-LABDARÚGÁS-
A szombat egyik legizgalmasabb kérdésének az tűnt, hogy a törökök ellen, ha nem is gyengélkedő, de az igazi tudásától elmaradó négyszeres világbajnok brazil válogatott vajon nyújt-e olyan teljesítményt, amelyre már azt mondhatják a szakemberek, igen, ez méltó volt ahhoz a válogatotthoz, amelyik a végső győzelemre is esélyes. Nos, a brazil válasz igen volt – felkiáltójellel. Mert bár „csak” Kína ellen kellett megmutatni a tudásukat, de amit láthatott a szogvipói stadion közel negyvenezer nézője, az azt sejteti, hogy a zsenális tudású futballisták még valamikor június végén is pályán lesznek az ötödik vb-címükért.
Akár brazil sporttörténelmi pillanatnak is felfoghattuk, amikor a svéd Frisk játékvezető elindította a játékot. Brazília világbajnokságon még soha nem mérkőzött ázsiai ellenféllel. A kérdések – már amenynyiben a kezdés előtt lehettek ilyenek a két együttes találkozójának a végkimenetelét illetően – már az első félidőben eldőltek. De lehet, hogy már a 32. percben. Sőt, az is elképzelhető, hogy a 15.-ben. Ezzel fel is soroltuk az első 45 perc brazil találatainak az időpontját, amely egyben jelzi azt is, hogy a sztárok módszeresen őrölték fel a kínaiak erejét, és főleg az idegrendszerét. Mert valóban nehéz lehet úgy helytállni és megfelelni, hogy bármerre is nézel, jön egy villámgyors színes bőrű ember, a lábánál labda, amelyet, bárhogy is szeretnéd, nem tudsz megkaparintani. Nem, mert ezek a legények azt csinálnak azzal, amit akarnak.
A fentiektől függetlenül, senki se higgye egy pillanatig sem, hogy bohócszerepre kárhoztatták a brazilok az ellenfelet. Ellenkezőleg. A Bora Milutinovics vezette ázsiaiak a számukra tán legfontosabb csoportmérkőzésen – mert mi lehetne fontosabb, hogy ilyen szintű és rangú együttessel szemben mutathatják meg a világ előtt, mit is tudnak – bebizonyították, hogy a következő vb-ken számolni kell velük. Egyrészt mert fiatal a csapat, másrészt pedig azért, mert feltételezhetően együtt is marad. Kínából ugyanis nem oly könnyű kacsintgatni a nyugati világ felé. Illetőleg kacsintgatni könnyű, odajutni viszont jóval nehezebb. Ha tehát ez a csapat együtt marad, akkor 2006-ban Németországban már nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni a Kínából érkezett futballistákat. Valójában már most sem.
Mert bár 4-0 lett a vége, s mert bár az R betűsök – Roberto Carlos, Ronaldo, Ronaldinho és Rivaldo – csodát tettek nem is egyszer, mert bár a második félidőt kellemes edzőmeccsként fogták fel a Scolari-fiúk, nem lehetett nem észrevenni, hogy Kínában is megtanulták ezt a játékot, bár egyes emlékek szerint nem is Angliában hívták életre a futballt, hanem Kínában. Legalábbis az ősét, amelytől aztán egy időre elfordultak, hogy mára ismét ott legyenek a futballtérképen. Olyannyira, hogy Csao Csün-csö kapufás lövése jelezte: Kína közeledik a labdarúgás világhálója felé. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy 2008-ban nyári olimpiának ad otthont Peking, a megállapítást akár úgy is módosíthatjuk: az elkövetkező néhány évben az ország újabb sportágakban közeledik majd a sportelit felé.
Elitek csatáját hozta a G csoport slágermeccse, az Ibarakiban rendezett Horvátország–Olaszország összecsapás is. A tét – elsősorban a déli szomszédainknak – nagy volt. Pontot, pontokat kellett szerezniük, ha versenyben akartak maradni. Az olaszok viszonylag kényelmes helyzetben, egy győzelemmel a birtokukban várhatták a meccset, amelynek az első félideje viszonylag közepesre sikeredett. Igazából egy olasz és két horvát lehetőséget lehetett feljegyezni, meg azt, hogy 0-0-lal kezdték meg a csapatok a második játékrészt. Ami aztán sok-sok izgalmat, helyzetet és három gólt hozott, helyrebillentve ezzel az egyensúlyt. Felborította viszont az olaszok lelki nyugalmát. Rögtön tegyük hozzá, teljes jogal. Az angol játékvezető, Poll és az egyik segítője, a dán Larsen ugyanis – nincs rá jobb szó – hülyére vette az olaszokat, de semmibe a labdarúgás szabálykönyvét is. A lényeg, hogy két szabályos találatot vett el tőlük. Aki látta a közvetítést, láthatta Trapattoni mester arckifejezését és tehetetlen dühét is, amibe minden, de minden bele volt sűrítve. A friss hírek szerint az olaszok nem nyújtanak be hivatalos tiltakozást Poll működése ellen. Egyszerűen csak bírói hibáknak fogják fel a történteket… Az angol sípos meg a dán zászlós ettől függetlenül tarthat attól, hogy sok dolga nem lesz már ezen a vb-n.
A lényeg és a tények: az olaszok a vereséggel megőrizték – legalábbis szombat estig – az elsőségüket a csoportban, de távolról sem oly rózsás a helyzetük, mint egy nappal korábban. A látottak alapján egyértelmű dicséretet érdemel Olaszország válogatottja. No, nem a sokadszor választott túlélő taktikájuk miatt, hanem azért, mert volt, maradt annyi önuralom a játékosokban, hogy „megkegyelmezzenek” a játékvezetőnek és hű segítőinek.
A szombati vb-nap harmadik összecsapásán egy újabb afrikai gárda jelezte, hogy ami megy Ázsiában, az megy Afrikában is. Dél-Afrika válogatottja Nomvethe furcsa góljával – több testrészét is érintette a labda – legyőzte Szlovéniát, ami azt is jelenti, hogy a Katanec-legénység két forduló után is nullapontos, így a hét egyik napján biztosan csomagolnak majd a fiúk. Hazamennek, ahol nem pezsgővel fogadják majd őket. Kaján mosollyal legföljebb a hazazavart Zahovic várhatja a repülőgépet… Dél-Afrika viszont „él”, s most már csupán a spanyoloktól függ, hogy szerdai, egymás elleni mérkőzésük előtt miként döntenek: az első vagy a második helyen akarnak-e továbblépni. Az elsőnek ugyanis az E csoport másodikja jut, s ez – legalábbis hétfő délutánig – lehet Németország is, Kamerun is, de akár Írország is. Taktikázásnak tehát sok értelme nincs, maradjon inkább a bevált recept – a foci. Abban ritkán csalódunk.
***
Okocha abbahagyja? Elképzelhető, hogy a vb után nem lép többet pályára a nigériai válogatottban Augustine Okocha, mert szerinte át kell adnia a helyét a fiataloknak. Elképzelhető tehát, hogy szerdán az angolok ellen Oszakában nem csak a csapat búcsúzik a vb-től.
*
Batistuta bizakodik. Az argentinok bíznak abban, hogy a válogatott szerdán megfelelő eredményt ér el a svédek ellen, és továbbjut a csoportjából. „Nem az utolsó világbajnoki mérkőzésemre készülök, szeretném, ha folytatódna a sorozat. Az utóbbi évek legfontosabb meccse következik. Megmutatjuk, mire vagyunk képesek” – mondta Gabriel Batistuta.
Jó hír: megszűnhetnek a dugók az M7-esen
