Száz esztendő, 765 meccs, 1677 gól

Ma száz esztendeje, 1902. október 12-én a bécsi WAC práterbeli pályáján játszotta válogatott csapatunk első nemzetek közötti mérkőzését (Ausztria–Magyarország 5-0), a találkozó sem Bécsben, sem Budapesten nem keltett különösebb feltűnést.

Válogatottunk az elmúlt száz évben 75 ellenféllel szemben lépett pályára. A 765 mérkőzés mérlege: 372 győzelem, 171 döntetlen, 222 vereség, a gólkülönbség 1677-1167.
A legtöbb találkozót – 135 mérkőzést – az ősi rivális, Ausztria csapata ellen vívtuk. Ez világviszonylatban is tekintélyes rekord, a legtöbb győzelem (65), döntetlen (30) és vereség (40), valamint a legtöbb gól (293) is az osztrákokhoz fűződik.
Egy mérkőzést 11 oszág ellen vívott csapatunk (Algéria, Fehéroroszország, Holland India, India, Japán, Jordánia, Kanada, Kolumbia, Lettország, Libanon, Szaúd-Arábia).
Százszázalékos teljesítménnyel 19 ellenféllel szemben büszkélkedhetünk, s ezek között olyan is akad, amelyikkel nyolc (Luxemburg), illetve hat (Ciprus) találkozónk is volt.
A veretlenségét 32 ország ellen őrizte meg válogatottunk (köztük az ötszörös világbajnok Brazília és a kétszeres vb-győztes Uruguay), kilenc ország ellen viszont nyeretlenek maradtunk (Ausztrália, Fehéroroszország, Bosznia, Chile, Jordánia, Peru, Portugália, Szaúd-Arábia, Szlovákia).
A leghosszabb győzelmi sorozat kilenc mérkőzésen át tartott – kétszer is: 1917. június 3.–1919. április 6. között (nyolcszor Ausztriát vertük meg) és 1952. június 15-től 1952. október 19-ig. Sorozatban ötször kaptunk ki viszont 1978. május 24. és 1978. szeptember 20. között.
A leghosszabb veretlenségi sorozatot 1952. június 15. és 1954. június 30. között érte el a válogatott: 24 mérkőzés, 21 győzelem, három döntetlen, 101-26-os gólkülönbség. A legtovább tartó nyeretlenségi széria 1994-ben volt: 12 mérkőzésből egyet sem tudott megnyerni csapatunk.
A legnagyobb gólkülönbségű győzelem 12 gólos, ez háromszor fordult elő: 1912. július 14.: Oroszország 12-0, 1927. június 12.: Franciaország 13-1, 1950. szeptember 24.: Albánia 12-0. A legnagyobb gólkülönbségű vereségünk hétgólos, ez is háromszor esett meg a csapattal, mindannyiszor 0-7 volt a vége: 1908. június 10-én Budapesten és 1912. június 30-án Stockholmban Anglia, 1941. április 6-án Kölnben Németországgal volt az ellenfél.
A legtöbb gólt egy mérkőzésen Franciaország ellen értük el (13), a legtöbb gólt (8) egy meccsen 1909. május 31-én Budapesten Angliától és 1932. április 24-én Bécsben Ausztriától kaptunk, mindkétszer: 2-8. Kilenc ellenfelünktől nem kaptunk gólt (Albánia, Azerbajdzsán, Ázsia válogatottja, Dél-Korea, Holland India, Japán, Kanada, Liechtenstein, Macedónia). Szlovákia ellen viszont nem sikerült gólt elérnünk.
A magyar válogatott 1954. december 8-án Glasgow-ban, a Hampdon parkban játszott a legtöbb néző előtt (134 ezer): Skócia–Magyarország (2-4).
A csapat 62 ország 146 városában játszott hivatalos mérkőzést. Magyarországon 339 mérkőzésre került sor: Budapest (314), Győr (5), Debrecen (4), Nyíregyháza, Siófok, Székesfehérvár, Szombathely (3-3), Zalaegerszeg (2), Szolnok és Pécs (1-1).
Nemzeti tizenegyünk mérkőzéseit 485 bíró vezette, a német Bauwens doktor fújt a legtöbbször (15), őt követi az olasz Barlassina és az osztrák Retsehury (13-13).
A 765 válogatottmérkőzésen 853 játékos lépett pályára; a legtöbbször Bozsik József játszott (101), a 92-szeres válogatott Fazekas László és a 86-szoros válogatott Grosics Gyula követi őt a rangsor élén.
A magyar labdarúgó-válogatott első hivatalos mérkőzésén (1902. október 12.) játszott Hajós Alfréd a magyar sport első (és második) olimpiai bajnoka.
Borbás Gáspár 1903. április 5-én a Millenáris-pályán a Magyarország–Csehország (2-1) mérkőzés 16. percében szerezte a magyar válogatott első gólját.
A gólszerzők rangsorát Puskás Ferenc vezeti 84 góllal (ez nem hivatalos világcsúcs), őt követi a 75 találatos Kocsis Sándor és a 60 gólt elérő Schlosszer Imre. A tizenegyest lövőknél is Puskás Ferenc áll az első helyen: 11 alkalommal volt eredményes büntetőből. Az egy mérkőzésre eső legjobb gólátlagot (1,45) Deák Ferenc érte el, 20 mérkőzésen 29-szer volt eredményes.
Egy mérkőzésen a válogatott- csapatban Sárosi György szerezte a legtöbb gólt: 1937. szeptember 19-én a Hungária körúti pályán hétszer talált a legendás kapusának, Planicka hálójába (a végeredmény a 8-3 volt).
A kapusok közül Szabó Antal kapta a magyar válogatott színeiben a legtöbb gólt: 42 mérkőzésen 93-at.
Borsányi Ferenc az egyetlen játékos, aki válogatottként két öngólt szerzett (1926. december 19-én: Spanyolország–Magyarország 4-2, és 1932. október 2-án: Magyarország–Ausztria 2-3).
Sipos Ferenc 77-szer húzta magára a címeres mezt, 1957. szeptember 15-től 1963. május 19-ig megszakítás nélkül ötvenhétszer. Ilyen hosszú szériával a világ egyetlen labdarúgója sem dicsekedhet.
A legsokoldalúbb magyar sportember, Kehrling Béla négy alkalommal szerepelt a futballválogatottban. Mindemellett tagja volt az 1926-os vb-n első alkalommal győztes asztalitenisz-csapatnak is. Világhírt azonban teniszezőként szerzett: Davis-kupa-találkozókon 25 győzelmet aratott, 1925-ben az olasz Morpurge oldalán harmadik lett párosban a wimbledoni teniszbajnokságon. Versenyszerűen tornázott, atletizált, úszott, korcsolyázott és tagja volt a BKE jéglabda- csapatának is. Pályafutása során 308 bajnoki címet és 648 díjat nyert, ez a magyar sportban páratlan teljesítmény.
Egy ízben lépett pályára legjobbjaink között Friedrich István, aki 1919. augusztus 15-től november 25-ig miniszterelnökként, majd 1920. március 15-ig hadügyminiszterként a magyar kormány tagja volt.
Szabó György (Tatabányai Bányász) volt a legidősebb játékos, aki bemutatkozott a válogatottban: 37 évesen kapott bizonyítási lehetőséget.
Kovács Elemér az első olyan játékos nemzeti tizenegyünkben, akit kiállítottak. Balfedezetünket verekedés miatt egy magyar–osztrák meccs (1916. június 4.) 63. percében parancsolta le a pályáról Oláh Aladár játékvezető.