Végveszélyben a Bp. Honvéd

-SPORTPOLITIKA- Ez nem riogatás, hanem a szomorú valóság, a több mint egy évszázada eredményes magyar sport legfontosabb bázisai kerültek kritikus helyzetbe. Ha a MÁV szándéka szerint kivonul a magyar sportból, s nem üzemelteti a létesítményeit, öt egyesület ötezer sportolója kerülhet az utcára. A magyar sport büszkesége, az egyik legeredményesebb egyesülete, a Bp. Honvéd is az életben maradásért küzd – egyre kevesebb eséllyel.

A sportminisztérium szerint 2004 a tervezés, az építkezés éve lesz, de ennek még a halvány jele sem látható, sőt, úgy néz ki, hogy az athéni olimpia után a klubok temetésének az időszaka következik. Az egyik áldozat a Bp. Honvéd lehet, amely mögül fokozatosan kihátrált a Honvédelmi Minisztérium (HM), s másfél éve a fennmaradásért küzd. Az elmúlt évben a magyar olimpiai bizottság és a sportminisztérium is segített, a 40 millió forintos rendkívüli segély néhány hónapra megoldotta a fővárosi egyesület gondját. Tavaly a HM még 30 millió forintos szerződéssel segítette az egyesületet, ebben az évben viszont már végleg hátat fordított annak a klubnak, amelynek tizenegy szakosztályában 1800-an sportolnak, s közülük 27-en készülhetnek az athéni olimpiára.
– Még beszélni is fájdalmas arról, hogy egyesületünk az elmúlt hónapokban olyan helyzetbe került, hogy megszűnhet – magyarázta Kunszt Gábor, a Honvéd ügyvezető elnöke. – A MOB-tól kapott ez évi állami támogatást csak versenyzőink olimpiai felkészülésére fordíthatjuk, és így az egyesület fenntartására nincs pénzünk. A helyzet annyira súlyos, hogy csütörtökre összehívtuk a közgyűlést, amelynek döntenie kell a jövőről.
Kunszt Gábor annyira kilátástalannak ítéli meg a helyzetet, hogy reális a veszélye annak: az egyesületet a jelenlegi formában nem tudják együtt tartani. Ráadásul az idén a létesítményeiket fenntartó Sportfólió Kht. pénzt követel az üzemeltetésért. Az elnök meglátása szerint, ha felszámolják a nagy múltú egyesületet, akkor a jelenlegi remény szerint a kajak-kenu, a vízilabda-, a cselgáncs- és talán a vívószakosztály állhat meg önállóan a lábán. Kunszt nem titkolja, a békés megoldás híve, s úgy tűnik, belefáradt a szélmalomharcba.
Móna István viszont határozottan állítja, nem szabad beletörődni a Honvéd halálába, hanem továbbra is harcolni kell az életben maradásáért. Az olimpiai bajnok öttusázó – aki 1955-től a Honvéd versenyzője volt, majd a vívószakosztály vezetője lett – elmondta, hogy az egyesületük a magyar örökség része, amelyet mindenáron meg kell menteni. Mert az nem lehet, hogy például olyan világhírű műhely, mint a Honvéd-LNX vívószakosztálya, megszűnjön, hiszen ez nem csupán a magyar sport értéke.
Sajnos a Honvéd helyzete nem egyedi, Csigó Szabolcs, a Szombathelyi Haladás elnöke az öt kiemelt vasutasklub nevében kongatta meg a vészharangot, mert ha a MÁV a bejelentett szándéka szerint kivonul a sportból, akkor ezek a klubok lehetetlen helyzetbe kerülnek. A MÁV ugyan a múlt évben csak hatvanötmillió forinttal támogatta az egyesületeit, de 365 millió forintot áldozott a klublétesítmények üzemeltetésére. Ha ezt megszüntetik, akkor az öt egyesület ötezer sportolója létesítmény és klub nélkül maradhat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a magyar labdarúgóklubok is súlyos anyagi gondokkal küzdenek, a sportlétesítmények fejlesztése a kormányváltás óta szinte megszűnt, akkor előfordulhat, hogy a magyar sport remélt athéni ünnepe után – itthon a temetések időszaka következik.