Igazságszolgáltató

Hatáskör és illetékeség híján esélyem sincs arra, hogy utánajárjak, megalapozott-e a Stadler Józsefet sújtó bírósági ítélet. A testület különösen nagy hátrányt okozó csalás és adócsalás bűntettében marasztalta el az akasztói vállalkozót, s ítélte el jogerősen négy évre és hat hónapra.
Elfogadom.
Ugyanakkor képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy a haja szála sem görbült volna meg Stadler úrnak, ha nem hívja föl magára a figyelmet – számomra tiszteletre méltó módon: stadiont építtetett Akasztón. Modernet, minden igényt kielégítőt, szépet. A csodájára jártak, legyen elegendő ennyi.
Meg azért is tisztelet jár neki, hogy nem csupán stadiont, futballcsapatot is teremtett a semmiből. A Stadler FC-t. Kétségtelen, nem csekély hiúságra vall, hogy az ő nevét viselte a megyéből az első osztályba jutott csapat, ám nagy árat fizetett érte – milliókban (mert a futball akkor is csak vitte a pénzt, s nem hozta).
Sokra persze nem megy Stadler József a tiszteletemmel, ráadásul – ez meggyőződésem – éppen azzal vívta ki, ami miatt figyelni kezdtek rá. Ha csöndben marad, ha nem az a mániája, hogy futball nélkül képtelenség élni, jó esélye lett volna arra, hogy megússza az egészet.
Nem úszta meg.
Nyilván ezt diktálták a törvények.
Ezzel együtt a jog helyett én inkább a sorsot kárhoztatnám. Ha másért nem, hát azért, mert előbb kilenc évről, aztán öt és fél, majd most négy és fél esztendőről szóló ítéletet volt kénytelen elkönyvelni Stadler úr, ami azért sejteti, hogy a rögzített tényállás megítélése korántsem egyszerű.
A héten a Legfelsőbb Bíróságon egészségügyi okokból négy és fél lett az öt és félből, az ítészek Stadler József súlyos betegségét „nyomatékos enyhítő körülményként” kezelték. Ha nem a törvényről, mi több, a jogállam egyik alappilléréről lenne szó, már-már empátiával gyanúsítanám meg a bírákat, ám nem teszem, tudom én, mi a tisztelet. Azzal együtt, hogy a súlyos betegség a legkevesebb annál, akinek úgy fél évtizedet kell várnia ügyében a jogerős ítéletre, megspékelve persze tizenkét hónapnyi előzetes letartóztatással.
De ez is mellékes, a joghoz, a paragrafusokhoz képest mindenképpen.
Az viszont remélem, nem sérti sem az igazságot, sem a szolgáltatást, ha megjegyzem: Stadler József esetében nyomatékosabb körülmény (akár enyhítő is), hogy nem (csupán) a saját gyarapodását tartotta fontosnak, hanem lakóhelyéét. A stadionnal persze.
Hogy egy 3598 főt számláló településen (1999-es adat) mekkora szükség van egy húszezres stadionra, ítéljék meg a hozzáértők, mondandóm szempontjából nem is fontos. Lényegesebb, hogy biztos vagyok abban, Stadler Józsefnél nagyobb gazemberek is megfordultak, megfordulnak szép számmal a magyar futball háza táján.
Büntetlenül.
Mert ugyebár többféle igazság van.