MÁV: tolatás, ami több mint kitolás…

-SPORTPOLITIKA- Kétségbeesett kiáltásoktól hangos a magyar sport, amely az egyik legsúlyosabb gazdasági válságát éli. Micsoda ellentmondás: miközben az elmúlt években a sportminisztérium létszáma a duplájára emelkedett, az állami támogatás nőtt, addig a legsikeresebb egyesületek is súlyos anyagi gondokkal küzdenek. Előfordulhat, hogy a Bp. Honvéd felszámolását a csütörtöki közgyűlésen mondják ki, az 1911-ben alapított BVSC pedig lassan belehal a túlélési harcba, amely már tíz éve tart.

Ma már boldog békeidőként emlegetik a BVSC-nél a hetvenes–nyolcvanas éveket, amikor még építkeztek is a Szőnyi úton, a kilencvenes évek elejétől azonban fokozatosan „kitolatott” a MÁV az egyesület támogatásából. Ezt jól jelzi, hogy az egyesület tavalyi 300 millió forintos költségvetéséből csak 40 millió volt a MÁV része – igaz, a több milliárd forintos sportlétesítmények üzemeltetésére 140 millió forintot költött.
A jelenlegi súlyos helyzetet bizonyítja, hogy március elején leváltották Hipszki Mihály ügyvezető elnököt, utódja az a Kiss László lett, aki egy elnökségi határozatra hivatkozva kitért a nyilatkozat elől. A rémhírek ellenére a BVSC vezetése még reménykedik, hisz abban, hogy a veszteséges MÁV nem engedi el teljesen a vasutasegyesületek kezét, és a Szőnyi úti létesítményekre nem kerül lakat, amely azt jelentené, hogy az egyesület 1300 sportolója az utcára kerül.
Itt vannak rögvest a pólósok.
A klub zászlóshajói, élükön a saját nevelésű olimpiai bajnokkal, Szécsi Zoltánnal. No meg a kft.-ként működő szakosztállyal, annak vezetőjével, felelősével, mozgatórugójával, a montreali hőssel, Gerendás Györggyel. Azzal a fanatikus edzővel, akiből rengeteget kivesz a jelenlegi állapot, a rengeteg lóti-futi, az életben maradásért folyó harc. Bizony, ha így folytatódik, búcsút inthet a minőségi vízilabda Zuglótól.
S talán Egerben köt ki?
Nem véletlenül említjük a hevesi várost: információink szerint ugyanis nem kizárt a költözés! A felvetéssel kapcsolatosan Gerendás így válaszolt: „Hallottam róla, sőt olvastam az interneten…”
A diplomatikus (árulkodó?) reakció mellett persze volt mondanivalója a szakembernek, aki lassan a paragrafusok, szerződések témakörében is oly otthonosan mozog, mint a medencék partján. Amint megtudjuk tőle, a kormányváltást követően egyszer találkozott a MÁV vezérigazgatójával, aki akkor kijelentette: fontos a cégnek a sport, a BVSC, s annak egyik legeredményesebb, legnagyobb tömegeket vonzó szakosztálya. Ehhez képest most ott tartunk, hogy az idei évet nézve nullára zsugorodott a támogatás. Pedig három esztendeig is csupán a szerződésben rögzített tételnek a minimális részét, egyharmadát kapták meg…
„Április elsején lesz egy éve, hogy hosszú idő után újra kapcsolatba lépett velünk a MÁV. Kaptunk egy levelet, amelyben időpontot kértek a meglévő szerződések felülvizsgálatára. Annak rendje és módja szerint válaszoltuk, azóta semmi. Mit mondjak, furcsa magatartás – így az olimpiai bajnok, akinek a tehetetlenség fáj a legjobban. – Nem vagyok hülye, tisztában vagyok a problémákkal, ám akkor sem ez a megoldás. Sokkal sportszerűbb volna, ha valaki kiállna a klub elé, és feketén-fehéren kimondaná, mi várható a jövőben.”
Gerendás szavaival egyetért az összes szakosztály vezetője, akik már-már lehetetlen körülmények között (lassan fogadásokat lehetne kötni például arra, hogy vajon mikor dől össze az asztaliteniszezők csarnoka) öregbítik a klub hírnevét a nagyvilágban. Mindannyian várnak, várnak és várnak, hátha a MÁV nagy hirtelen változtat a koncepcióján. Vagy úgy is fogalmazhatunk: lép valamit egyáltalán.
A vasutasklub megmentésének egyik élharcosa a kilencvenéves Nedeczky László, aki 1949-ben Elek Ilonával megalapította a BVSC vívószakosztályát, amely azóta rendkívül eredményesen működik, olimpiai és világbajnokokat nevel. Az idős sportvezető harciassága, klubszeretete ugyan a régi, de elmondása szerint a csatában elmaradtak tőle a társak. Megítélése szerint a legnagyobb baj az, hogy a vasutasvállalat jelenlegi vezetése nem tekinti szívügyének a sportot.
Tavaly a BVSC is kapott gyorssegélyt, amely viszont csak tűzoltásra volt elég, hosszú távra nem jelentett megoldást. El kellene végre dönteni: Magyarországon szükség van-e egyesületi sportra, amelyben biztosított a fiatalok rendszeres sportolása. Vitathatatlan, hogy ez a gazdasági csődhelyzet nem Gyurcsány Ferenc sportminiszter vezetése alatt alakult ki, az viszont több mint cinikus, hogy miközben az egyesületek súlyos anyagi helyzetbe kerültek, az állami sportvagyont a rozsda marja, a sportvezetés az építkezésről beszél.
A több mint egy évtizede megszakítások nélkül a BVSC-ben dolgozó Gerendás György nem véletlenül mondta: „Már tudom, hogy igaz a mondás, miszerint a remény hal meg utoljára. Igaz, mert mi hamarabb meg fogunk…”
***
A válasz látlelet.
A Magyar Nemzet kérdés e: A MÁV az idén mennyivel kívánja támogatni a BVSC-t és a többi vidéki vasutascsapatot? Stromajer Andrea, a MÁV kommunikációs igazgatója: „Jelenleg még nincs elfogadott támogatási politika, valamint a sportráfordítások felhasználható keretének jóváhagyását illetően még az alapító engedélye is szükséges. A MÁV támogatási politikája több alternatívát kínál. A döntés meghatározza majd, hogy az ajánlatok valamelyike vagy egy újabb alternatív megoldás fogja a politika alapját képezni. Nemcsak a BVSC-t, de a többi egyesületet is közpénzből támogatjuk. Éppen az adófizetők pénzének elfogadható és átlátható felhasználása érdekében tettünk intézkedéseket első ízben a MÁV életében, és alakítottunk ki egy koncepcionális keretet a támogatásokat érintő politikára. Ettől függetlenül figyelemmel vagyunk a MÁV hagyományaira, az elért sportértékekre.”