Poll, Larsen: a két „góltolvaj”

Szombaton újabb három mérkőzésre került sor a labdarúgó-vb-n. A C csoportban Brazília magabiztosan (4-0) győzte le Kínát, s ezzel bejutott a nyolcaddöntőbe. A B-ben Dél-Afrika furcsa fejesgóllal verte Szlovéniát (1-0), míg a G-ben Horvátország legyőzte (2-1) Olaszországot, amihez nagy szükség volt egy tizenkettedik játékosra, az angol játékvezetőre, Pollra. Vereségével Kína és Szlovénia elbúcsúzott a vb mezőnyétől.

Róth Ferenc
2002. 06. 09. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

-LABDARÚGÁS-
A szombat egyik legizgalmasabb kérdésének az tűnt, hogy a törökök ellen, ha nem is gyengélkedő, de az igazi tudásától elmaradó négyszeres világbajnok brazil válogatott vajon nyújt-e olyan teljesítményt, amelyre már azt mondhatják a szakemberek, igen, ez méltó volt ahhoz a válogatotthoz, amelyik a végső győzelemre is esélyes. Nos, a brazil válasz igen volt – felkiáltójellel. Mert bár „csak” Kína ellen kellett megmutatni a tudásukat, de amit láthatott a szogvipói stadion közel negyvenezer nézője, az azt sejteti, hogy a zsenális tudású futballisták még valamikor június végén is pályán lesznek az ötödik vb-címükért.
Akár brazil sporttörténelmi pillanatnak is felfoghattuk, amikor a svéd Frisk játékvezető elindította a játékot. Brazília világbajnokságon még soha nem mérkőzött ázsiai ellenféllel. A kérdések – már amenynyiben a kezdés előtt lehettek ilyenek a két együttes találkozójának a végkimenetelét illetően – már az első félidőben eldőltek. De lehet, hogy már a 32. percben. Sőt, az is elképzelhető, hogy a 15.-ben. Ezzel fel is soroltuk az első 45 perc brazil találatainak az időpontját, amely egyben jelzi azt is, hogy a sztárok módszeresen őrölték fel a kínaiak erejét, és főleg az idegrendszerét. Mert valóban nehéz lehet úgy helytállni és megfelelni, hogy bármerre is nézel, jön egy villámgyors színes bőrű ember, a lábánál labda, amelyet, bárhogy is szeretnéd, nem tudsz megkaparintani. Nem, mert ezek a legények azt csinálnak azzal, amit akarnak.
A fentiektől függetlenül, senki se higgye egy pillanatig sem, hogy bohócszerepre kárhoztatták a brazilok az ellenfelet. Ellenkezőleg. A Bora Milutinovics vezette ázsiaiak a számukra tán legfontosabb csoportmérkőzésen – mert mi lehetne fontosabb, hogy ilyen szintű és rangú együttessel szemben mutathatják meg a világ előtt, mit is tudnak – bebizonyították, hogy a következő vb-ken számolni kell velük. Egyrészt mert fiatal a csapat, másrészt pedig azért, mert feltételezhetően együtt is marad. Kínából ugyanis nem oly könnyű kacsintgatni a nyugati világ felé. Illetőleg kacsintgatni könnyű, odajutni viszont jóval nehezebb. Ha tehát ez a csapat együtt marad, akkor 2006-ban Németországban már nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni a Kínából érkezett futballistákat. Valójában már most sem.
Mert bár 4-0 lett a vége, s mert bár az R betűsök – Roberto Carlos, Ronaldo, Ronaldinho és Rivaldo – csodát tettek nem is egyszer, mert bár a második félidőt kellemes edzőmeccsként fogták fel a Scolari-fiúk, nem lehetett nem észrevenni, hogy Kínában is megtanulták ezt a játékot, bár egyes emlékek szerint nem is Angliában hívták életre a futballt, hanem Kínában. Legalábbis az ősét, amelytől aztán egy időre elfordultak, hogy mára ismét ott legyenek a futballtérképen. Olyannyira, hogy Csao Csün-csö kapufás lövése jelezte: Kína közeledik a labdarúgás világhálója felé. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy 2008-ban nyári olimpiának ad otthont Peking, a megállapítást akár úgy is módosíthatjuk: az elkövetkező néhány évben az ország újabb sportágakban közeledik majd a sportelit felé.
Elitek csatáját hozta a G csoport slágermeccse, az Ibarakiban rendezett Horvátország–Olaszország összecsapás is. A tét – elsősorban a déli szomszédainknak – nagy volt. Pontot, pontokat kellett szerezniük, ha versenyben akartak maradni. Az olaszok viszonylag kényelmes helyzetben, egy győzelemmel a birtokukban várhatták a meccset, amelynek az első félideje viszonylag közepesre sikeredett. Igazából egy olasz és két horvát lehetőséget lehetett feljegyezni, meg azt, hogy 0-0-lal kezdték meg a csapatok a második játékrészt. Ami aztán sok-sok izgalmat, helyzetet és három gólt hozott, helyrebillentve ezzel az egyensúlyt. Felborította viszont az olaszok lelki nyugalmát. Rögtön tegyük hozzá, teljes jogal. Az angol játékvezető, Poll és az egyik segítője, a dán Larsen ugyanis – nincs rá jobb szó – hülyére vette az olaszokat, de semmibe a labdarúgás szabálykönyvét is. A lényeg, hogy két szabályos találatot vett el tőlük. Aki látta a közvetítést, láthatta Trapattoni mester arckifejezését és tehetetlen dühét is, amibe minden, de minden bele volt sűrítve. A friss hírek szerint az olaszok nem nyújtanak be hivatalos tiltakozást Poll működése ellen. Egyszerűen csak bírói hibáknak fogják fel a történteket… Az angol sípos meg a dán zászlós ettől függetlenül tarthat attól, hogy sok dolga nem lesz már ezen a vb-n.

A lényeg és a tények: az olaszok a vereséggel megőrizték – legalábbis szombat estig – az elsőségüket a csoportban, de távolról sem oly rózsás a helyzetük, mint egy nappal korábban. A látottak alapján egyértelmű dicséretet érdemel Olaszország válogatottja. No, nem a sokadszor választott túlélő taktikájuk miatt, hanem azért, mert volt, maradt annyi önuralom a játékosokban, hogy „megkegyelmezzenek” a játékvezetőnek és hű segítőinek.
A szombati vb-nap harmadik összecsapásán egy újabb afrikai gárda jelezte, hogy ami megy Ázsiában, az megy Afrikában is. Dél-Afrika válogatottja Nomvethe furcsa góljával – több testrészét is érintette a labda – legyőzte Szlovéniát, ami azt is jelenti, hogy a Katanec-legénység két forduló után is nullapontos, így a hét egyik napján biztosan csomagolnak majd a fiúk. Hazamennek, ahol nem pezsgővel fogadják majd őket. Kaján mosollyal legföljebb a hazazavart Zahovic várhatja a repülőgépet… Dél-Afrika viszont „él”, s most már csupán a spanyoloktól függ, hogy szerdai, egymás elleni mérkőzésük előtt miként döntenek: az első vagy a második helyen akarnak-e továbblépni. Az elsőnek ugyanis az E csoport másodikja jut, s ez – legalábbis hétfő délutánig – lehet Németország is, Kamerun is, de akár Írország is. Taktikázásnak tehát sok értelme nincs, maradjon inkább a bevált recept – a foci. Abban ritkán csalódunk.
***
Okocha abbahagyja? Elképzelhető, hogy a vb után nem lép többet pályára a nigériai válogatottban Augustine Okocha, mert szerinte át kell adnia a helyét a fiataloknak. Elképzelhető tehát, hogy szerdán az angolok ellen Oszakában nem csak a csapat búcsúzik a vb-től.
*
Batistuta bizakodik. Az argentinok bíznak abban, hogy a válogatott szerdán megfelelő eredményt ér el a svédek ellen, és továbbjut a csoportjából. „Nem az utolsó világbajnoki mérkőzésemre készülök, szeretném, ha folytatódna a sorozat. Az utóbbi évek legfontosabb meccse következik. Megmutatjuk, mire vagyunk képesek” – mondta Gabriel Batistuta.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.