Álom és valóság

Bravúros szerepléssel az 1964– 65-ös idényben a Ferencváros lett a Vásárvárosok Kupájának nyertese. A csapat a negyedik fordulóban az AC Bilbaóval találkozott, a mérkőzés után IL–14-es különgépen repültek hazafelé. Egyszer csak kiderült, hogy eltörött egy cső, folyik az üzemanyag, fönnáll a robbanás veszélye. Páni rémület lett úrrá a játékosokon, volt, akiben csak az imádság tartotta a lelket. A pilóták leadták az S. O. S. jeleket. Az olasz légtérben két Alitalia gép szállt föléjük, hogy a kényszerleszállás során segítse őket. Igen ám, de Nápolytól Rómáig, illetve Rómától Firenzéig egyetlenegy repülőtér sem tudta fogadni a gépet. Ráadásul a repülőgép kerekei sem mozdultak… De végül szerencsésen földet értek, jóllehet, a beton helyett szántóföldön landoltak, és kötélhágcsón ereszkedtek le az utasok.
Szállodai férőhely sehol, ezért aztán úgy döntöttek, hogy kiürítik részükre az első osztályú tranzitvárót, ott töltik majd az éjszakát. Így is történt. A megpróbáltatás után mély álomba szenderültek. A kényelmes fotelsor szélén Gulyás Gyula aludt, mellette Mészáros „Dodó”, a csapat mestere, aztán a többiek. Néma csönd honolt körös-körül.
Ha nehezen is, de elérkezett a hajnal, öt óra tájban kinyitott a bár. Jött két olasz pilóta egyenruhában, széles gesztusokkal rendeltek valamit. Mielőtt azonban megkapták volna, még kimentek a mosdóba. A bár csinos alkalmazottja a távollétükben kitöltött két italt, majd ő is eltűnt a hátsó kiszolgálóhelyiségben. Gulyás, isten tudja, milyen hetedik érzékkel, jó tempóban (nem csoda, vívóversenyeket is közvetített) felébredt, észrevette a két megtöltött poharat, csak úgy zokniban odaosont a pulthoz, és pik-pak, felhajtotta mind a két konyakot, aztán visszaült a helyére, és aludt tovább.
A hölgy közben előjött, hihette, hogy a két pilóta már megitta az italt, és újratöltötte a poharakat.
Végre elérkezett a felszállás pillanata, mentek föl a gépre, amikor Gulyás Gyula a lépcsőn Mészároshoz fordult.
– Képzeld, mit álmodtam…
– Mit álmodtál, Gyuszikám?
– Azt álmodtam, hogy ittam két konyakot.
– Nem álmodtad te azt… – és káromkodott hozzá egy nagyot –, meg is ittad!