Százmilliók hiányoznak a működéshez

Tavaly verőfényes, kellemes januárt élhettünk át, s így lehettek ezzel az újpesti futballisták is. Nem elsősorban az időjárás miatt, hanem azért, mert a kft. anyagi helyzete rendben volt, volt pénz a kasszában, ráadásul felépült az új Megyeri úti stadion is. Ebben az évben kemény mínuszok járnak, minden befagyott, amit akár jelképesnek is tekinthetünk, ha összevetjük a futballklub helyzetével. A további előrelépés, a gond nélküli gazdálkodás helyett a pénztelenséggel kényszerülnek szembesülni az ott dolgozók. A reménytelen helyzetből az ügyvezető igazgató, az egykori kajakos olimpiai bajnok, Gyulay Zsolt sem lát igazából kiutat.

- LABDARÚGÁS -

Ha valaki felkeresné önt a beosztottai közül, hogy ugyan adjon már neki kölcsön átmenetileg némi pénzt a gondjai enyhítésére, mit szólna?
– Erre feltételezhetőleg nem kerül sor, mert aki részese ennek a vesszőfutásnak, tagja a futballklubnak, az tudja, hogy – ha nem is üres a kassza, de – a legjobb szándékkal sem tudnék megoldást találni a gondjára. Sajnos nem azokat az időket éljük, amikor máson, másokon tudunk segíteni. Egyelőre magunkat kellene megmenteni, s elérni azt, hogy legalább takaréklángon átvészeljük a tavaszi szezont.
– Ha nincs pénz, hozzá kell nyúlni a tartalékhoz, ami az önök esetében az értékeket, a futballistákat, ráadásul a jobbakat érinti.
– Erre nem kerülhet sor, mert akkor „megesszük” a jövőnket. Azokat, akikkel egyszer talán megoldhatjuk a gondjainkat.
– Érthető ez úgy, hogy nem válnak meg senkitől, s nem lesznek olyan négyszemközti beszélgetések a játékosok és ön között, amelyeknek a lényege, hogy váljunk el békében egymástól, vagy pedig kevesebb pénzért kell edzést tartani, esetleg futni a labda után?
– A futballistákkal szerződést kötöttünk, amelyen mindkét fél aláírása szerepel, tehát kölcsönösen elfogadtunk bizonyos feltételeket. Mivel a jelenlegi helyzetről ők tehetnek a legkevésbé, nem lenne sportszerű, ha „büntetnénk” őket. Nem is fogjuk.
– Mennyi hiányzik a kft. gondtalan működéséhez?
– Sok… Több száz millió forint. Pontosan annyi, amennyi tavaly még létezett, s amely a jogellenesen felmondott szerződések, illetve a visszavont reklámok következtében szinte egyik napról a másikra eltűnt.
– Ha volt jogellenes lépés, akkor létezik jogorvoslat is. Nem élnek vele?
– Dehogynem, hiszen a hiányzó pénz a működésünket veszélyezteti. Perre kerül sor, de hogy mikor és milyen módon, arról most még nem tudok bővebbet mondani.
– Valamikor… Viszont sok az „éhes száj” a Megyeri úton.
– Pontosan ez az. A klubnak, a felnőtteket és a juniorokat nem számítva, tizennégy utánpótláscsapata van. Ki lehet számolni, hány edző, szakember dolgozik velük, akiknek a munkájáért fizetség jár. Száznál is több emberről van szó.
– Tiszteletre méltó, akár azt is mondhatnám, sportemberhez illő gesztus és megnyilvánulás, hogy az utolsókig kitart a „katonái” mellett. Ettől függetlenül vagy tán pontosan ezért, változatlanul a levegőben lóg a kérdés: miből élnek meg a csapatok, milyen pénzből tudnak fizetni?
– A tulajdonosi betétekből még el tudom képzelni, hogy átvészeljük a tavaszt.
– Úgy, hogy az első csapatnak továbbra is a bajnoki cím marad a cél, s úgy, hogy közben mindenki megkapja a járandóságát?
– Ezt szeretném, bár senki előtt nem titok, hogy a csúszásokat, a késéseket kénytelenek lesznek tudomásul venni. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy élő, létező szerződéseket nem akarunk felbontani.
– Hány forintra van szükség a bajnoki címre hajtó futballcsapat tavaszi létezéséhez?
– Valamivel több mint háromszázmillió forintra.
– A korábbi nyugodt napok után miként éli meg ezt a nincstelen időszakot?
– Hozzáteszem: dicstelen és a klubhoz méltatlan is… Nem tagadom, nagyon rosszul élem át, soha nem voltam még olyan helyzetben, hogy ne lássam a kiutat.
– Most valóban nem látja?
– Bizony meg kell erőltetnem a szememet…