Állócsillag ragyog a víz fölött

Szurkolói közül sem sokan fogadtak volna arra, hogy Kolonics György 500 egyesben érmet nyer a sevillai világbajnokságon. A kétszeres olimpiai és tizenkétszeres világbajnok kenus a szegedi Európa-bajnokságon ugyanis lemaradt a dobogóról, majd a vb-n 1000 méteren fáradtan, csak nyolcadikként ért célba. Másnap viszont a rövidebb távon az éremcsata résztvevője lett, s habár a címvédő orosz Opaljevet nem tudta lehajrázni, megelőzte azt a német Dittmert, akivel már tizenegy éve küzd a világversenyeken.

-KAJAK-KENU-
Kolonics György az utóbbi évtizedben az egyetlen állócsillaga a magyar kenusportnak: 1998-ig Horváth Csabával kettesben nyerte sorra a világversenyeket, 2000-ben egyesben győzött az olimpián, a legutóbbi két világbajnokságon pedig ezüstérmes lett. Még sohasem láttam olyan fáradtnak, mint amikor az augusztus végi világbajnokságon másodikként célba ért.
– Azóta kipihente magát?
– Igen. Az elmúlt héten a barátnőmmel Olaszországban pihentünk, ahol eredetileg sok mindent meg akartunk nézni, de Riminiben olyan jól éreztük magunkat, hogy ott ragadtunk. Nagyon jó volt kötöttség nélkül élni, semmit nem csinálni, a tengerparton lógatni a lábamat. Visszatérve a világbajnokságra: valóban nagyon elfáradtam a döntőben. De azt is észrevehette, hogy még sohasem örültem ennyire ezüstéremnek. Talán mert sérülés és betegség miatt ebben az évben kudarcok is értek, s csak nagyon nehezen kerültem formába.
– Tíz éve lapátol a nemzetközi élmezőnyben. Hogyan lehet ezt fizikailag és idegileg bírni?
– Nincs okom a panaszra, mert számomra a kenuzás nem munka, hanem olyan sport, amelyet szeretek. Ha hiszi, ha nem, már hiányzik, hogy ismét vízre szálljak. Az idén ugyan voltak egészségügyi gondjaim, de szerencsés alkat vagyok, a szervezetem jól viselte a hosszú, kemény felkészüléseket. Amikor négy éve az egyes mellett döntöttem, sokan féltettek, hogy egyedül majd nem megy – aztán a legutóbbi három világversenyen rendre érmet nyertem.
– A legutóbbi három világversenyen Opaljevvel és Dittmerrel osztozott az érmeken. Ennyire kiemelkedik ez a hármas a mezőnyből?
– Közénk tartozik még a cseh Doktor is, aki a szegedi Európa-bajnokságon előttem harmadik lett, a világbajnokságon viszont mögöttem negyedik. Jó lenne a következő években is ott maradni az elitben, mert ez azt jelentené, hogy Athénban, a negyedik olimpiámon is érmet szerezhetek.
– Harmincévesen hogyan tervezi, meddig akar még versenyezni?
– Szerencsére nem érzem magam öregnek, éppen úgy motivál a siker utáni vágy, mint tíz évvel ezelőtt. Azért is örültem az idei ezüstérmemnek, mert azt jelzi, hogy noha a sérülés miatt nem volt zavartalan a felkészülésem, mégis ott vagyok az élmezőnyben. Nem vagyok telhetetlen, jól tudom, mindig nem lehet győzni. Sőt jöhet egy rosszabb év is. Ami a jövőt illeti: Opaljev az idén kitűnő formában volt, a világbajnokságon nem tudtam megelőzni, de a hajrában közel kerültem hozzá, ez bíztató.
– Mikor dönt arról, hogy a fárasztó és eredménytelen ezer egyes helyett esetleg visszatér a ketteshez, amely ráadásul lyukas szám, mert az elmúlt két világversenyen magyar páros nem szerzett érmet?
– Az biztos, hogy számomra továbbra is az ötszáz egyes az alap. Erre készülök, az idén ezer méteren csak a versenyeken indultam. Ha egy olyan társat találnék, akivel elég lenne hetente kétszer kettesben edzeni, akkor a páros lehetőségét nem zárom ki. Végső döntés még nincs, edzőmmel, Ludasi Róberttel megkeressük azt a megoldást, amely a válogatottnak és nekem is a legkedvezőbb.
– Amikor kerestem, azt mondta, nagyon elfoglalt, most fejezi be a házépítést.
– Szeretném, ha október elejéig elkészülne a házunk, s utána már csak a kenura kellene összpontosítanom. Már a belső munkálatok folynak, sőt a kertrendezés is elkezdődött. Így aztán remélem, hogy október elsején, a sydneyi olimpián elért győzelmem évfordulóján rendezett baráti ünnepséget már az új házban tarthatom meg.
***

Kolonics György. Született: 1972. június 4., Budapest. Nevelőegyesülete: Bp. Spartacus. Egyesülete: Csepel. Nevelőedzője: Nótárius József, Ludasi Róbert. Edzője: Ludasi Róbert. Legjobb eredményei. Olimpiai bajnok (1996: C–2 500, 2000: C–1 500), olimpiai 3. (1996: C–2 1000); világbajnok (1993: C–2 500, C–4 1000; 1994: C–4 1000, 1995: C–2 200, C–4 200, C–2 500, C–4 500, C–2 1000; 1997: C–2 500, C–4 500, 1998: C–2 500, C–4 500), vb-2. (2001, 2002: C–1 500), vb-3. (2001: C–1 1000); Európa-bajnok (1997: C–2 1000, 2001: C–1 500), Eb-2. (1997: C–2 500, 2000: C–4 200, 2001: C–1 1000, 2002: C–4 200), Eb-3. (1997: C–1 500)