Szégyenletes csónakázás lett a vége

K a j a k - k e n u Dicséretes az újabb hat aranyérem, a sokadszorra elért első helyezés az éremtáblán, a zágrábi kajak-kenu világbajnokság után kicsit mégis keserű a szánk íze. Ez a sportág többnyire mentes a mesterkedésektől, s ha akadt is botrány, nézeteltérés, azt az érintettek, ha akarták, akkor sem tudták elpalástolni. A mögöttünk hagyott hét végén azonban szokatlan és elfogadhatatlan eset kezdte ki a kajak-kenusokba vetett bizalmat. Kétszeres olimpiai bajnok kajak négyesünk küzdelem nélkül adta fel a versenyt, amire korábban még sohasem volt példa. A versenyzők részben ugyan megpróbálták megmagyarázni az esetet, de a teljes képhez elengedhetetlen edzőjük, Sári Nándor véleménye.

Tudott arról, hogy tanítványai mire készülnek a középfutamban? – kérdeztük Sári Nándort.
– Céloztak rá, de nem akartam elhinni. Amikor vízre tettük a hajót, buzdítottam őket, „gyerünk, próbáljátok meg, menni fog!”, de Vereckei Ákos csak mosolygott felém.
– Ön szerint tehát Vereckei ötlete volt, hogy előre adják fel a versenyt?
– Mindannyiuknak kell vállalni ezért a felelősséget, de egyértelműen Vereckei volt az értelmi szerző.
– Ezzel nem csak Kammerert, Storczot és Horváthot akarja mentegetni, avagy Vereckeire kenni a dolgot? Köztudott, hogy megromlott a kapcsolatuk, az olimpia után el is váltak az útjaik.
– Nagyon fontos, hogy Ákos hagyott el engem, azaz a csoportot, s nem én küldtem el őt. Én tényleg nem haragszom rá, azt azonban nehezen viselem, hogy ebből a kudarcból ő megdicsőülve jöjjön ki, a többieknek meg ugyanez akár a pályafutásába kerüljön.
– Akkor mi történt?
– Hogy mi vezetett ehhez a döntéshez, azt pontosan én sem tudom. Csak azt, ami egész évben történt. Nagyon nehezen, kínlódva tudtuk egyeztetni a négyes edzéseket. Először az első válogató előtt eveztek együtt a fiúk. Csak összehasonlításképpen: tavaly már februárban volt négyes edzés.
– Vereckeinek érthető célja volt ebben az évben, hogy ismét egyesben bizonyítson, négyesben már mindent elért.
– Igaz, de az ő felelőssége is, hogy az olimpiai bajnok négyes ne ilyen csúfosan szerepeljen.
– Újabb szempont, ami az ő igazát bizonyítja: az Európa-bajnokságon ő nyert, nem miatta lett hatodik a négyes.
– Ez kicsit már sántít, a négyes teljesítménye ugyanis nem egyenlő a benne ülők egyéni teljesítményével.
– Mégis, a másik három fiú egyéni teljesítménye mennyivel maradt el a tavalyitól?
– Kammereré és Horváthé szinte semennyivel, Storczé úgy négy másodperccel.
– Nem éppen az a négy másodperc hiányzott a hajóból?
– Ez így már nem igaz. Csak ismételni tudom magam, a négyes eredménye több tényezőn múlik. Egyébként pedig Storcz Botond van akkora klasszis, hogy az olimpia után egy kicsit lazább év tőle elfogadható legyen. Amikor kellett, bizonyított, s ha meglett volna az egység, akkor az akaraterő sokat kihozott volna belőle.
– Tehát nem ő a négyes leszereplése miatti bűnbak?
– Határozottan állítom, hogy nem! Elsősorban az egység hiányzott.
– Ez nem az ön felelősségét veti fel? Nem önnek kellett volna megteremtenie az egységet?
– Igyekeztem. Az Európa-bajnokság nagy pofon volt, de utána úgy éreztem, a fiúk összekapják magukat. A közös edzéseket Vereckeivel egyeztetve, az ő igényeinek megfelelően időzítettük. Nem mi tehetünk róla, hogy ő csupán egy mért pályát akart evezni, a többi tréningen pedig csak technikázni. Egész évben arról beszélt, hogy az új közegben megújult, ezzel szemben én úgy láttam, mintha nem bírta volna a napi két kemény edzést. De azt hittem, még ez is belefér. Azt az egy pályát 2:54 percre evezték, ami erős közepes. Versenyhelyzetben ezen legalább két másodpercet faragnak, amivel legalább dobogóra lehet kerülni. Ráadásul az elutazás előtt jó hangulatban voltak mindannyian, együtt ebédeltek, tréfálkoztak.
– A kör bezárult: akkor mi történt Zágrábban?
– Pontosan sajnos nem tudom. Vereckei megint elkezdte, hogy Storczot húzni kell a hajóban, s ez megmérgezte a hangulatot. Addig-addig kínlódtak, amíg ez a szégyenletes csónakázás lett a vége.
– Ön szerint tehát Vereckei a felelős a kudarcért. Ha így van, akkor nem kellett volna az Eb után kitessékelnie a hajóból?
– Ezt mondta Fábiánné Kati néni is. Amire visszakérdeztem, ő akár Sydney, akár Athén előtt bárkit is kitett a négyesből? Pedig biztosan megfordult a fejében. Ha ezt megteszem, mindenki azt mondja, bolond vagyok, hogy a legjobb embertől válok meg. Nekem az volt a célom, hogy a négy fiú a nehézségek dacára együtt bizonyítson. De ha már ez nem sikerült, akkor nem hagyom, hogy a kudarcot kiporciózzák. Vereckei Ákosnak nincs oka és joga ránk mutogatni. Hiába hagyott el bennünket, egy tapodtat sem lépett előre. Eb-t velem is nyert négyszer, a világbajnokságon pedig szinte ugyanúgy szerepelt, mint 2003-ban. Miközben a Kökény, Kucsera páros az én irányításommal aranyérmes lett. Nekem semmi bajom sincs Vereckei Ákossal, de azt nem hagyom, hogy a tanítványaimat gyalázza. Még segíteni is hajlandó lettem volna neki. 2003-ban úgy láttam, nincs értelme tovább erőltetnie a szólózást, felajánlottam neki, hogy próbálja meg a párost Kammererrel.
– Akkor talán a csapat is együtt marad, de ez már a múlt. S hogyan tovább? Storcz és Horváth erősen a visszavonulás gondolatával barátkozik.
– Ez az, ami különösen bánt. Mintha erre ment volna ki az egész játék. A folytatásra buzdítom őket. Ha a válogatási rendszer lehetővé teszi, jövőre újra összeállítok egy sikeres négyest. Ha kell, Vereckei Ákos nélkül.