Mintavétel, próbatétel

Szombaton a doppingvétségen ért atléták után a magyar súlyemelők ügye is lezárul. Legalábbis sportszakmai, -fegyelmi vonalon. Az Aján Tamás elnökölte Nemzetközi Súlyemelő-szövetség (IWF) illetékes bizottsága akkor hallgatja meg Gyurkovics Ferencet és Kecskés Zoltánt (Kovács Zoltán, belefáradva a hadakozásba, visszavonult, azaz gyakorlatilag elfogadta a rá kimért büntetést), majd ezt követően meghozza döntését. Ne legyenek kétségeink, a két versenyzőt nem mentik fel, hanem eltiltják, csak a mérték kérdéses.
Szombaton lesz egy másik „meghallgatás” is a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésén. S ott Aján Tamás „pandúrból” „rabló” lesz. Afelől se legyenek kétségeink, hogy a küldöttek kíváncsiságukat fejezik majd ki athéni doppingügyeink iránt, s ha nem is kapnak választ, magukban kialakítják az álláspontjukat, amit szavazatok formájában tolmácsolnak.
Hogy miként köthető össze a magyar súlyemelők és Aján Tamás sorsa? Gyurkovicsék Annuséknál sokkal gyanúsabb körülmények között akadtak fenn a doppingvizsgálaton Athénban, amiért Dolovai Tamás, a Magyar Súlyemelő-szövetség akkori elnöke egyértelműen a magyar sportdiplomácia második emberét teszi felelőssé. Érdemben ugyan nem tudta befolyásolni a sportolóival szemben folyó vizsgálat kimenetelét, de részben bizonyítékokon, részben csak feltételezéseken alapuló észrevételeit folyamatosan hangoztatta. Kedden megjelent, „Itt a minta! Hol a minta?” című könyvében szinte kijelenti: Aján Tamás áll a magyar súlyemelők lebukása, azaz az ő olvasatában lebuktatása hátterében.
Súlyos vád, csupán sejtésként szavakba öntve is. E helyütt nem részletezzük újfent a magyarokkal szembeni eljárás tagadhatatlanul furcsa elemeit a mintavételtől az IWF-meghallgatás helyszínének kiválasztásáig, az Aján és Dolovai közötti pengeváltásokat, inkább arra összpontosítunk: a sportágat a nemzetközi szövetség elnöki székében képviselő magyar diplomatának milyen érdeke fűződhetett a magyarok lebuktatásához? Két indíték lehetséges. 1. Schmitt Pál, a MOB elnöke az olimpia előtt állítólag kijelentette, ha csak egy magyar doppingeset lesz Athénban, akkor lemond. Márpedig a hierarchia alapján Aján Tamás követné a sorban. 2. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság „fejeket” követelt a sportágból; Aján mint az IWF elnöke saját karrierje érdekében megfelelt ezen elvárásnak.
Bár több kellemetlenséget okozott neki az ügy – ezek közül csak egyet említve: a magyar szövetség novemberben példátlan módon nem jelölte a nemzetközi élére, megválasztását csak az IWF alapszabályának megváltoztatásával tudta elérni –, Aján Tamás eddig rutinosan kikerülte a csapdákat. Az első igazán komoly próbatétel most, a MOB közgyűlésén vár rá. A jelölésnél már csatát vesztett. Schmitt-tel szemben nemhogy ő, senki más nem állt ki ellenfélként az elnöki posztra, a főtitkári tisztség megtartásáért neki viszont meg kell küzdenie a jó nevű és kikezdhetetlennek tűnő Kamuti Jenővel.
Álságos lenne a MOB érdekével példálózni e szavazás ürügyén. A kérdést érdemesebb más irányból megközelíteni. A magyar közélet rákfenéjének sokan azt tartják, hogy gyakorlatilag nem ment végbe a rendszerváltás, ugyanazok az emberek és érdekszövetségek irányítják az országot, mint húsz éve. A sportra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a sportapparátusba csodaszerű „véletlenséggel”, számottevő versenyzői, edzői múlt híján bekerült, annak csúcsára felkapaszkodott, a párt iránti elkötelezettségét az arra illetékesített főiskolán (értsd: „foxi-maxi”) politikai tudományok doktora cím megszerzésével (forrás: hvg) is bizonyító vezetőnek távoznia kell. Ezen elvi álláspontot csak a tizenöt éve csupa feddhetetlen cselekedeten alapuló személyes példa írhatná felül. Aján Tamás ezt a próbát nem állja ki.