Sikertelen pályázat után

Lassan egy hónapja annak, hogy a magyar pályázat csak a második helyet szerezte meg Genfben, ahol az Európai Labdarúgó Szövetség illetékesei megnevezték a 2008-as futball Európa-bajnokság helyszínét. A sikertelen pályázat után Makray Balázs, a magyar pályázat projektigazgatója érthető elkeseredettséggel vette tudomásul a semmire sem elegendő második helyet.

-LABDARÚGÁS-
Milyen volt a karácsonya, hogyan teltek az elmúlt esztendő utolsó napjai?
– Köszönöm, elteltek… Azt nem állítom, hogy a lehető legvidámabb hangulatban éltem meg az év végét. Ahhoz, hogy valóban elégedetten koccinthassak szilveszter éjjelén, az kellett volna, hogy ma azt mondhassam: Magyarország rendezi a hat év múlva esedékes futball Európa-bajnokságot. Mivel nem járt sikerrel a pályázatunk, természetesen nem lehettem teljesen elégedett.
– A genfi szavazás olyan izgalmas volt, mint egy kupadöntő. Az utolsó pillanatig bármi lehetett, s végül egy gól döntött…
– Ezért is voltam szomorú és letört, amikor megtudtam, hogy az utolsó körben maradtunk alul, s akkor is a lehető legkisebb különbséggel veszítettünk.
– Hivatalosan senki sem erősítette meg, hogy valóban az utolsó fordulóban, s ott is csupán két vokssal maradtunk alul a svájci– osztrák pályázattal szemben…
– Nem is szokták közölni ezt. Legfeljebb csak akkor tudhatják meg a tagszövetségek, ha az UEFA közzéteszi ezt. A mi információink azok voltak, amelyeket akkor és ott megosztottunk a jelen lévő újságírókkal. Nem hiszem, hogy bárki kozmetikázta volna a nekünk elmondott híreket. A lényegen azonban semmit sem változtat, mert ebben az esetben valóban csak a győztesnek van becsülete. A másodikat nem jegyzik.
– Végső soron minek tulajdonítja, hogy nem járt sikerrel a pályázat?
– Összetett kérdés ez, nehéz röviden megválaszolni. Az egészen biztosan szerepet játszott benne, hogy a hazánkba ellátogató inspekciós bizottságnak nem tudtunk mutatni egyetlen „épkézláb” stadiont sem, csak maketteket. Ezek szépek és szakszerűek voltak ugyan, de mégsem értek fel azzal, amit mondjuk a svájciak nyújtottak, vagyis, hogy már megkezdték a baseli stadion átalakítását. Utólag könnyű okosnak lenni, de ha legalább egy nemzetközi színvonalú pályát tudtunk volna mutatni a vendégeinknek, jobbak lettek volna az esélyeink. Ennek a hiányában csak a terveinkről tudtunk beszámolni, amelyek tetszettek ugyan, de nem bizonyultak elegendőnek.
– Mennyi volt a pályázat teljes költsége?
– Most folyik az elszámolás, de egy-két millió forintos eltéréssel már meg tudom mondani az öszszeget. Kettőszáznyolcvanötmillió forintot költöttünk, ami, ismerve a többiek költségvetését, nem sok.
– Miért, ők mennyiből gazdálkodtak?
– Ha a győztest nézzük, a svájci–osztrák pályázatot, akkor több mint másfél milliárd forintról kell beszélni, ami sokszorosa a miénknek. Vagy ha a görög–török párost vesszük… Ebből csupán az egyik fél, a görög, egymaga kétszázötvenmilliót fordított a kampányra.
– Gondolja, ha több a pénz, nyertünk volna?
– Ezt nem állítom, s azt sem, hogy nem volt elegendő az összeg. Stadionokat, de legalább egyet kellett volna megépíteni, s akkor akár nyerhettünk volna.
– Mi lesz az Eb 2008 Kft. sorsa?
– Egyelőre létezik, hiszen még nem fejeződött be az elszámolás. A mérleg elkészítése után a labdarúgó-szövetségtől függ, hogy életben tartja vagy megszünteti.
– Amennyiben megmarad, az azt jelenti, hogy netán ismét pályázunk?
– Erre ma még nem tudok válaszolni, hiszen arra a kontinensbajnokságra kilenc év múlva kerül sor, s a pályázatot is csak két vagy három év múlva lehet benyújtani.
– Addigra akár fel is épülhet az áhított „garancia-stadion”…
– Ennek minimálisan teljesülnie kell, s nem csupán a reménybeli Eb-rendezés miatt.