Elment a vidám berni győztes

Kettős haláleset sújtja a német labdarúgást: szinte egy időben távozott az élők sorából Helmut Rahn és Lothar Emmerich. Rahn 1954-ben, Emmerich 1966-ban volt tagja a világbajnoki arany-, illetve ezüstérmes válogatottnak.

A csapatban Sepp Herberger szövetségi edző volt a séf, Fritz Walter a kapitány és Rahn a boss, a nagyfőnök. A különben igen szigorú Herberger vele elnéző volt, a „pozitív improvizáció nagymesterének” tartotta, rendre őt jelölte Fritz Walter szobatársaként – különleges feladattal: „Helmuth, öntsön nekem lelket Fritzbe!” A svájci vb-n már harmincnégy esztendős, érzékeny, sokat morfondírozó Fritz Walter ugyanis hajlott arra, hogy kétségve vonja saját képességeit. A mókamester Rahnra várt a feladat, hogy elhessegesse a gondfelhőket. A döntőt megelőzően Rahn magabiztosan szajkózta: „Fritz, le fogjuk söpörni a magyarokat!”– majd igaza alátámasztásául két gólt lőtt Grosicsnak. A hat perccel a vége előtt elért találata halhatatlanná tette a Ruhr-vidéki fiatalembert. „Rahn a német futballtörténelem legfontosabb sikeréhez járult hozzá” – mondotta Franz Beckenbauer.
Pályafutása az akkor a legjelentősebb egyesületnek számító Rot-Weiss Essennél kezdődött, ott lett előbb német kupagyőztes, majd bajnok. A gyors, ügyesen cselező, gólveszélyes csatár hű maradt szülőföldjéhez akkor is, amikor csapata túráján Argentínába csábították, mert játékával elkápráztatta a Racing Buenos Aires vezetőit. Százötvenezer márkás ajánlatot tettek neki, ami horribilis összeg volt annak idején. De Rahn maradt a füstölgő kémények árnyékában, ahol a bányászok meg a munkások abban leltek kikapcsolódást, hogy a kocsmák pultjai mellett állva vitatták meg a világ dolgait. A gépkocsiszerelő Rahn is ott érezte otthon magát. A berni csoda után állítólag majd’ négy éven keresztül ünnepelt, magasra emelt pohárral.
Népszerűségének az sem ártott, hogy ittas vezetés miatt rövid időre becsukták. Negyvenszer játszott a válogatottban, ott huszonegy gólt rúgott, 1965-ben fejezte be pályafutását. A Nationalelf jövő szerdán, a stuttgarti Gottlieb-Daimler stadionban gyászszalaggal lép pályára Olaszország ellen.
A Borussia Dortmund hasonlóan rója le tiszteletét Lothar Emmerichhel szemben az 1860 München elleni Bundesliga-találkozón. „Emma” – a liga kétszeres gólkirálya – az 1966-os világbajnokságon a spanyolok elleni 2:1-es győzelmet jelentő góljával lett híres: éles szögböl lőtt a léc alá. Ugyanabban az évben a Dortmunddal megnyerte a kupagyőztesek Európa-kupáját.