- LABDARÚGÁS -
C csoport
A brazil futballról szinte lehetetlenség néhány sorban és gondolatban képet adni. Az ország labdarúgása olyan gazdag eseményekben és tehetségekben – még akkor is, ha a selejtezők során vért izzadt a válogatott, s csak csoportharmadikként lépett tovább –, hogy könyveket lehetne írni nemzeti sportáguk bármelyik korszakáról.
Az aktualitást tekintve két tényt kell leszögezni. Az egyik, hogy a négyszeres világbajnok – 1958-ban, 1962-ben, 1970-ben hódította el a Jules Rimet-kupát, majd 1994-ben annak a „jogutódját”, miután az eredeti trófea a háromszori győzelemmel Brazíliába került – távolról sem olyan csapat, amilyet a szurkolók látni szeretnének, s amelyet a siker biztos tudatában indíthatnának útra Ázsiába. A másik igazság akár az is lehet, hogy ne higgy a braziloknak! A sárga-kékben játszó dél-amerikaiak ugyanis bármely tornán, bármelyik csapat ellen képesek a győzelemre, ebből fakadóan nem történne csoda, ha június 30-án ők ihatnának pezsgőt a kupából.
Hogy mennyire gazdag a brazil futball, annak alátámasztására álljon itt öt név: Elbert, Marcelinho, Zé Roberto, Amoroso, Romario. Szövetségi kapitányok legmerészebb álmaiban jelennek meg ezek a futballzsenik. Luis Felipe Scolarinak azonban egyikük sem kellett. Morgás ide, felháborodás oda, szívfájdalom nélkül hagyta otthon a négy Bundesligában játszót, továbbá a 36 éves Romariót. Megtette – meg merte tenni –, s ez azért jelent valamit. A legkézenfekvőbben azt, hogy vannak jobbak náluk. A brazil futballban mindig mindenkinél van jobb… Még akkor is, ha a valóban legnagyobbnak tartott, háromszoros világbajnok Pelé értetetlenül állt a kapitányi döntés előtt, mondván, felfoghatatlan számára ennyi kiváló labdarúgó mellőzése.
A másik oldal véleményét a vb-re természetesen benevezett Carlos Alberto foglalta össze: „Romarióra nincsen szükség, kiöregedett primadonna.”
A brazil sajtó nem a leghízelgőbb jelzőkkel illette és illeti a csapatot. Most, amikor még csak egyre feszültebben reménykednek a sikerben a brazil kollégák, ott ütik a csapatot, a kapitányt, a szövetséget, ahol csak tudják. A legfrissebb hír szerint most arról cikkeznek, vajon mit keres a csapat egy héttel a rajt előtt Malajziában, ahol negyvenfokos a hőség és elviselhetetlen a páratartalom. Meg is adják a választ: szombaton 700 ezer dollárért lép pályára a Scolari-csapat, amely számára az a legfontosabb, hogy telerakja a zsebét pénzzel. Nagy tételben lehet fogadni arra, hogy a most fanyalgó újságírók lesznek azok, akik semmit nem sajnálnak majd tőlük, ha ötödször is világbajnokok lesznek…
A létező gondjaiktól függetlenül a csoportból való továbblépés a kötelező elvárás a brazilok számára, s nem is igazán képzelhető el, hogy akár a török, akár a kínai vagy a Costa Rica-i válogatott képes lenne legyőzni őket. Ha mégis, akkor jobban járnak a futballisták, ha más országban folyamodnak állampolgárságért. Mondjuk Magyarországon, s akkor nagyot javulhatna a Gellei-csapat esélye a svédek elleni Eb-selejtezőre…
D csoport
Biztosan sokan emlékeznek még az 1966-os angliai világbajnokságra, amelyen a KNDK csapata közel állt a csodához, a portugálok legyőzéséhez. A blamától a zseniális Eusébio mentette meg a csapatot, aki négy gólt elérve egymaga húzta ki a bajból a dél-európaiakat, hogy aztán a győzelem adta lendülettel egészen a harmadik helyig meneteljenek. A 36 évvel ezelőtti találkozót azért érdemes felemlegetni, mert a D csoportban június 14-én megismétli önmagát a futballtörténelem. Ezúttal is a két ország labdarúgói futnak ki a gyepre, azzal az „apró” különbséggel, hogy ezúttal nem a népi Korea képviseli majd a színeiket, hanem Dél.
A portugál futball – ami a világbajnoki szerepléseket illeti – némileg hasonlít a szomszédéra, Spanyolországéra. A kiválóan képzett, a labdával mindent tudó futballisták a klubjaikban maradandót alkotnak, ám amikor a nemzeti mezt húzzák magukra, messze elmaradnak a valós tudásuktól. A már emlegetett angliai vb-n szerzett bronzérmükön túl, a 2000. évi Eb-n jutottak el a dobogóig, akkor is harmadikok lettek. S ami talán a legmeglepőbb: Portugália eddig csupán két alkalommal jutott el a 16-os, illetve a 24-es döntőig. 1966-ban és 1986-ban. A selejtezőket – ebben is lemásolták a spanyolokat – magabiztosan vették. A hét győzelem mellett mindössze három döntetlent játszottak. A csapat meghatározó egyénisége, a Real Madridban alkotó, a 2000. évben az Aranylabdát elnyert Luis Figo, akire egészen biztosan „utazni” fognak az ellenfél védői. A szövetségi kapitánynak, António Oliviérának azt a nem könnyű feladatot is meg kell oldania, hogy úgy tegye főszereplővé a nélkülözhetetlen játékosát, hogy közben az ellenfelek a többi támadójára figyeljenek.
Dél-Korea csapata csúcstartó Ázsiában. Eddig öt alkalommal szerepelt vb-n. Ezt az önmagában dicsérendő tényt az rontja le némileg, hogy a labdarúgók eddig még egyetlen vb-mérkőzést sem nyertek. Most, hazai környezetben erre készül a holland kapitány, Guus Hiddink irányította csapat, amelyik nem kevesebb, mint negyven mérkőzéssel a háta mögött várja a június 4-i bemutatkozást, amikor Lengyelország lesz az ellenfele. Az a Lengyelország, amelyik nem is titkon bízik abban, hogy Portugália mellett bejut a legjobb 16 közé. Mivel ez a célja Dél-Koreának meg az utóbbi időben rengeteget fejlődött Egyesült Államok válogatottjának is, nem nehéz megjósolni, nagy tülekedés lesz a D csoportban.
Megvan, mi okozta Michael Madsen halálát
