Rendkívül elszomorít a székesfehérvári botrány. Több okból is. Egyrészt, mert egykori csapatom, illetve annak szurkolói is érintettek voltak benne, másrészt pedig azért, mert a szombati események előrevetítik annak az árnyékát, hogy ez az idény sem a béke jegyében telik majd el. Olvastam, hallottam, hogy a biztonsági erők nem álltak a feladatuk magaslatán, hogy a rendőrség – a Videoton tavalyról felhalmozott tartozása miatt – nem biztosította a meccset, s csupán a stadionon kívül teljesített szolgálatot. Ezektől függetlenül azonban elfogadhatatlan és megmagyarázhatatlan, miként történhetett meg az, ami…
Lassacskán valóban odajutunk, s ez megdöbbentő, hogy amikor mérkőzést választanak a szurkolók, nem azzal a szándékkal teszik, s mennek ki a stadionba, hogy buzdítsák a csapatukat, hanem azzal, hogy kit vágnak szájba, kit rugdosnak össze, milyen lesz a balhé forgatókönyve.
Okosat írni nehéz, mert ha a rendbontók létszáma nő, a találkozót biztosítók száma pedig egyre csökken, még a kritikusnak ítélt találkozókon is, akár minden fordulóban bekövetkezhet ehhez hasonló botrány.
Tény, a mi időnkben sem volt mindenki angyal, nem állítható, hogy valamennyi csapat valamennyi szurkolója jóban volt egymással, de akkortájt még lokalizálhatók, kezelhetők voltak az események, s ami a legfontosabb: a botrányokban a mainál jóval kevesebben vettek részt.
Mondják, a balhék melegágyát az jelenti, hogy maga a meccs nem köti le a szurkolókat. A kritikának azt a részét elfogadom, hogy lenne mit javítani labdarúgásunk színvonalán. Az ellen viszont minden zsigeremmel tiltakozom, hogy a gyengébb foci azt vonja maga után, hogy kések, vasrudak, üvegek kerüljenek elő a lelátókon. Ha így marad, a foci végleg eltűnik a stadionokból.
Neuer rátámadt Donnarummára, aki horrorsérülést okozott Musialának + videó
