Csak visszafogott búfelejtő

V Í V Á S Két hete ugyanezeken a hasábokon búsongtunk, hogy a budapesti női párbajtőr Világkupán egyetlen versenyzőnk sem jutott a legjobb nyolc közé, ami az 1989-es kezdet óta egyszer sem esett meg. Férfi kardban mívesebbek a hagyományaink, így a szégyen is nagyobb: a hét végén 1964 óta most először (!) rendezték a nyolcas döntőt nélkülünk. S erre a bajra a vasárnapi gödöllői csapat Világkupán szerzett bronz sem lehet gyógyír.

Lukasenko Ukrajnából gyorsan meglépett 4-0-ra, amikor az orosz Jakimenko embereset vágott a fejére. Ez persze a kardvívásban bevett dolog, s ilyenkor, amíg a szenvedő áldozat magához tér, bizony az is megesik, hogy fordul az állás. Az egyperces szünetre már 8-7-es orosz vezetéssel fordultak a felek, s Jakimenko végül 15-13-ra meg is nyerte a Gerevich–Kovács– Kárpáti Grand Prix és Világkupa-verseny döntőjét, megkaparintva az első helyezettet megillető tekintélyes méretű herendi porcelánserleget.
S a fejünk nekünk is fájhatott, mert a három legendánk nevét viselő GP-n egyetlen versenyzőnk sem jutott be a nyolcas döntőbe a Nemzeti Sportcsarnokban, s a bevezetőben említettek miatt ez már több volt, mint kínos… A pénteki selejtezők után szombaton reggel a 64-es főtáblán még 11 versenyzőnk kezdett, de a legjobb 16 közé már csak a csapatban vb-ezüstérmes Fodor Kende, valamint a 23 éves Bokor Gergely került be. Ám nekik is itt volt a végállomás. A nyolc közé jutásért Fodor az athéni olimpián a francia csapattal aranyérmet szerzett, s a versenyt tavaly megnyerő Sansontól 15-9-re, Bokor a lengyel Palasztól 15-13-ra kapott ki. S a jószerével ismeretlen Palasz volt az, aki reggel rögtön a főtábla első fordulójában kiverte az olimpiai ezüstérmes Nemcsik Zsoltot. Ha csak egyetlen tussal is, de a világranglista 105. helyezettje 15-14-re legyőzte a harmadikat, aki rá nem jellemző módon a mérkőzésvezető ténykedésében kereste a kudarc gyökereit. Szabó Bence szövetségi kapitány azonban nem volt vele azonos véleményen.
Az már legyen az olaszok baja, hogy Nemcsik athéni legyőzője, Montano sem élte túl az első kört. S ugyanígy járt napjaink magasan legeredményesebb vívója – s ez alatt nem csak a kardozókat értjük –, a négyszeres olimpiai bajnok és világranglista-vezető orosz Pozdnyakov, akit a kínai Csen Feng 15-12-re vert meg. S Pozdnyakov erre az egyetlen, pár perces vesztes asszóra öltözött be, mert a vasárnapi gödöllői csapat Világkupán nem vívott. Az oroszok keresik a jövő csapatát, és úgy vannak vele, hogy ebbe a kutakodásba év közben a vereségek is beleférnek.
Így az is, amit tegnap a négy közé jutásért éppen tőlünk szenvedtek el 45-42-re. Mert a Nemcsik, Fodor, Lengyel, Decsi négyes a lengyelek legyőzése (45-40) után az oroszokkal is elbánt. A szomorú szombati történések után Nemcsik tegnap különösen megemberelte magát, aminek a következő, olaszok elleni mérkőzésén is tanújelét adta. Az utolsó párban, az olimpiai döntő visszavágóján 11-5-re nagyon megverte Montanót, ám dolog szépséghibája, hogy 45-42-re kikaptunk. Az olaszok aztán az aranyat is megszerezték a döntőben a németek ellenében (45-29), nekünk pedig a fehéroroszok legyőzésével (45-37) visszafogott búfelejtőként meglett a bronz. Mert a szombati történéseket bizony nehéz feledni.