Május elején, a második válogatón Birgit Fischer már mindenkit megelőzött 500 méteren, Josef Capousek szövetségi edző – hosszú ideig volt élettársa Fischernek – pedig így beszélt: „Birgit egyszerűen fenomenális! Elméletileg lehetetlen, hogy valaki mindössze hat hónapos felkészülés után ilyen teljesítményre legyen képes, ám ő nem hétköznapi ember. Örülök a sikerének.”
A német sport történetének legsikeresebb női versenyzőjét nem riasztotta el a híres színész, Anthony Quinn intése, amely szerint „hatvanévesen is lehet valaki negyven – de naponta csak egy fél órára”. Olyannyira nem érdekelte az állítás, hogy két perc is elegendő volt neki ahhoz, hogy statisztává degradálja azokat, akik – a születési anyakönyvi kivonatuk alapján – a lányai lehetnének, és akik most kényszeredett mosollyal teszik fel a kérdést: „Mit akar ez az öreg bagoly Athénban, nem elég neki hét olimpiai aranyérem, meg huszonhét világbajnoki cím?” És ha még ismernék a brandenburgi hölgy visszatérésének mozgatórugóját. „Egyszerűen csak a kíváncsiság hajtott előre! Tudni akartam, mire képes a szervezetem az én koromban, ráadásul hároméves szünet után” – vallja be, és elmeséli, hogy tavaly ősszel fényképészek kívánságának eleget téve ült ismét hajóba. „A felvételek során döbbentem rá, milyen jól érzem magam, és hogy milyen jól megy még mindig…”
A hatodik olimpiájára készülő kétgyermekes anya tipikus képviselője annak a generációnak, amelyik mindent elsöprő makacssággal igyekszik ellenállni az idő múlásának. Fischer hasonlít Martina Navratilovára, Shane Gouldra. „Amikor elhatároztam, hogy újra vízre szállok, semmiféle tervem nem volt, csak álmodoztam, persze mindenekelőtt Athénról. Az első akadályon azonnal sikerült túljutnom, végül ott leszek a görög fővárosban” – mondja, a német olimpiai bizottság pedig az elsők között jelölte őt az olimpiai küldöttségbe.
A brandenburgi Fischer család harmadik gyereke hatévesen kezdett el kajakozni édesapja irányítása mellett, majd megjárta az NDK sportiskoláját mint az ASK Vorwärts Potsdam versenyzője. Érettségi után jogásznak készült, de tanulmányait hamarosan megszakította, a versenysportot helyezve előtérbe. 1979-ben nyert először világbajnokságot Duisburgban, 1980-ban, Moszkvában pedig először lett olimpiai bajnok. Tizennyolc éves volt akkor, azóta is ő a női kajakozás legfiatalabb olimpiai bajnoka.
Los Angelesben mind egyéniben, mind a német kettős, és a négyes vezérembereként totális sikerre készült – reményei elbuktak a keleti tömb bojkottján. A magyarokhoz hasonlóan az NDK is kénytelen volt meghajolni Moszkva akarata előtt. Pályafutásának első fájó vereségét Szöulban szenvedte el, kikapott a bolgár Vanja Gesevától, kilencven perccel az egyes után viszont – oldalán Anke Nothnagellel – ott állhatott a dobogó legfelső fokán. További huszonnégy óra elmúltával a német négyessel ért elsőnek a célba. Ezt követően abbahagyta a versenyzést, majd megszülte második gyerekét, Ullát, fia Ole, ekkor hároméves volt. Férjétől elvált, testnevelő tanári diplomát szerzett. Barcelona előtt rakétaszerű sebességgel robbant vissza az élvonalba, és az olimpián Kőbán Rita előtt megnyerte az egyest.
A német–magyar párbaj azóta is jellemzője a nagy világversenyeknek. „Nem lesz ez másként Athénban sem – állítja. – Nagy csatánk lesz a magyarokkal, bár biztos vagyok benne, hogy más nemzetek is beleszólnak majd a versengésünkbe. Athénban egyesben már nem állok rajthoz, ezt a leckét átengedem a fiataloknak. A magyar színekben induló Janics Natasát nagyon jó versenyzőnek tartom, élvezet nézni a mozgását, küzdőképessége dicséretre méltó, és persze fiatal kora is mellette szól. Talán nem is rossz ötlet, hogy kitérek előle… Kettesben és négyesben viszont a tapasztalatommal igyekszem majd segíteni a lányokat!”
A német válogatott pillanatnyilag edzőtáborban készül, Birgit Fischer napi két és fél, három órát tölt a vízen, saját edzésterve szerint dolgozik. És még mindig örömét leli a természetben: „A legszebbek a kora reggeli órák, egyedül lenni a hattyúkkal, látni egy-egy gémet, amint a stégen landol…”
A kajakozás nagyasszonya siet leszögezni, hogy nem Athén lesz a végállomás: „Az edzések során még rengeteg lehetőséget ki akarok próbálni. Mindössze egy évre nem érdemes újrakezdeni, nem hajtom magam nyolc hónapon keresztül csak azért, hogy megint abbahagyjam!” Az viszont egyetlenegy másodpercig sem jut az eszébe, hogy Athénban beállíthatja a kilenc aranyérmet szerzett ukrán tornásznő, Larissza Latinyina rekordját.
Birgit Fischer. Született: 1962. február 25., Brandenburg. Foglalkozása: testnevelő tanár, edző. Családi állapota: elvált, két gyermek édesanyja. Olimpiákon: 7 arany- és 3 ezüstérem. Világbajnokságokon: 27 arany-, 6 ezüst- és 2 bronzérem. Európa-bajnokságokon: 2 arany-, 2 ezüst és 3 bronzérem.
