Sötét fellegek árnyékolják be a rajtot

Január 25-én folytatódik a német labdarúgó-bajnokság. A téli szünet alatt tovább fokozódott a Bundesliga klubjainak félelme a fenyegető anyagi gondok miatt. A tavaszi idény nyitányának hangulatát nem a sport, hanem a pénz befolyásolja. – A Kirch Media összeomlása azt jelenti, hogy az előttünk álló két esztendőben százhetvenmillió euróra rúg majd a hiány – állapította meg a ligaigazgató, Wilfried Straub.

-LABDARÚGÁS-
A pillanatnyi helyzet egyrészt átláthatatlan, másrészt megoldhatatlan. A német tévétársaságok egyike sem hajlandó világosan kijelenteni, hogy magának követeli a bajnoki találkozók közvetítési jogát. A reklámpiacon beálló recesszió új számításokra kényszeríti a televíziós menedzsereket. A mindeddig „első hegedűs” Sat 1-nek december 31-ig kellett volna közölnie, hogy hajlandó-e tovább sugározni a Ran név alatt futó futballműsort, amelyért évente nyolcvanmillió eurót fizetett. A berlini székhelyű társaság azonban hallgatásba burkolódzott, mindössze az a hír szivárgott ki, hogy a jövőben semmilyen körülmények között nem lesz hajlandó ennyit fizetni a jogokért. Legfeljebb ötvenmillióra taksálja a német professzionális labdarúgás „árát”.
A Sat 1 tartózkodó magatartása azonnal megnyitotta a kaput a találgatások előtt: a Bundesliga-összefoglalók joga visszakerülhet a közszolgálati ARD-hez. A tartományi rádió- és tv-adók munkaközössége pedig nyugodtan kivárja a fejleményeket. A másik közszolgálati csatornával, a ZDF-fel közösen előnyös helyzetből tudja szemlélni a tárgyalások alakulását, mert közösen megvásárolták a Német Labdarúgó-szövetségtől (DFB) a válogatott hazai mérkőzései és a német kupa közvetítési jogát 2009-ig – 390 millióért –, és ezzel a csomaggal kielégíthetik nézőik futballigényét.
A klubok vezetői most a DFB-t támadják, és elhibázott üzleti politikával vádolják. Szerintük a nagy örömmel beharangozott megegyezés hibás taktikának bizonyult: „Az ARD most kényelmesen ül a karosszékben, mert nincs ráutalva a bajnokságra. Sokkal okosabb lett volna várni a szerződés aláírásáig, amíg döntés születik a Bundesliga tv-sorsáról” – hangzik az egyesületek érvelése.
A feszült hangulatot tovább fokozza a Kirch-vállalkozás örökébe lépő Infront sport- és médiacég taktikázása is. A svájci központú cég a hajdani világsztár, Günter Netzer vezetésével tanult elődje példájából, és igyekszik a minimumra csökkenteni a jogdíj eladásának rizikóját. Átvette ugyan a fizetésképtelenné vált müncheni vállalkozástól a jogokat, de a kontraktusban kikötötte magának, hogy azokat vagy január, vagy március végéig visszaadhatja, ha nem sikerül megfelelő anyagi előnyt garantáló vevőre találnia. Ebben az esetben a csődbe jutott Kirch csoport visszakapná a jogokat, és kénytelen lenne a felszámolási folyamattal párhuzamosan újabb érdeklődő után kutatni. Netzer és társai két pillérre igyekeztek felépíteni az üzletet: az ő tulajdonukat képezi a 2006-os világbajnokság tévéközvetítési joga is, sőt ismerve a FIFA-hoz fűződő jó kapcsolataikat, sikerrel pályáznak a 2010-es vb-közvetítésre is. A Bundesliga nekik tehát legfeljebb csak másodlagos jelentőségű.
A futballkörhintán további két érdekelt foglal helyet: a fizetéses Premiere és a DSF sportadó. Előbbinek létkérdés a bajnoki meccsek közvetítése, amit mindeddig a Sat 1-gyel közösen oldott meg. Ha ez a partner nincs meg, akkor a Premiere vezetői egyéni akcióra szánhatják el magukat, azzal a hátsó gondolattal, hogy a nagyobb érdeklődésre számot tartó Bundesliga-találkozókat továbbadják a közszolgálati állomások egyikének.
Amennyire átláthatatlan és tisztázatlan az üzleti kapcsolatok hálója, annyira bizonytalan az országban működő harminchat proficsapat anyagi jövője. Csak az élvonalban öt klub költségvetése függ döntően a tévéjogdíjaktól. A Kaiserslautern pénzforrásainak 56,5 százalékát teszi ki ez a bevételi forrás, de a Bochumnál is eléri az 50 százalékot. Alig marad el ettől a mértéktől a Bielefeld, a Rostock és a Cottbus. A klubokat elsősorban a hosszú időre kötött szerződések terhelik, amelyektől nem tudnak megszabadulni. A legkirívóbb esetet a Stuttgart szolgáltatja: a VfB évi hárommillió eurót köteles fizetni Balakovnak, amíg a bolgár középpályás egyszerű orvosi igazolással bizonyítja, hogy jó erőben van. Ebben az esetben szerződése automatikusan meghosszabbodik további tizenkét hónappal. A Dortmund minden hónap elején százötvenezer eurót utal át Sunday Oliseh bankszámlájára, holott a nigériai játékost Sammer edző kitette a keretből.
A lelátóra száműzött hamburgi Jörg Albertz 2003 során kétmillió euróval honoráltatja tétlenségét, anélkül, hogy a HSV meg tudna szabadulni tőle. Amíg az 1990-ben világbajnoki címet szerző kapus, Bodo Illgner évi keresete hatszázhúszezer márkát tett ki, addig a Nationalelf jelenlegi kapuvédője, Oliver Kahn ötmilliót kap a Bayern Münchentől. A játékosok fizetése ebben az időszakban hétszáz (!) százalékkal emelkedett.
A Bundesliga „nagyjai” csak a nemzetközi tornákon (Bajnokok Ligája, UEFA-kupa) keresett pénzekkel képesek fenntartani sztárokkal teletűzdelt kereteiket. A „törpék” fiatal és olcsó hazai tehetségek után kutatnak – az utánpótlás-válogatottal foglalkozó Uli Stielike legnagyobb örömére: „Hálás vagyok a tönkrement Leo Kirchnek. Az általa kiváltott krízis nélkül aligha történt volna meg, hogy számtalan fiatal gyökeret tudjon verni a proficsapatoknál.”