A legendás csapat tragédiája

Fiatalok voltak és szeretetreméltóak, szurkolók milliói rajongtak értük, játékstílusukkal örökre belopták magukat a futballrajongók emlékezetébe. A Manchester United akkori együttese a labdarúgás halhatatlan nagy csapatai közé került. Azonban soha nem fogjuk megtudni, hogy még mire vihették volna, mert 1958. február 6-án lezuhant a csapatot szállító gép Münchennél.

-LABDARÚGÁS-
A kortársak csak Busby Babes néven emlegették az 1950-es évek második felében a Manchester United gárdáját. A skót bányászcsaládból származó Matt Busby éveken keresztül a Manchester City színeiben kergette a labdát, de személye örökre a városi rivális Uniteddel forrott össze. Edzőként jó érzéssel fedezte fel a tehetséges fiatal futballistákat, és remekül formálta őket felejthetetlen stílust játszó, egységes együttessé.
Az első „Busby-bébi”, Duncan Edwards 16 évesen írt alá a Manchesterhez, s rövidesen a felnőtt csapatban találta magát. A hatalmas munkabírású, igazi vezéregyéniség köré az edző remek csapatot épített 1953-ban. Kis túlzással tinihadnak is lehetett volna nevezni a később legendássá vált társulatot, hiszen a szélső Berry, az északír Jackie Blanchflower, a balhátvéd David Pegg, a hatalmas termetű Bill Foulkes vagy a gólgyáros Dennis Viollet közül egyikőjük sem töltötte be a 20 évet. Nemsokára még csatlakozott hozzájuk két zseniális focista, Bobby Charlton, akit több angol klub csábított, valamint a csapat „braziljának” tartott ír Liam Billy Whelan. A csapat ereje az egységben és a fiatalos lendületben rejlett. A válogatott védő, Roger Byrne a maga 28 évével szinte veterán nagypapának számított a többiek között.
A Busby-bébik legendájának eredetére talán a kapus, Harry Gregg szavai adanak leginkább magyarázatot: „Lehet, hogy nem mi voltunk a legjobb csapat a világon. Lehet, hogy soha nem váltunk volna azzá. Azonban bennünket szerettek legjobban a szurkolók. A csapat nagyon fiatal volt, karizmatikus, és mindenekelőtt alázatos. A manchesteri csoda talán véget ért Münchenben, azonban azok az érzelmek, melyek a szurkolókat hozzánk fűzték, örökre megmaradnak a szívekben.”
Greggnek szerencséje volt, túlélte a katasztrófát, de nyolc társa halálát lelte a légi szerencsétlenségben. A Manchester United az előző nap Belgrádban búcsúztatta a BEK negyeddöntőjében a Czvena zvezdát olyan játékkal, amely híressé tette a társulatot. Az igen izgalmas meccsen a MU 3-0-ra elhúzott az első félidőben, de a jugoszlávok kiegyenlítettek. A döntetlen azonban a britek továbbjutását jelentette, hiszen az első randevút otthonukban 2-1-re nyerték. Az elődöntőben a Milan várt volna rájuk, s a végén vélhetőleg az európai futball akkori óriása, a Real Madrid.
A várva várt nagy derbire azonban nem kerülhetett sor. A belgrádi útról visszafelé jövet repülőgépük leszállt Münchenben tankolni. Jeges, havas idő volt, s többen aggódtak a folytatás miatt. Leginkább Edwards félt a repüléstől. A csapat csillaga ekkor már betöltötte a 21. évét, és tizennyolcszor viselhette hazájának címeres mezét. Kiváló fizikumának és határtalan lelkesedésének köszönhetően mind a középpályán, mind a csatársorban remekül játszott. „Ha egyszer az életemért kellene futballozni, akkor Edwardsot vinném magammal” – mondta Bobby Charlton.
A tankolást követően kétszer is eredménytelenül próbált felszállni a gép, s a harmadik kísérletnél bekövetkezett a tragédia. A pontos okot mind a mai napig nem sikerült kideríteni. A balesetben huszonketten haltak meg, köztük nyolc játékos. Edwards életéért két hétig küzdöttek, reménytelenül. Néhányan túlélték a tragédiát, de soha többé nem tudtak focizni. Bobby Charltonnak szerencséje volt, kisebb sérülésekkel megúszta a kapus Gregg-gel és a gólgyáros Viollettel együtt. Matt Busby súlyos sérüléseket szenvedett, de felépült. A „Busby-bébik” csapata a müncheni tragédiával széthullott, azonban legendává nemesedett emlékük.