Sanyarú helyzetű menők

Szombaton kezdődik a férfi első osztályú tekebajnokság, a Nemzeti Szuperliga. A válogatott szövetségi kapitánya, Karsai Ferenc – aki egyben a bajnokcsapat, a MÉH-Szeged egyesület elnöke is – azért kesereg, hogy csak nyolc együttes vesz részt a legjobbak versengésében, néggyel lettek kevesebben, mint amennyien voltak az elmúlt szezonban. A mezőnyt azért kellett szűkíteni, hogy ne csökkenjen a színvonal, s azért gyengült a bajnokság, mert egyre kevesebb pénzt kap e sok dicsőséget szerzett sportágunk.
Elég csak a kilencszeres világbajnok Csányi Bélát említeni, nevére még azok is felkapják fejüket, akik ritkán járnak tekemeccsre, hiszen neki sokat köszönhet a sportág. Csányi – a Szeged, majd a Fradi klasszisa – több mint egy évtizede külföldön él, a nyolcvanas évek végén szerződött Németországba, és jelenleg a bajor Bamberg edzője. Hozzá hasonlóan tucatnyi versenyző ment külföldre, valamelyik osztrák vagy német klubhoz profinak. A vándorlás folyamatos, ezért a szövetségi kapitány attól tart, hogy a világranglista 5.-6. helyét elfoglaló magyar válogatott előbb vagy utóbb kicsúszik az élmezőnyből.
Karsai Ferenc szerint a bajok forrása, hogy hat városra – Budapest, Szeged, Szolnok, Pápa, Sopron, Bélapátfalva – szűkült az élmezőny, mint a vízilabdában. Csakhogy a póló olimpiai sportág és a vízilabdásoknak legalább tíz európai színvonalú pályájuk van.
Magyarországon kívül sok országban népszerű, Németországban, Ausztriában, Romániában, Szlovéniában nem csupán a versenysport, de a szabadidős sportok között is jelentős helye van: tízezrek űzik. Hazánkban az NB III.-tól felfelé hétezer igazolt játékost tartanak nyilván, az első osztályban pedig kétszázan szerepelnek. Európában rajtunk kívül a felsorolt országok számítanak tekenagyhatalomnak. A nemzetközi szövetség 23 tagországból áll. Németországban az 1972-es müncheni olimpiára szerették volna a sportágat műsorba iktatni, ám az íjászlobbi erősebb volt. Így a soron következő olimpiákat figyelembe véve Karsai Ferenc jóslata szerint a tekének csak akkor lenne esélye az ötkarikás játékokon szerepelni, ha Magyarország kapná meg a rendezés jogát. A következő tíz esztendőben a jelenlegi három európai színvonalú magyar pálya helyett legalább egy tucatot szeretnének építeni.
A most kezdődő bajnokságot nemcsak a pénz és a létesítmény hiánya árnyékolja be. A fentiekből következik, hogy az utánpótlás is csökken. Szegeden egy serdülő versenyzőnek óránként ötszáz, Budapesten pedig 1000-1200 forintot kell fizetnie a pályahasználatért. Rendszeres edzés esetén a rezsi eléri a 10-12 ezer forintot is, amit természetesen a szülők fedeznek. A mai anyagi körülmények között szinte csak a fanatikusok képesek ilyen áldozatokra. A pályák üzleti alapon működnek, csak a felnőtt versenyzőknek ingyenesek, de az ő megbecsültségük is messze elmarad más sportolók mögött. Még a válogatottak sem kapnak semmilyen juttatást. A bajnok MÉH-Szeged éves költségvetése annyi, mint egyetlen élvonalbeli magyar labdarúgó keresete. Ennek ellenére a magyar bajnok azt tűzte ki célul, hogy címét megvédi és a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, ahol a legutóbb negyedikek volt, dobogón végezzen.
***
Az alkoholtilalom áldozata. A teke mindössze egyszer, az 1932-es Los Angeles-i olimpián szerepelt a műsoron. A sportág óriási népszerűségnek örvendett a harmincas évekig az Egyesült Államokban, hiszen a bevándorló közép-európaiak – főként a németek – gyorsan meghonosították, ám a szesztilalom idején az alkohol mellett a tekét is betiltották, mondván „célzóvízként” még maguk a sportolók is fogyasztanak sört, fröccsöt. Az amerikai ember azonban leleményes volt s a tengerentúlon ezt követően találták ki a tízbábus változatot, a bowlingot, amelyre már nem vonatkozott a törvényi tiltás. A teke háttérbe szorult az Egyesült Államokban, s ezért az utóbbi évtizedben inkább a bowling műsorba iktatása merült fel, míg elsősorban Németországban és Közép-Európában továbbra is a teke maradt népszerű. (S. N. Zs.)