Egy katonasapka meséi

-SPORTTUDOMÁNY- A magyar sporttörténet meghatározó személyiségei között tartjuk számon a magyar orvosokat és gyógyszerészeket, akik az olimpiai mozgalom kezdetétől napjainkig kivették részüket az éremszerzésből. Az athéni nyári játékok előtt négy és fél hónappal a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Magyar olimpikon orvosok címmel időszaki kiállításon emlékezik rájuk.

Így ír Jean Follain francia költő: „Minden szép tárgy tartogat valami titkos, átbocsátó jelszót. Ők fűznek bennünket a való világhoz.”
Titkos, átbocsátó jelszavakat megfejteni tértünk be az orvostörténeti múzeum helyiségeibe, hogy valami olyannal találkozzunk, ami általában a családi otthonok fiókjaiban, szekrényeiben lapul, és nemigen kerül ki onnan. Például dr. Csik Ferenc katonasapkája. A berlini olimpia bajnokát 1944 októberében Szolnokra hívták be katonaorvosi szolgálatra, majd a soproni kórházba került. 1945. március 29-én egy légitámadás során halt meg.
Katonasapkája egy üvegvitrin alatt most különös megvilágítást kapott. Dal árad ki belőle. Egy katonainduló. Az embernek kedve lenne felpróbálni. (Ahogy Freud professzor kalapját is a kobakjára tette a bécsi múzeumban…) Hogyan maradt meg a sapka fél évszázadon keresztül?
Mellette a Signum Laudis érdemjel, s egy esküvői fotó. A Pázmány Péter Tudományegyetem gyönyörű diplomája a falon. Az utolsó fénykép katonaruhában. Egy katonasapka visszakapta a fényét.
Pluhár közvetítése: ,, Én úgy láttam, hogy első lett…”
Átellenben két hatalmas tabló. Dr. Novák Éva úszóérmei. Többek között a 4x100 méteres gyorsváltó tagjaként nyert aranyérmet Helsinkiben. Érmek, amelyeket sokszor megsimogat az ember. És a fotósok kedvéért meg is csókolja. Érmek, amelyek növelik az önbizalmat. Vannak közöttük kedvencek és szépek. Árulkodik a kor, a kézműves. Mert közömbösen viselték az időt, vajon épp ezért kövesednek úgy bele az öröklétbe? Mihelyt árnyékba kerülnek, milyen riadtan lapulnak.
Egy másik fotón dr. Novák Éva – a későbbi szemészorvosnő – végzős korában a brüsszeli egyetem épülete előtt.
Dr. Pósta Sándor fogorvosnak, az 1924-es párizsi olimpia kardbajnokának A sport és az orvos című könyve. (Tájékoztató a londoni olimpia vívóversenyiről.) De jó volna beleszagolni. Lefújni a port róla, s aláhúzni benne, ami változatlanul érvényes. Néha egész könyvtárak, állványok és kötetek állonganak teljes elhagyatottságban, s most ez a könyv a jó kedély álarcát ölti.
A párizsi csapatversenyen – a sorozatos csalások miatt – csak az ezüstérmet szereztük meg az olasz válogatott mögött. Az utolsó előtti asszóban az elkeseredett Pósta akkor is bemondta, hogy nála a találat, amikor ellenfele elérni sem tudta. Az esetet Kosztolányi Dezső is szóba hozta, és megírta, hogy Pósta viselkedése miatt a felesége (aki egyébként ott ült a nézőtéren) el akart válni a férjétől…
Hát így jutnak eszünkbe a történetek a tablók előtt egy-egy fényképről, tárgyról vagy levélről.
Dr. Hammerl Lászlónak, a tokiói olimpia sportlövő bajnokának indexe 1968-ból. Csupa jeles. Az élet része. Ami megmarad az életből. Egy indexet sokszor megőriznek az utódok is. Nyugdíjintézetek leskelődnek bele, és nagyritkán múzeumi tárgyak lesznek. Ezt persze ki kell érdemelni.
Az amszterdami magyar olimpiai küldöttség gyönyörű jelvénye 1928-ból. Mélykék alapon a magyar címer. Dr. Tuss Miklós sebész, a vitorlásverseny résztvevője emléktárgyai között. Ritka darab. Magam először ismerkedem vele. Az 1956-os olimpiai jelvénnyel Bay Béla vívómester ajándékozott meg. A hangsúlya is a fülemben maradt, ahogy kitüntetőleg nekem adta: „Nálad jó helyen van” – mondta.
Kalanddarabkák. Holmik. A világmindenség ezektől szépül. Talizmánok helyett. Vagy talizmánnak.
Egy tőr. ,,Dr. Kamuti Jenő tulajdona” – olvassuk. A sebészorvosé. Az ,,ezüstemberé”. Alighanem lenne mit mesélnie a doktor úrnak erről a fegyverről. Hol tartja a lakásában? S ha szem előtt van, rohanás közben hányszor akad meg rajta a tekintete? Egy tőr. Látszólag élettelen darab. És mégis…
Dr. Szollás László sportorvos korcsolyája, amellyel – Rotter Emíliával a párosban – négy világbajnokságon diadalmaskodott. Egy korcsolya, amit ma talán kidobnának. Dr. Szollás vérnyomásmérője, sztetoszkópja játékszernek tetszik.
Kétszázharminc birkózó olimpikonunk közül dr. Varga Béla volt orvos. 1912-ben a stockholmi olimpián kötöttfogásban szerzett bronzot. A svéd Ahlgrent a kétórás küzdelem alatt ,,háromszor vágta ugyan földhöz”, de a vezető bíró „véletlenül” mindig máshová tekintett, s így szorult Varga a harmadik helyre. Az 1924-es párizsi olimpián hatodiknak minősítették. Sokszoros magyar bajnok. A budapesti tudományegyetemen 1914-ben avatták orvosdoktorrá. Sebészként kezdte a pályáját, majd 1945-ig a budapesti Gyűjtőfogház kórházának vezető főorvosa volt.
Szokoly Alajos utolsó levele, amit Mező Ferencnek, az olimpiai mozgalom tudósának küldött.
1896. április 6-án a 100 méteres síkfutással kezdődtek az athéni versenyek. A szám első futamában Szokoly Alajos kapta az 1-es rajtszámot, és ,,merő önkényességből” így lett a modern olimpiai játékok ,,egyes számú atlétája”. Egy magyar. (A döntőben egyébként harmadik.) Bár a modern olimpiai mozgalom 108 éve alatt Magyarország területe, államformája, „szövetségesei” és címere folyamatosan változott, három dolog változatlan maradt: a magyar csapat részvétele a játékokon, a magyar trikolór és a magyar siker. Szokoly Alajos az első világháború alatt a Hont megyei hadikórház főorvosa volt. Kiterjedt levelezése miatt Szabó Lajos múzeumigazgató a sport Kazinczy Ferencének nevezte.
Méltó a kiállítás a tegnap (orvos) bajnokaihoz.