Lenyűgöző és ijesztő Ferrari-fölény

Minden idők egyik legfurcsább és legnyomasztóbb Formula–1-es idénye ért véget tegnap a Távol-Keleten. Szuzukában, a Japán Nagydíjon a Ferrari ismét megszerezte az első két helyet, s ezzel egyvégtében az ötödik, a teljes szezont nézve pedig a kilencedik kettős sikerét aratta. Az olasz csapat idei óriási fölényét mi sem jelzi jobban, mint az a válság, amely a csökkenő nézettség és az egyhangú versenyek miatt ütötte fel a fejét a sportágban.

-FORMULA-1-
Lenyűgöző és ijesztő a Ferrari hegemóniája. Lenyűgöző, mert az autógyártás történetében még soha nem készítettek olyan gyors és megbízható járművet, mint az F2002-es vörös rakéta. Ijesztő ugyanakkor a fölény, mert ezzel a versenyautóval a mezőny legjobb pilótája, Michael Schumacher kénye-kedve szerint nyerte meg a futamokat, és ajándékozott győzelmeket nagyvonalúan a szinte ugyanolyan technikai háttérrel rendelkező csapattársának, Rubens Barrichellónak. A német sofőrzseni így is tizenegy nagydíjon lett első, többször győzött, mint korábban bárki más egyazon évben. Az összetett pontversenyt 144 ponttal nyerte meg, természetesen ez a szám is példátlan eddig a száguldó cirkuszban. A 33 éves kerpeni minden futamon végigment, egy harmadik pozíciónál rosszabb helyezése nem volt (22 alkalommal ért célba sorozatban, motorhiba miatt utoljára 2000-ben, Magny-Coursban esett ki). Már hat versennyel a szezon vége előtt akkora előnyt szerzett, hogy a Francia Nagydíjon aratott győzelme után, ötszörös világbajnokként örömautózással telt számára a következő három hónap.
Az év végén nem árt a teljesség igénye nélkül számba venni, hány rekordot tart, illetve állított fel ebben az évben Schumacher. Először is megnyerte az ötödik világbajnoki címét, amire korábban csak az argentin Juan Manuel Fangio volt képes, így most ketten osztoznak a trónon. Szuzukában 64. alkalommal nyert nagydíjat, az örökrangsor második helyén álló Alain Prostnak 51-szer sikerült ugyanez. Idei tizenegy első helye abszolút csúcs. 1991-ben kezdődött pályafutása során, 179 indulással a háta mögött 945 pontot szorgoskodott össze (ez 147-tel több, mint a második helyezett Prosté), az átlaga 5,23 pont, csak Fangio előzi meg (5,44). A versenynaptár minden helyszínén győzött már, mindenhol indult már legalább egyszer az első rajtkockából. Ötvenegyszer futotta a verseny leggyorsabb körét, az éllovas pozíciójában 3596 kört és
16 688 kilométert töltött az utóbbi 12 évben.
Folytathatnánk a sort, de egyszerűbb felsorolni azokat a mutatókat, amelyekben nem ő a legjobb (még). Ayrton Senna szerezte meg a legtöbbször a pole-pozíciót (65), Schumacher ötvennél tart. Senna 29-szer nyert az élről indulva, Schumacher eddig 25-ször. Alberto Ascari nyerte a legtöbb futamot egyvégtében (1952–53-ban kilencet), a németnek egy hatos sorozata van. Ricardo Patrese vett részt a legtöbb versenyen (256), Schumacher 179-et számlál.
És most nézzük a csapatot és az autót. A Ferrari a tizenhétből tizenöt nagydíjon lett első, ennél jobb mutatóval az utóbbi 53 évben csak a McLaren-Mercedes büszkélkedhetett: 1988-ban tizenhatból tizenöt sikert könyvelhetett el Ayrton Senna és Alain Prost jóvoltából. A maranellóiak két versenyzője öszszesen 221 pontot gyűjtött össze 2002-ben, pontosan annyit, mint az összes többi csapat együttvéve. A Ferrari szinte minden örökrangsorban első: 12 konstruktőr-világbajnoki cím, tizenkét ferraris világbajnok, 160 futamgyőzelem, 159 első rajtkocka, 3040,5 megszerzett pont, 15 győzelem egy évben (a McLarennel holtversenyben) – hogy a legfontosabbakat említsük.
A siker titka talán így foglalható össze: 1. egy autó, amelynél gyorsabb soha nem készült, és amely szinte soha nem megy tönkre; 2. egy csapat, amelynél a professzionalizmust olyan szintre fejlesztették, mint a NASA űrközpontjában; 3. pénz, pénz, pénz.
És ha már a pénznél tartunk: sokak szerint a Formula–1-et csak a ráfordítások mérséklésével lehet megmenteni. Egyrészt az éllovas csapatok és a kisebb istállók költségvetése között égbekiáltóan hatalmas a különbség, másrészt a csúcstechnológia alkalmazásával a gép főszerepe a versenyzővel szemben nagyobb, mint bármikor korábban. A versenyek utáni érdeklődés csökken szerte a világon, ami gyorsan egyensúlyzavart okozhat. Vérfrissítésre van szükség.
A Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) és Bernie Ecclestone, az F1 fő jogtulajdonosa jóvoltából számos ötlet született, amelyek inkább kétségbeesett próbálkozásnak tűnnek, mint átgondolt ideáknak. Például: minél jobban szerepel valaki a pontversenyben, a következő futamon annál nehezebb autóval kell indulnia. Csökkentenék a teszteket, mindenki központilag előírt beállítással indulhatna a futamokon, egyforma elektronikát és fékeket szerelnének az autókba, valamenynyi pilóta az összes autóval versenyezne a szezon során. Némelyik javaslat megmosolyogtató, némelyik teljesen irreális, nem csoda, hogy ezek hallatán nem kis zúgolódás és értetlenkedés támadt a száguldó cirkusz berkeiben.
***
JAPÁN NAGYDÍJ, a vb 17., utolsó futama. A végeredmény: 1. M. Schumacher (német, Ferrari) 1:26:59,698 óra, 2. Barrichello (brazil, Ferrari) + 0,506 mp, 3. Räikkönen (finn, McLaren-Mercedes) + 23,292 mp, 4. Montoya (kolumbiai, BMW-Williams) + 36,275 mp, 5. Szato (japán, Jordan-Honda) + 1:22,694 p, 6. Button (angol, Renault) + 1 kör. Az 53. F1-es vb-sorozat végeredménye, pilóták: 1. M. Schumacher 144 pont, 2. Barrichello 77, 3. Montoya 50, 4. R. Schumacher (német, BMW-Williams) 42, 5. Coulthard (skót, McLaren-Mercedes) 41, 6. Räikkönen 24, 7. Button 14, 8. Trulli (olasz, Renault) 9, 9. Irvine (ír, Jaguar) 8, 10. Heidfeld (német, Sauber) 7. Gyártók: 1. Ferrari 221, 2. BMW-Williams 92, 3. McLaren-Mercedes 65, 4. Renault 23, 5. Sauber 11, 6. Jordan-Honda 9, 7. Jaguar 8, 8. BAR-Honda 7, 9. Minardi 2, 10. Toyota 2, 11. Arrows 2.