- LABDARÚGÁS -
Mondják, a legbiztosabb szerkesztő maga az élet… A Magyar Távirati Iroda kedden délelőtt adott ki egy hírt, amelyben Franz Beckenbauernek, a német labdarúgás talán legmeghatározóbb alakjának az interjúját idézik, amelyet – megint az élet – egy dél-koreai újságnak adott. A Császár lesújtó kritikával illette a világbajnokságon látott játékvezetést, mondván, ennyi súlyos és durva hibát nem szabad elkövetni. Jó is, hogy ő mondta ki ezeket a szavakat, s nem mások bölcselkedtek, mert így legalább a legavatottabb személytől hangzottak el azok a gondolatok, amelyek a hír megjelenése után néhány órával testet is öltöttek a Dél-Korea–Olaszország mérkőzésen.
Némileg már az is meglepő lehetett, hogy egy ilyen fontosságú találkozót ecuadori játékvezetőre bíztak, s nem olyanra, akinek a neve ismert a bírói szakmában. Ez a felvetés lehet akár előítélet is, mondhatnák most sokan, hiszen miért ne lenne képes egy tisztességes ecuadori bíró tökéletesen fújni akár egy vb-nyolcaddöntőben is. Így igaz, feltéve, hogy valóban tisztességes. Byron Moreno a szakmai hiteltelenségét szigorú, kifejezés nélküli arccal próbálta palástolni, de hát persze hogy nem sikerült. Nem, mert színt kellett vallania a majdnem két óra alatt. Vallott is, sajátos módon. Csalt. Elcsalta, elvezette, elfújta a mérkőzést. Olyan szemenszedett módon s hidegvérrel ejtette ki az olasz válogatottat a vb-ről, amely után semmilyen durva tett nem lett volna túlzás a kárvallottak részéről. A javukra szóljon, hogy a koreai aranygól után olyan mélységes szomorúsággal, beletörődöttséggel és fáradtsággal vették tudomásul a Moreno által megkomponált, hamis végeredményt, hogy nem is törődtek vele. Ettől függetlenül ennek a mérkőzésnek egészen biztosan lesz utóélete. Kell hogy legyen, pontosan a labdarúgás jövője és hitele miatt. Mert ahogy a múlt pénteken kiállított portugál Pinto ügyét is tárgyalni fogja a FIFA, s ha kell, súlyosan megbünteti, ugyanúgy kellene felelnie megmagyarázhatatlan ítéleteiért Morenónak is. (Csupán annyit: a portugált is a dél-koreaiak elleni meccsen állították ki, s érdekes módon itt is egy dél-amerikai, argentin bíró hajtotta végre az ítéletet…)
Aki nézte a mérkőzést, láthatta, hogy az ecuadori egyetlen pillanatra sem akart kiesni a rábízott szerepből. Így fordulhatott elő, hogy már a 4. percben befújt egy büntetőt az ázsiaiak javára. Mezhúzásért, rángatásért… Említettük már vb-tudósításaink során, hogy ennek a szabálynak a pontos betartása esetén valamennyi kapu elé ívelés vagy szöglet után büntetőt kellene ítélni… A lényeg azonban, hogy Moreno megítélte. An meg kihagyta, mert a jobb sarokra tartó labdáját Buffon kitenyerelte.
A 18. percben egy szöglet után Vieri három méterről a jobb felső sarokba fejelt. Úgy, hogy a meze a duplájára nyúlt, annyira kapaszkodott belé egy sárga hajú ázsiai. Arra a kérdésre soha nem fogunk választ kapni, mi lett volna az ecuadori ítélete, ha mondjuk mellészáll Vieri fejese…
A negyvenezres „vörös publikum” által űzött tizenegy koreait érezhetően megütötte az olasz vezetés, nem is tudtak a játékosok igazán veszélyes helyzetet kidolgozni Buffon kapuja előtt. A nyakra-főre megítélt szabadrúgásokat most hagyjuk, ezek ugyanis – mivel az volt a bíró, aki – a szubjektivitás kategóriájába tartoztak.
Pedig a labdarúgás szabályainak az igazi megcsúfolása és az olaszok sárba tiprása csak ezután következett igazán. Előbb azonban el kell mondani, hogy Trapattoni kapitány játékosai sokat tettek azért, hogy a mesterüket az infarktus határára sodorják. Ebben Vieri járt az élen, aki egymaga továbblőhette volna a csapatot. Három – aztán a hosszabbításban egy újabb – olyan helyzetet hagyott ki, amilyet akár egy kölyökcsapat edzésén is illik belőni. S ahogy lenni szokott, jött az ellencsapások egyike, az egyik legutolsó a rendes játékidőben, s ebből gól lett. Panucci szabadított fel röviden, s Szol az eléje pattanó labdát már a hálóba rúgta. Ebben az időszakban Moreno csak azzal vétette észre magát, hogy kiosztott négy sárga lapot a kék mezeseknek. A hoszszabbítás 14. percében aztán megint főszereplő lett. Totti tört ki gólt ígérő helyzetben, amikor a becsúszó koreai védő elérte az olasz csatár combját. Vagy büntető, vagy semmi. Ez a két megoldás esetleg még belefér, egyik ítélet esetében sem beszélhetnénk csalásról. Az azonban semmiképpen, hogy a teljességgel vétlen, gólra törő játékos kapjon sárgát. Azt kapott. Mivel ilyenből már volt egy Tottinak, jött a piros, a kiállítás, s maradt tíz olasz. A kispadon ekkor már valóban félteni lehetett Trapattonit az ideg-összeroppanástól.
Maradt tizenöt perc, s két olyan csapat, amelyiknek ugyanaz volt a célja, de azt más-más módon érhették csak el. Az olaszoknak tíz emberrel az idővel is meg kellett küzdeni, s jobb híján a tizenegyesekben bízni, míg a koreaiak tudták, ez az ő negyedórájuk lehet. Lett is, mert a vége előtt három perccel An – hogy vajon miként ugorhatott magasabbra az ötösön a nála jóval hosszabbra nőtt Maldininál, az is örök rejtély marad… – a bal sarokba fejelt, megőrjítve ezzel az amúgy sem hűvösen szurkoló honfitársait.
Olaszország kiesett, Dél-Korea negyeddöntős. Az más kérdés, hogy miként számol el ezzel a ténynyel – meg a lelkiismeretével – egy ecuadori állampolgár, bizonyos Byron Moreno, akinek ezen a keddi napon az lett volna a feladata, hogy levezesse a rábízott labdarúgó-mérkőzést.
Le, és nem el…
Az európai futball becsületét a török válogatott mentette meg ezen a napon. Futballtudással, profikhoz illő játékkal győzték le a meccset végigrohanó, de elképzelés nélkül futballozó japán válogatottat.
Öröm és bánat. Senol Günes, a török válogatott szövetségi kapitánya: „A török emberek szeretik a feszült hangulatot, ezt most játékosaim is bebizonyították… A játékosaimat nem zavarta a japán szurkolók fanatikus buzdítása, csak a mérkőzéssel törődtek. A folytatásban mi képviseljük Japánt!”
Philippe Troussier, a japán válogatott szövetségi kapitánya: „Véget ért a nagy kalandunk. Büszke vagyok arra, hogy négy évig irányíthattam ezt a csapatot. Bravó, japán válogatott!”
Guus Hiddink, a dél-koreai válogatott szövetségi kapitánya: „Folytatódik az álom. Elégedett vagyok azzal a játékkal, amelyet az egyik futballnagyhatalom ellen mutattunk be.”
Giovanni Trapattoni, az olasz válogatott szövetségi kapitánya: „Egyre nehezebb mérkőzéseket játszottunk, így emelt fővel utazhatunk haza. Nem értem, Tottit miért állította ki a bíró, amikor őt szerelték szabálytalanul. Gattuso és Vieri révén mi is megszerezhettük volna az aranygólt.”
JEGYZŐKÖNYV
NYOLCADDÖNTŐ
JAPÁN–TÖRÖKORSZÁG 0-1 (0-1). Mijagi, 45 666 néző, vezette: Collina (olasz). JAPÁN: Narazaki – Macuda, Mijamoto, Nakata Kodzsi – Mjodzsin, Nakata Hidetosi, Toda, Inamoto (Icsikava, 46. – Morisima, 86.), Ono – Alex (Suzuki, 46.), Nisizava. TÖRÖKORSZÁG: Rüstü – Bülent Korkmaz, Fatih, Alpay, Hakan Ünsal – Bastürk (Ilhan, 90.), Tugay, Ergün, Ümit Davala (Nihat, 74.) – Hakan Sükür, Hasan Sas (Tayfur, 85.). Gólszerző: Ümit Davala (12.).
KOREAI KÖZTÁRSASÁG–OLASZORSZÁG 2-1 (0-1, 1-1, 1-1) – aranygóllal. Tedzsön (Dél-Korea), 38 588 néző, vezette: Moreno (ecuadori). DÉL-KOREA: Li Vun Dzse – Csoj Dzsin Csul, Hong Mjung Bo (Csa Dun, 83.), Kim Te Jung (Kvang Szun Hong, 62.) – Szong Csong Gug, Kim Nam Il (Li Csun Szo, 68.), Li Jung Pjo, Ju Szang Csul – Park Dzsi Szung, An Dzsung Kvan, Szol Ki Hjon. OLASZORSZÁG: Buffon – Panucci, Maldini, Iuliano, Coco – Zambrotta (Di Livio, 72.), C. Zanetti, Tommasi – Totti – Del Piero (Gattuso, 62.), Vieri. Gólszerző: Szol Ki Hjon (88.), An Dzsung Kvan (117.), illetve Vieri (18.). Kiállítva: Totti (103.).
GÓLLÖVŐLISTA. 5 gólos: Klose (német), Ronaldo (brazil). 4 gólos: Tomasson (dán), Rivaldo (brazil), Vieri (olasz). 3 gólos: Larsson (svéd), Keane (ír), Morientes (spanyol), Pauleta (portugál), P. B. Diop (szenegáli), Raúl (spanyol), Wilmots (belga).
KÖVETKEZIK. Negyeddöntő, péntek: Anglia–Brazília, Sizuoka, 8.30; Németország– Egyesült Államok, Ulszan, 13.30. Szombat: Spanyolország–Koreai Köztársaság, Kvangdzsu, 8.30; Szenegál–Törökország, Oszaka, 13.30.
Korábbi csapatát kiütötte a bombaigazolás, a Chelsea az első döntős a klub-vb-n
