-ÖTTUSA-
Olyan magas a mérce a hazánkban sikersportágnak számító öttusában, hogy a fiatal Horváth Viktor az elmúlt esztendőben hiába nyert Világkupa-versenyt Madridban, hiába volt tagja a világbajnok csapatnak, elégedetlenül zárta az idényt.
– Tanulságos év volt számomra az elmúlt esztendő – magyarázta a huszonnégy éves öttusázó –, mert kiderült, hogy a futóedzésekre jobban oda kell figyelnem. Tavaly májusban ugyanis, valószínűleg fáradtság miatt, elszakadt a vádlimban az izomrost, és ezért két hónapig nem tudtam megfelelően készülni. Ezek után mérsékeltebb elvárással utaztam ki a világbajnokságra, ahol szerencsére a csapatunk megvédte elsőségét. Egyéniben azonban csak tizennegyedik lettem.
– Sérülése után a világbajnokságon nem a fizikai számokban, hanem a vívásban nyújtott gyenge teljesítményt: a 720 pontos eredménye miatt maradt le a dobogóról.
– Mivel a felkészülésem nem volt zavartalan, ezért a vívásom bizonytalan lett. Hiába küzdöttem, akartam, harcoltam, a világbajnokságon sem ment a vívás, és a páston hagyott 160 pont nagyon hiányzott a végelszámolásnál. Éppen ezért az idén ezt a tusát kiemelten kezeljük, például több vívóversenyen is indulok majd.
– Ebben a kemény, összetett sportágban hogyan vigyázhat arra, hogy ne terhelje túl a lábát a futóedzéseken?
– Ez valóban nem egyszerű dolog, hiszen a nemzetközi szintért nagyon keményen és sokat kell edzeni. A korábbihoz képest viszont változatosabb lesz a felkészülésem a futásban. Tehát a keményebb edzések után pihenőt kapok. Ez szükségszerű, mert decemberben a mátraházi háromhetes edzőtáborozás alatt a napi két futóedzés következménye az lett, hogy begyulladt az Achillesem. Szerencsére azóta rendbe jött, így most már zavartalanul készülhetek.
– Nehéz és hosszú év következik, mert a nyári Európa-bajnokságon és világbajnokságon, majd a decemberi Világkupa-döntőn is lehet olimpiai kvótát szerezni.
– Érthetetlen számunkra, hogy az athéni Világkupa-döntőt hogyan tehették decemberre, amikor már el kellene kezdeni a felkészülést a 2004-es olimpiára. Ezért jó lenne úgy indulni az athéni finálén, hogy már kiharcoltam az olimpiai szereplést. Erre a világbajnokságon és az Eb-n is lesz lehetőségem, ehhez az első háromban kell végeznem. A célom az, hogy úgy zárjam az idényt, hogy a következő évben már ne kelljen az olimpiai kvalifikáció miatt idegeskednem, mert 2004-ben még lesz egy lehetőségünk, a budapesti Világkupa-verseny, amelynek első két helyezettje kvalifikálja magát Athénra.
– Hogyan élték meg a versenyzők, hogy tavaly ismét felmerült, az öttusa lekerülhet az olimpia műsoráról?
– Szomorúan. Érthetetlen, hogy egy ilyen hagyományos és kiváló sportág hogyan kerülhetett ismét veszélybe. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezérkara számunkra jó döntést hozott. A magam szemszögéből nézve 2008-ban az öttusa még olimpiai sportág lesz, utána viszont valószínűleg már nem fogok versenyezni.
– Ha önkritikusan vizsgálja az eredményeit, hány tusázónak tartja magát?
– Kiváló edzőimnek köszönhetően már huszonhárom évesen elmondhattam, hogy öttusázó vagyok, mert nincs lyukas számom. Ez azért jó, mert így mind az öt számban egyformán lehetőségem van a fejlődésre. Az idén elsősorban a vívásomat kell stabilizálni. A lovaglásban is sokat kell még edzenem, hogy problémás lóval is megoldjam a versenyeken a feladatot.
– Volt klubtársaitól bizonyára hallott arról, hogy korábban a vidéki versenyzőknek hátrányos volt a helyzetük a válogatottban.
– Ma már ez nem így van. A központi felkészülés megszűnt, így a válogatottak elsősorban az egyesületeikben edzenek. Itt, Fehérváron kiválóak a feltételek, elkészült a fedett lovarda is, így télen is jó körülmények között lovagolhatunk. A tárgyi feltételek tehát az Alba Volánnál nemzetközi szintűek. Csak rajtam múlik, hogy a 2001-es sikereimet az idén megismételjem.
Korábbi csapatát kiütötte a bombaigazolás, a Chelsea az első döntős a klub-vb-n
