- Labdarúgás -
Németország olyan személyiségtől vesz búcsút, aki emberi adottságaival, a pályán elért sikereivel és az NSZK megszületésének nehéz éveiben játszott szerepével történelmi magasságba emelkedett. Együtt emlegetik a demokratikus államrendet kialakító kancellárral, Konrad Adenauerrel és a német „gazdasági csoda” alapjait lefektető, a szociális piacgazdaságot megteremtő Ludwig Erharddal.
Az 1920 októberében született Fritz Walter vezette válogatottnak jutott az a feladat, hogy visszaadja egy erkölcseiben és öntudatában megroppant nemzet jövőbe vetett bizalmát. A II. világháború borzalmainak felelőssége, a csődbe jutott gazdasági helyzet, a nemzetiszocializmust jogosan elítélő nemzetközi hangulat nyomta rá bélyegét az emberek szűkös életkörülményeire. A letargiába süllyedt honfitársait segítette ki végleg a Nationalelf az 1954-ben elnyert világbajnoki címmel – élén a kapitány Fritz Walterrel, aki a szibériai hadifogság elkerülését kizárólag futballtudásának köszönhette, miután egy orosz százados oly nagyra becsülte labdarúgó-művészetét, hogy hazaengedte a tizenkilenc évesen már válogatottsághoz jutott fiatalembert.
A régi és új szövetségi kapitány, Sepp Herberger benne látta a felépítésre váró nemzeti csapat kulcsemberét. A legendás „Chef” bizalma kifizetődött: az FC Kaiserslauternnel két országos bajnoki címet nyert Fritz Waltert szerénysége, szorgalma és hűsége miatt egész Németország szerette. A magyar válogatott elleni szenzációs 3:2 után ő lett a „berni csoda” szimbóluma. A külföldi ajánlatokat – így a Real Madrid megkeresését – határozottan visszautasította, és egész pályafutása során hű maradt azokhoz a „vörös ördögökhöz”, akiknek a mezét már kilencévesen magára húzta. A kaiserslauterni „Fritz Walter stadion” őrzi a német futball képviselőjének az emlékét.
Aktív pályafutásának befejezése után számtalan vállalat nevezte ki reprezentánsának, a szövetség a válogatott örökös tiszteletbeli kapitányának választotta, a Sepp Herberger Alapítvány szolgálatában a fiatalkorú bűnözök szocializálásának feladatát támogatta, a legmagasabb állami kitüntetésekben részesült. A háromszoros világbajnok Németország legendájaként aludt el békésen házában, a pfalzi Enkenbach-Alsenbornban, mindössze öt hónappal felesége halála után.
Korábbi csapatát kiütötte a bombaigazolás, a Chelsea az első döntős a klub-vb-n
