-KÉZILABDA-
Fordulatos mérkőzésen dőlt el az aranyérem sorsa. Mikor érezte úgy, hogy megvan a győzelem és ezzel együtt az újabb bajnoki cím? – kérdeztem Németh Andrást, a ferencvárosiak vezetőedzőjét.
– Bajnoki döntőhöz méltó öszszecsapást vívtunk a Dunaferr-rel. Nagyon jól játszott az ellenfél, s csak az utolsó három-négy percben lélegeztem fel, akkor éreztem, hogy meglesz a várt győzelem.
– Tavaly nyáron a rajt előtt számított ilyen sikeres idényre?
– Abban bíztam, hogy harcban leszünk az aranyéremért, de fogalmam sem volt arról, vajon mindöszsze tizenhárom felnőtt játékossal sikeresek lehetünk-e egy ilyen hosszú idényben. Már szeptember tizedikén éles meccset játszottunk, s csak most fejeződött be a bajnokság, ráadásul a Magyar Kupa-döntő még hátravan. Hosszú és fárasztó idény végénél tartunk, amelyet a vártnál jobban bírtak a játékosok.
– Tíz esztendő alatt hatodszor lett bajnok az FTC-vel. A korábbi diadalokkal összehasonlítva hogyan értékeli a mostani aranyérmet?
– Az első természetesen örökké emlékezetes marad. 1994-ben, több mint húsz év után lett újra bajnok az FTC, a játékosok többségének és nekem is ez volt az első aranyérmem. Utána jöttek az újabb sikerek, de kiemelkedik az 1996-os év, amikor százszázalékos mérleggel nyertük a bajnokságot. Később a Dunaferr megszakította a sorozatunkat, s nagyon értékes lett a két évvel ezelőtti aranyérem is, amikor ugyancsak nem várták tőlünk az elsőséget, ám sikerült kiharcolnunk. Ez a mostani pedig egy igazi csapatdiadal volt.
– Tíz év alatt ön mit változott?
– Úgy gondoltam, egyre könynyebb dolgom lesz, mert a játékosok és én is rutinosabb leszek, de azt kellett tapasztalnom, hogy évről évre egyre többet kell dolgoznom. Kökény Bea kiválásával egy olyan személyiséggel lett szegényebb a csapat, aki fél szavakból is megértett, s azonnal továbbadta az utasításokat a többieknek. Most többet kell magyaráznom, videóznom, és általában a játékosokkal többet kell foglalkoznom.
– A kézilabdázás tíz év alatt hogyan alakult át?
– Hihetetlenül felgyorsult, amit talán a szurkolók nem is vesznek észre. Magam is szinte rácsodálkoztam, hogy mérkőzésenként általában húsz támadással van több, mint tíz évvel ezelőtt. S ez a lüktetés természetesen sokkal vibrálóbbá, fordulatosabbá teszi a játékot.
– Gondolom ennyivel feszültebb is az edző a kispadon, hiszen sokkal gyakrabban kerülgeti az infarktus.
– Ez pontosan így van, de ez az életem, ezt szeretem csinálni, még akkor is, ha időnként már nagyon fárasztó. Hiába szereti valaki a téliszalámit, ha naponta egy kilót eszik meg, egy idő után megüli a gyomrát. De szerencsém van, mert itt, az FTC-nél nem lehet elfásulni, nagyon jó közösségben dolgozom, példaértékű az a szemlélet, amit a szakosztálynál ki tudtunk alakítani, ráadásul a család, a gödi otthon tökéletesen biztosítja a szükséges hátteret.
– Talán kicsit korainak tűnik a kérdés, de gondolkodtak már azon, a nyáron milyen átalakításokat terveznek?
– Természetesen nem várhatjuk meg az idény végét, s a játékosok többségével már szóban megállapodtunk. Visszatér hozzánk Brigovácz, Hódmezővásárhelyről leigazoljuk a tehetséges Barnát, és feltétlenül szükséges lenne megfelelő beállóst keresni, mert az idei sorozat azt mutatta, hogy Pádár Ildinek is szüksége van időnként a pihenésre.
– A nagy ünneplést követően hogyan tudja ismét felpörgetni a játékosait a Magyar Kupa-döntőre, ahol hazai pályán szinte kötelező lesz a győzelem?
– Rövid pihenőt kaptak a játékosok, s szerintem ők is átérzik, hogy a szakosztály történetének legsikeresebb idényét zárhatják egy kupagyőzelemmel. Arra még soha nem volt példa, hogy itthon duplázzon a csapat, ráadásul a legerősebb nemzetközi kupában is döntőig jusson. Úgy gondolom, ez éppen elég motiváció ahhoz, hogy egyelőre senki ne eresszen le teljesen.
Építési és Közlekedési Minisztérium
Jó hír: megszűnhetnek a dugók az M7-esen
