Hat pont elveszett

Öt meccsen kilenc pontot szerzett eddig tavasszal az MTK, ám gyűjthetett volna tizenötöt is, hiszen bajnokesélyesként a Békéscsabát és a Dunaferrt biztos vezetés után idegenben is illett volna legyőznie, akárcsak a Hungária körúton a Sopront. Ezzel együtt csupán egyetlenegy pont a csapat hátránya a listavezető Ferencvárossal szemben, mondhatni, még semmi nincs veszve. Leszámítva persze az elhullajtott pontokat.

Kitart a nyári álláspontja mellett Egervári Sándor, a bajnoki rajt előtt ugyanis arról beszélt, hogy az MTK már akkor jól teljesít, ha a legvégén a dobogón végez, beékelődik valahogy a jól erősítő Zalaegerszeg, Ferencváros és Újpest közé. Az edző most is tartja, amit akkor mondott.
„A csapat erejét, tudását tekintve még mindig a dobogó a valós cél – magyarázza. – Más kérdés, hogy eddig túl jók voltunk, vagy legalábbis stabilabbak, mint a vetélytársak. Nem óvatosságból mondtam, amit a nyáron mondtam, számítottam a sérülésekre, a lapok miatti eltiltásokra, a mi csapatunk nem olyan erős, hogy zökkenőmentesen vészelje át a játékosok kiesését.”
Egervári jól kalkulált, hiszen a pénteki, Ferencváros elleni örökrangadó előtt Győrire, Némethyre, Komlósira, Elekre, Silvára és Ferenczire nem számíthat. Ezzel együtt elismeri, hogy Békéscsabán 2-0, Dunaújvárosban pedig 3-0 után mindenképpen meg kellett volna nyernie csapatának a mecscset. Mindkét esetben elfogadhatatlan hibák vezettek a pontok elvesztéséhez, a Dunaferr ellen például a második gól előtt akadt olyan védő, aki háttal állt, amikor az ellenfél támadást indított…
A rájátszás előtt első a Ferencváros, második az MTK, mint a régi szép időkben… Ezzel együtt a honi futball iránt még érdeklődőket nem a pontkülönbség foglalkoztatja, hanem arról suttognak, hogy a mindkét klubban anyagilag főszerepet vállaló Várszegi Gábor a Fradi bajnokságát reméli, akár az MTK hanyatlása árán is.
„Ilyesmiről nem tudok – szögezi le határozottan Egervári Sándor. – Szerződésük szerint a játékosok az MTK-ban is csak akkor kereshetnek jól, ha nyernek, így aztán szó se lehet arról, hogy segítsük a Fradit. Mondhatnak akármit a játékosaim produkciójára, ám azt nem kérdőjelezhetik meg, hogy előbbre akarnak jutni a pályájukon. Eddig két meccset játszottunk egymás ellen a mostani bajnokságban, mindkettő olyanynyira éles volt, hogy többen hetekig viselték a derbi nyomait. Aki nem hiszi, nézze meg a két mérkőzés videófelvételét, figyelve azt is, hogy milyen a hangulat a pályán és a lelátón.”
Az edző érvelése helytálló, ugyanakkor olyannyira tartja magát a szóbeszéd, mely szerint az MTK köteles segíteni a Ferencvárosnak, hogy a rájátszás sorsolásánál a liga ragaszkodott ahhoz, hogy már az első fordulóban megmérkőzzön egymással a két csapat. Más kérdés, hogy a többi klub (is) kikérte magának a sanda feltételezést, ami egyrészt szép gesztus, másként jelzés értékű tett. A pletykákat persze mindez még nem állít(hat)ja meg. Beszélnek arról, hogy Várszegi Gábor a nyáron elfordul az MTK-tól, s csak a Ferencvárossal törődik, de arról is hallani, hogy az Üllői útnak fordít hátat, és minden erejével az MTK és a Vasas esetleges fúziójával törődik. Látható, hogy az információk egymásnak homlokegyenest ellentmondanak, ami gyengíti valóságalapjukat. Kérdés persze, hogy mennyire egészséges a Várszegi-féle közös tulajdonlás, ám ha létezik, nyilván meg van támogatva a szabályokkal, ráadásul a futball irányítói áldásukat adták rá. Így marad a régi igazság, azaz: az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt.
Annyi bizonyos, hogy az egykor Dunaújvárosban, Egervári Sándor keze alatt futballozó Marek Penksa, Tököli Attila, Kiss György, Zováth János és Thomas Sowunmi ma is kitűnő viszonyban van egykori mesterével. Így aztán minden más feltételezésnél hihetőbb szóbeszéd, hogy a Dunaferr színeiben történt közös munkálkodás után mindannyian szerettek volna újra együtt dolgozni Egervárival. Hogy végül az Üllői úton kötöttek ki, aligha véletlen. Nem arra gondolok, hogy parancsszóra fordítottak hátat volt edzőjüknek, inkább arra, hogy jobb ajánlatot kaptak a Ferencvárostól. És ezzel a kör bezárult, visszatértünk oda, hogy más és más (legális) jogi körölmények között, de mindkét klubot Várszegi Gábor jegyzi. Az pedig mindenütt az első ember szíve joga, hogy kinek kínál szerződést, és milyen feltételekkel. Az ilyesmi csak pénzkérdés, márpedig anyagilag stabil mindkét klub.
Mindenki ártatlan, de aligha használ a magyar futball jövőjének, hogy az élvonalbeli klubok a szegénységtől jobban félnek manapság, mint az erkölcsi támadhatóságtól.