Csak köhög a Stuttgart

Tizenötmillió eurós adóssággal is lehet álmokat kergetni, ám aligha ilyen beállítottságú munkaadót képzelt magának Szabics Imre, amikor Lisztes Krisztián nyomdokaiba lépve a VfB Stuttgarthoz igazolt. A Bundesliga új magyar légiósának érkeztével szinte egy időben választott új elnököt a klub, aki így mutatkozott be: „Nagyok az érzelmeink, ezt kell sikerrel eladnunk!”

-LABDARÚGÁS-
Meglepő kijelentés egy olyan józan üzletemberi pályafutásra visszatekintő férfiú szájából, mint Erwin Staudt. Az IBM volt vezérigazgatója a VfB kapitányi hidján állva megfelelő társra találhat a klub felügyelőbizottságát irányitó Dieter Hundtban, a Német Munkaadók Szövetségének első emberében. A német gazdasági élet két ismert menedzsere most közös erőfeszítéssel indul útnak a Stuttgart szolgálatában: „Átfogó műremek előállításán fáradozunk, arra törekszünk, hogy mindenki érezze, mekkora érték a mi klubunk.” Az egyszerű szurkolónak minden bizonnyal érthetetlen megfogalmazás mögött az áll, hogy le szeretnék másolni azt a vezetési stílust, amelynek jóvoltából a német futball óriása, a Bayern München építette ki pozícióját. Ha így van, akkor viszont valóban nincs helye a szerénységnek.
Bizonyítja mindezt az elnök magabiztos jóslata is a Bajnokok Ligája indulásáról szólva: „Milanó, Madrid – miért félnénk tőlük? Éppen olyan jól szerepelünk majd ott, mint Rostockban vagy Kaiserslauternben!”
Az elnökség és persze a szurkolótábor magasra srófolt reményei egy személyre épülnek, Felix Magathra. Jellemző, hogy a VfB-közgyűlés egyik résztvevője életre szóló szerződést ajánlott fel a sikeredzőnek: „Addig maradhat, amíg nyugdíjba nem vonul.” A kemény munkamódszeréről híres mester keze alatt a Stuttgart fiatal gárdája általános meglepetéssel szolgált, amikor a bajnokságot a második helyen fejezte be, és ezzel biztosította részvételét a kontinens prominens klubjainak tornáján. „A múlt idényben nyújtott teljesítményünkkel beloptuk magunkat az emberek szívébe!” – hangoztatta Erwin Staudt, és azonnal közölte a város elöljáróival, hogy Stuttgart imázsának első számú ápolója a labdarúgócsapat, amelynek reklámértéke legalább évi nyolcvanmillió euróra rúg. Ez az ingyenszolgáltatás arra kötelezi az önkormányzatot, hogy legalább ekkora összeggel vegye ki a részét a Daimler-stadion átalakításából. A VfB ugyanis – a Bayernhez hasonlóan – futballaréna építését szorgalmazza.
Büszkén hangoztatott öntudatban tehát nincs hiány, holott Felix Magath mindössze néhány fiatal labdarúgóval tudott erősíteni. A futballszövetség (DFB) jelenlegi elnöke, Gerhard Mayer-Vorfelder által hátrahagyott tizenötmilliós adósság tényét az új vezetés igyekszik bagatellizálni: „Nagy különbség van aközött, hogy valaki köhög, vagy kétoldalú tüdőgyulladásban szenved” – hangzott az új elnök kontrája, aki tehát csak átmeneti bosszúságnak tartja az anyagi terheket.
Az átigazolási időszak nullszaldóját Magath is optimista jelszavak hangoztatásával igyekszik pozitívvá formálni: „Remekül erősítettünk!” E megállapítás öt pillérre támaszkodik: a Leverkusentől jött horvát Jurica Vranjesre, a Törökországból hazatért kapusra, Dirk Heinenre, a Bayerntől kölcsönzött Philipp Lahmra, a Nürnbergtől érkezett brazil Cacaura és Szabics Imrére. A magyar játékosról az edző bizakodóan nyilatkozott: „Lehet, hogy hosszabb időre lesz szüksége a beilleszkedéshez, de biztos vagyok abban, hogy végül megállja a helyét.”
Az augusztus első hétvégéjén rajtoló idénnyel kapcsolatosan így vélekedik Magath: „Minden szakember azt állítja, hogy a legutóbbi bajnokság során nyújtott teljesítményünket nem tudjuk megismételni, ezért csak az lehet a feladatunk, hogy megcáfoljuk őket.”
Egyébként az egyesületi alapszabály megváltoztatásával lehetővé válik az új elnök főállású foglalkoztatása, tehát fizetett alkalmazott vezeti ezentúl a VfB-t, távolabbi álmok reményében: „Miért lehet a Bayern Münchennek százezer klubtagja, nekünk viszont csak nyolcezer?” A kérdés már magában rejti a nagyratörő terveket, Szabics Imre tehát – anélkül, hogy tudta volna – irigylésre méltó ambícióktól motivált gárdához szerződött.