Te, Dani!

Te, Dani, ez nagy kiszúrás, hiszen azt beszéltük annak idején, hogy egyszer még összehozunk valami közös utat, mint a szaloniki volt, amikor együtt tudósítottunk a sakkolimpiáról. Kicsit meglepődtem, amikor jó héttel előtte telefonon jelentkeztél, hiszen évekig színedet se láttam, de Te úgy köszöntél, mintha egy órája váltunk volna el. Szívesen társulnál, ami azt jelentette, szeretnél beköltözni abba a szállodai szobába, amit a sportlap foglalt nekem és a fotósnak, úgy jobban jössz ki, mondtad. Ez annyit jelentett, hogy titkos lakó akarsz lenni, mint Nagy Lajos volt, az író a Royalban, azt mondtad, ismered a történetet, Kellér Andor írta meg, s amikor olvassa az ember, nem tudja, hogy sírjon-e vagy röhögjön, igazság szerint én se tudom most, illik-e röhécselnem azon, ami Szalonikiben történt, mert aztán igent mondtam, és pár nap múlva ott toporogtunk mindhárman Ferihegyen.
Késő este indult a gép, éjfél után landoltunk, s a hoszteszt, aki várt minket, Aphroditének hívták, esküszöm az élő Istenre, olyan csúnya lányt az életben nem láttam, Te mégis mellé nyomakodtál a kocsiban, ami a szállóba vitt minket, s alágyújtottál görög tudományodnak, ami lehet, hogy slágerszöveg volt, lehet, hogy fogpasztareklám, nem számított, csak az, ahogy mondtad: a hangsúlyok és a trubadúr-tekintet. Aphrodité felajzva nézett Rád, s amikor kiszálltunk, aggódni kezdtem, hátha velünk tart, fel az El Greco szálló harmadik emeletére, de szerencsére japán újságírók is érkeztek még, mennie kellett vissza, Te pedig, amikor beszállt a kocsiba, azt mondtad: hű, micsoda pödörnivaló bajsza volt, és a magadén is pödörtél egyet.
Odafenn a londiner kinyitotta előttünk a szobát, Te azonnal rávetetted magad a legjobb ágyra, éppen megfelel neked, mondtad, s kicsit duzzogtál, amikor jeleztem: a titkos lakónak ott a széthajtható pótágy, szépen hajtogatni kezdted, és a helyek kérdése rendezve volt.
A szállodában egy árva szót se szóltak, hogy két zsurnaliszta helyett három lakik a szobában, a reggelit is háromnak hozták ki, ha reggelinek lehet nevezni azt a kétszersültet, s hozzá a dzsemet meg a kávét. Tiszta jó, ezek nem vettek észre, mondtad, de minthogy egyre többször mondtad, éreztem, ebben nem vagy egészen biztos. S amikor eljött az utolsó nap, láttam, hogyan szaporodnak a ráncok homlokodon: lehet, hogy a görög szállodások mégse hiányoztak a számtanóráról, amikor a hármast tanították?
Végül lementél a portára, vitted kísérőnek a fotós kollégát meg az útlevelemet, s közel hajolva a portáshoz, bemutatkoztál: Végh Alpár Sándor vagy, és segíteni akarsz a kollégán, Herr Molnáron, aki nem mer lejönni, mert titokban lakott itt, tTe akarod rendezni a dolgot, mert a kolléga nem beszél egyetlen európai nyelven sem, és ezután fennhangon osztani és szorozni kezdtél, amit a portás láthatóan nem tudott követni, majd azt mondtad, itt van ennyi dollár, ez a szállóé, s itt van, ami az öné, kedves uram. A portás azt mondta, persze, hogyne, köszönöm, s pár perc múlva, amikor kofferekkel a kézben kiszálltunk a liftből, s elköszöntünk, nem tudtam, miért néznek rám görbén és furcsa mosolyokkal a portánál, mintha valamit vétettem volna a Hotel El Greco ellen, a fotós kolléga csak a reptéren mesélte el, mi történt, amire Te annyit mondtál: bocs.
Már azt hittem, ezzel ért véget kettőnk sakkolimpiája, de nem, Ferihegyen folytatódott, merthogy ugyanazzal a géppel érkeztünk, mint a sakkozók, akik csúnyán leszerepeltek. Minket várt a sportlap kocsija, már épp beszálltunk volna, amikor látom, hogy rohansz: várjatok, gyerekek! Kiderült, hogy az egyik nagymester felesége ütlegelni kezdett a retiküljével, és azt visította, miket mondtál Te a férjéről a rádióban.
A francba is, Dani, a Lékó fiú a világbajnokságért mérkőzik nemsoká, mondd meg, ki fog róla tudósítani? Pedig de jó volna, ha a vesztes ellenfél asszonykája csapkodni kezdene a retiküljével, s Te menekülnél kifelé.
*
Molnár Dániel hamvasztás előtti búcsúztatása ma délután 15 órakor lesz a Kerepesi temetőben.