- Labdarúgás -
TOKIÓ. Valamennyi, az országba érkező külföldi útja először Tokióba vezet. Innen indulnak a vonatok Oszakába, Ibarakiba vagy Szajtamába, ahol a meccseket játsszák. A szervezők az amúgy is túlzsúfolt japán fővárost ugyanis meg akarták kímélni a szurkolók zarándoklatától. Ám az élet mégis a nagyvárosban zajlik, így minden jól értesült szurkoló Tokió Roppongji negyedébe özönlik, ahol a nagy futballnemzetek képviselői randevúznak. Itt aztán mindent megtalál, amitől egy igazi rajongó tűzbe jön. Elsősorban zöldbe öltözött írekkel lehet találkozni kedvenc kocsmáik előtt. „Zöld fiúk, előre!” hangzik valamelyikük szájából a jelszó, és sok százan emelik korsóikat Mick McCarthy játékosai tiszteletére.
Az ugyanakkor első pillantásra látszik, hogy Japán nincs hozzászokva az ilyen nagy eseményekhez. A rendőrök rendszeresen túlreagálják a szurkolók éneklését, kiabálását, sőt az egész zajongó tömeget láthatóan a pokolba kívánják. Az egymásnak boldogan integető, egymás zászlóját lengető csoportokat elkülönítik, elkerülendő a lehetséges verekedést, máskor pedig a békésen nótázva iszogatókat „Kérjük, legyenek csendben!” vagy „Kérjük, menjenek innen!” feliratú táblákkal próbálják kordában tartani.
Bár a szurkolók európai szigeteket varázsolnak Tokióba, sokuk bizony tizenhárom órás repülőútra hazájától hoppon marad, s nem adatik meg neki, hogy a helyszínen szoríthasson csapatának. Japán visszatartott sok ezer jegyet, hogy azt tengerentúli irodái értékesítsék. Igen ám, de Európában erről nem tudtak, a megcélzott szurkolók pedig már a helyszínen próbálják megvenni az amúgy számukra fenntartott jegyeket. Egyre növekszik az elégedetlenség körükben, látva a sok üres széket a japán stadionokban.
A szervezők – felismerve hatalmas hibájukat – interneten és telefonos úton is árusítják a jegyeket, ám a FIFA honlapjára tízórás próbálkozás után is lehetetlennek bizonyult feljutni, telefonon pedig – ha éppen nem foglalt – azt közlik, hogy a jegyek elfogytak. Azt is japánul. Ennek ellenére nem jelent különösebb problémát a nagy többségnek, hogy találjon magának egy-egy kocsmát, ahol közvetítik a nagy eseményt. Persze csak a Japánban játszott mérkőzéseket. A koreai meccseket ugyanis csak előfizetéses csatornán lehet látni, a legtöbb mulató pedig az igencsak borsos árat nem akarja kifizetni. Mások viszont épp ennek örülnek. Éjszakai bárok forgalmukat a szép lányok mellett Nakatáék és Raúlék mutogatásával szeretnék növelni. Csordogálnak is az európaiak az ilyen helyekre – igaz, aki meg tudja fizetni az árakat és a drága belépőt, annak nem okoz gondot a feketepiacon árusított meccsjegyet megvenni sem. A csillagászati öszszegek miatt marad sokaknak a televízió. S aki még onnan is kiszorul, az az utcán múlatja az időt, figyelve a lelkes japánok „kőkorszaki” szurkolási módszereit. Egy azonban biztos: ilyen biztonsági intézkedések közepette nem lesz rendbontás, igaz, nagyobb népünnepély sem. Az igazi lecke csak akkor lesz feladva a rendfenntartóknak, ha Japán túljut a csoportküzdelmeken.
origo.hu
Milyen parkettát érdemes választani?
