Igekötők, óh!

Kő András
2003. 01. 22. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Régi kabarészöveget citálok mondandóm élére: „Lepsénynél még megvolt…!” Utána azonban szőrén-szálán elveszett. A sportközvetítések során legalábbis gyakorta megesik, hogy elfelejtik az igéhez hozzátenni azt, ami adott esetben hozzátartozik. Azt hiszik talán: így előkelőbb, így finomkodóbb. Péchy Blanka óta tudjuk: „Beszélni nehéz!” Gyulai Istvánék televíziós csapata óta tudjuk: közvetíteni sem könnyű. De ez sem mentheti fel a riportert a helyes beszéd kötelezettsége alól.
Azt mondja a kolléga: „Intették a magyar versenyzőt.” Az ökölvívót, a birkózót, a cselgáncsozót nem intik, megintik. Egy másik szép példa: „Mire a lányok eszméltek, már 5-1 volt az eredmény az ellenfél javára.” Vélhetően pontosabb: feleszméltek, felocsúdtak. Egy kedvenc az öttusaversenyekről: „Lova négy akadályt vert.” Nem arról van szó, hogy a ló odament az akadályhoz és ütlegelni kezdte, hanem hogy leverte. Az igekötő azért van, hogy megváltoztassa az ige bizonyos cselekvési irányát, fokát – és így tovább.
Újabb példák a jegyzetlapon: „A kapus hárít.” Nem hárít, hanem elhárít. Mert ha egyszer megfogta azt a fránya labdát, befejezte a cselekvést. „Nem szándékozunk odázni…” Mit csinálni? Valószínűleg elodázni…
„És a fényeket oltják a stadionban.” Engem is beoltottak anno gyermekbénulás ellen. Talán így kellett volna mondani: leoltják… „Az igazságot nem szabad kendőzni…” Hogyhogy kendőzni? Mit érdekli a kollégát, hogy a magyarban ez mást jelent?
Az is előfordul, hogy nem elhagyják az igekötőt, hanem éppen ellenkezőleg: hibásan hozzáteszik a szóhoz. „Ha ily módon bekorlátozzuk a szabályokat…” Egy másik: „Az a legfontosabb, hogy minél előbb lerendezzék a szövetség és a versenyzők ügyeit.”
Neves nyelvészünk, Bárczi Géza az egyik könyvében felsorol néhány helytelen igekötő-használatot. Például: gyakori az átbeszélni (helyesen: megbeszélni), betartja az ígéretét, a szabályokat (megtartja). Ő is szóvá teszi, hogy sok esetben felesleges az igekötő, nem tesz hozzá semmit az ige jelentéséhez, még csak nem is nyomatékosítja. Például: leközöl=közöl, leellenőriz=ellenőriz, bepótol=pótol, és folytathatnám.
Ha már itt tartunk: pótoljuk be, ami pótolható.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.