Ma még nem tudni, milyen helyezéssel utazik majd haza augusztus végén Athénból Kovács Antal, az azonban már most bizonyos, hogy egyike lesz az elsőknek, akik bejárják az olimpiai helyszíneket. Az elnyűhetetlen cselgáncsozó – bár a sérülései és az operációi miatt erről azért ő másként vélekedik – ugyanis már július végén elmegy Athénba.
„Csak két napról van szó, s arról, hogy körülnézzek, megtanuljam a várost, megismerkedjek az olimpiai helyszínekkel. Számomra ez sokat jelent, mert úgy utazom majd a versenyre, hogy tudom, mi hol található.”
Az sem jelent gondot a számára, hogy a színhelyeket szigorúan őrzik, oda senki sem juthat be. A barátság segít, Antinak ugyanis jó cimborája a görög dzsúdó eddigi egyetlen olimpiai pontszerzője, aki „köztiszteletben álló személyiség, arról nem szólva, hogy lehet vagy 140 kiló. Nem hiszem, hogy zárva maradnának előtte az ajtók…”
Az olimpiára készülő magyar cselgáncsozók – Kovácson túl Ungvári Miklós képviseli a színeinket – nem sok időt töltöttek itthon az utóbbi időben. Európában túráztak, edzőtábor edzőtábort követett. Előbb Franciaországban, majd Spanyolországban, végül pedig Németországban gyakorolhattak az európai szövetség kiválóan felszerelt központjaiban, amelyekről, de különösen a párizsiról, azt mondja az olimpiai bajnok: „Ha akár csak egy ezrelékkel több jutna a sportra Magyarországon, akkor nem kellene irigykedve néznünk ezeket a lehetőségeket.”
A leendő athéni ellenfelek, az egyetlen japán Inouét leszámítva, ott voltak az edzőtáborokban, öszsze is kapaszkodtak a magyarokkal. Arra, hogy nem korai-e elárulni a titkos fegyvereket, felfedni a nyerő technikákat, azt mondja Kovács, hogy „valamennyien vagyunk már olyan rutinosak, hogy a legfontosabb fogásokat nem vezetjük elő, azokat meghagyjuk Athénra, bár tudni kell, a mezőny minden számottevő tagja szinte mindent tud a másikról, s nem hiszem, hogy bárki is képes lenne szenzációval meglepni a másikat. Meggyőződésem, szinte minden azon múlik, ki hogyan ébred augusztus 19-én. Milyen lesz a bioritmusa, milyen a csillagjárása, s persze az sem mindegy, ki milyen sorsolást kap.”
Anti olyan sorsolást „kér,” ami az első és a második fordulóban könnyebb ellenféllel hozza össze, aztán meg mindegy… „A harmadik körben már jöhet bárki, addigra felveszem a ritmust, meg különben is: ha valaki el akar jutni a dobogóig, annak minden esélyessel és nagy névvel meg kell küzdeni. Csak az nem mindegy, hogy ki mikor következik.” Mondja, Barcelonában nagyjából rendben volt ez. Igaz, a második körben egy orosszal került össze, aki azonban nem tudott ellenállni az azon a napon transzban versenyző magyar akcióinak.
A tatamit több mint húsz éve koptató Kovács pályafutása utolsó szakaszához érkezett, már egy hónap sincs az athéni rajtig. „A melót elvégeztük, a felkészülést gyakorlatilag befejeztük, nem hiszem, hogy ennél többet tehettünk volna a jó szereplésért. A korábbi évek sérülései után már az is siker, hogy kisebb fájdalmakkal megúsztam ezt a kemény időszakot. Most már vattába teszem magam, kérem, csak a verseny napján csomagoljanak ki.”
AZ EZÜSTTŐL AZ ARANYIG. Hoszszú, ám annál dicsőségesebb utat járt be a tatamin a magyar – és a paksi – cselgáncssport
32 éves kiválósága. Első versenyén, 1982-ben, a második helyen végzett egy iskolai versenyen, három évvel később pedig úttörőolimpiát nyert. A nemzetközi sikereket a kilencvenes évek hozták meg a számára. 1991-ben bronzérmes a junior Eb-n. 1992-ben szinte valamennyi versenyén dobogós. A junior vb-n ezüst-, a felnőtt Eb-n bronz-, a barcelonai olimpián aranyérmes. 1993-ban is tart a lendület. Felnőtt világbajnok és Eb-bronzérmes. Az 1996-os olimpián ötödik. Néhány éves szünet után, 2002-ben Eb-harmadik, 2003-ban második. Az idei Eb-n is ezüstérmes.
