattak, időnként meg-meglódultak, s akkor látszott, hogy nagyobb feladatok megoldására is képesek. A magyar futballisták erőlködtek, mégis erőtlenek voltak.
Szünet után némi élet költözött a játékba, köszönhetően annak is, hogy élénkebben mozogtak a magyar futballisták. Tököli fejese csak kevéssel szállt a kapu mellé az újrakezdés után, és egyébként is elsősorban a horvát térfélen folyt a játék. Sok elképzelést nem lehetett fölfedezni egyik oldalon sem, a játékosok többnyire ott tömörültek, ahol a labda megfordult. Egyedül Gera aktivitása volt feltűnő, legalábbis egy ideig, aztán maradt az elszántság, az akarás, mindenfajta eredmény nélkül. A magyar fölény nem sokat ért, márcsak azért sem, mert hiába a korábbinál nagyobb igyekezet, hiába a labdabirtoklás, a védekező horvátokon látszott, hogy képzett futballisták, tudják, mit akarnak.
Jellemző, hogy lövést vagy fejest először a 81. percben kellett hárítania a horvát kapusnak, ekkor Fehér Miklós fejesét védte Vasilj, majd nem sokkal utána Dárdai lövését is hárította. Érdemes rögzíteni e két tényt, hiszen csak ezekből a megmozdulásokból érhetett volna el gólt a végül újra itthon vereséget szenvedő magyar válogatott.
Hogy a horvátok világbajnoki felkészülését mennyiben szolgálta a pécsi kilencven perc, az legyen az ő titkuk, ami a magyar válogatottat illeti, újra kiderült, hogy szinte mindegy, ki lép pályára a címeres mezben, ami az igazi csapatjátékot (ritmus, elképzelés) illeti, badarság számítani rá.
Igaz, a remény hal meg utoljára.
***MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 0-2 (0-2)
Barátságos válogatott mérkőzés, Pécs, 8000 néző, vezette: Stuchlik (osztrák)
MAGYARORSZÁG: Király (Babos, 46.) – Bódog (Korolovszky, 10. perc), Dragóner, Juhár, Lőw – Sowunmi (Böőr, 74.), Pintér (Rósa H., 56.), Dárdai, Tóth N. (Kuttor, 90.) – Waltner (Gera, 46.), Tököli (Fehér M., 61).
HORVÁTORSZÁG: Butina (Vasilj, 68.) – Saric, Tapalovic, Sablic, Jarni (Babic, 46.) – Simunic, Vugrinec (Olic, 62.), N. Kovac, Leko (Prosinecki, 78.) – Rapajic (Agic, 65.), Maric (Petric, 46.).
Gólszerzők: Dárdai (11. – öngól), N. Kovac (24).

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.