Árulja el Guadeloupe-nak, ennek a piciny karib-tengeri szigetnek a titkát! Kell lennie valamiféle rejtélynek, mert az nem lehet a véletlen műve, hogy temérdek csillagot ad a francia sportnak. Laura Flessel, Marie-José Pérec, Christine Arron, Thierry Henry, Lilian Thuram, Sylvain Wiltord, hogy önön kívül még két klasszis atlétát és három labdarúgót említsek. S ha jól tudom, a jelenlegi, Athénban bronzérmes párbajtőrcsapatból Sarah Daninthe is Guadeloupe-on született.
– Igen, ő is. S elárulom, hogy a sziget titka a tengervízben rejlik!
– Amennyiben?
– Azt tartják, hogy Obelix az Asterix és Obelix meséből ott ejtette bele a tengerbe az erőt adó varázsitalát. Így aki arrafelé úszkál, óhatatlanul kortyol belőle! De komolyra fordítva a szót, sokan nem is gondolják, hogy Guadeloupe-on milyen kiválóak a feltételek a sportoláshoz. Rengeteg a sportpálya és a sportcsarnok, és a színvonalas szakmai munkához a francia állam is biztosítja az anyagi hátteret. S ami ugyancsak fontos: remek a helyi közösség.
– Miért a vívást választotta, s miért nem az atlétikát, amit a szabadban űzhetett volna?
– Eleve teremsportágat akartam választani, mert igaz ugyan, hogy Guadeloupe maga a földi paradicsom, de arrafelé gyakran esik az eső, és esőben nem nagyon szeretek futni… Először egyébként kardozó akartam lenni, a televízió előtt ülve hétéves kislányként csodáltam Jean-Francois Lamourt, pedig akkor még nem is volt olimpiai bajnok. De a lányok számára abban az időben még nem volt kardvívás, ezért lettem párbajtőröző.
– Beütöttem a nevét egy internetes keresőbe, így tudom, hogy „Darázs” a beceneve. Mikor kapta?
– Nem sokkal azután, hogy elkezdtem vívni. Egyrészt azért ragadt rám, mert mozgékony gyerekként én is mindenkit meg tudtam szúrni, másrészt pedig olyannyira sovány voltam, hogy lötyögött rajtam a vívóruha. Tényleg úgy néztem ki, mint egy darázs.
– Azt is olvastam, hogy az első edzője magyar származású volt.
– Ez így nem egészen helytálló, mert Robert Gara nem az edzőm volt, de a guadeloupe-i vívóliga elnökeként valóban sokat segített nekem.
– Ahhoz nem kell a múltba merülni, hogy tudjuk, a pályafutásában akad még egy magyar kapcsolat. Lehet, hogy nem kétszeres, hanem négyszeres olimpiai bajnok lenne, ha Nagy Tímea annak idején nem a párbajtőrvívást választja. 2000-ben az elődöntőben, 2004-ben a döntőben kapott ki tőle. Ezzel együtt az athéni eredményhirdetés után Nagy Tímea azt nyilatkozta, hogy Laura Flessel a világ legjobbja. Mit szól mindehhez?
– Igazán kedves volt Tímeától ez a nyilatkozat, de az eredmények azt mutatják, hogy ő a legjobb. Tudom, hogy a második kisbabája születése után tért vissza, s azt is, hogy a terhességét követően sérüléssel bajlódott, szóval, le a kalappal előtte. Nagyon nagy bajnoknak tartom.
– Most éppen a harmadik gyermekét várja, és azt ígéri, hogy kitart a pekingi olimpiáig.
– Én is kitartok! S komoly tervem van: úgy szeretném befejezni, ahogy kezdtem Atlantában, vagyis aranyéremmel.
– Egy kislánya már van, a gyermekeket tekintve nem akarja befogni a mi bajnoknőnket?
– De igen, Peking után mindenképpen, mert akkor majd ikreket szeretnék! S az se baj, ha hármas ikreim lesznek!
– Ott voltam 2001-ben Nimes-ben, s igazán megható volt, ahogy a vb-döntőben a német Bokel ellen elvesztett asszója után az akkor néhány hónapos kislányát magához ölelte. Két egyéni világbajnoki cím után a harmadikat éppen otthon nem sikerült megszereznie. Abban a pillanatban a kislánya nyújtotta az egyetlen vigaszt, de a csöppség persze semmit sem érzékelt a történésekből, ő nagyon vidám volt. Most már szurkol a mamának?
– Óh, hogyne, hiszen már három és fél éves, és el is várja, hogy minden versenyről vigyek haza neki érmet. Szóval, igencsak igyekeznem kell.
Forma-1
Esőkáosz, hazai pilóta sikere és egy váratlan dobogós Silverstone-ban
