Vívódás pengeváltás nélkül

Ö t t u s a Tavaly Moszkvában egyetlen érmet nyert a magyar öttusa a sportág világbajnokságán, az idén Varsóban hármat. Egy éve az az egy olimpiai számban szerzett arany volt Vörös Zsuzsanna révén, az idén Vörös ezüstig jutott, csakúgy, mint a női csapat, a férfiváltó pedig a dobogó tetejéig, de a két utóbbi nem számít az ötkarikás játékokon. Viszont a vb-n igen, így az oroszok (két arany, három ezüst, egy bronz) mögött honfitársaink a második helyen végeztek az éremtáblán. A meglévő hiányérzet alapvetően a férfi hagyományos versenyből, annak is a vívásából fakad. Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány és a legmagasabbról a legmélyebbre jutó versenyző, Balogh Gábor azóta is ennek az okát keresi.

Bizonyos szempontból a vívás az öttusa legfontosabb száma, hiszen nemcsak nyerni lehet pontokat, hanem egyúttal az ellenféltől elvenni őket. Ezért is fájó, ami az idén Varsóban történt, de Pálvölgyi Miklós, a férfiválogatott szövetségi kapitánya nem csak a vívótermi témákról beszélt: „Egyéniben az utóbbi években magunk alatt szerepeltünk, és ez egyre nehezedő lelki hátizsákként hatott a fiúkra. Ehhez hozzájárult a szövetség elnöksége és jómagam is, mindig mindenki egyéni, tehát olimpiai számban elérendő aranyérmekről beszélt, hiszen csak így lehet eladni a sportágat. Sőt az elnökség egyes tagjai szemében szinte alig számít a csapat- vagy váltósiker, mint ahogy ez az idei Eb után kiderült, mondtam is a fiúknak kint Varsóban: elvettétek tőlem a lehetőséget, hogy beolvassak néhány embernek.” Ettől persze még nem oldódott meg a gyatra lengyelországi vívás problémája, s ezt a szakvezető készséggel elismerte. „Gondolkodom a megoldáson, a felkészülés során többet kellene együttműködni hazai és külföldi vívókkal, a válogatásnál pedig ez a tusa nagyobb szorzóval szerepelne.”
Balogh Gábor bukta a legnagyobbat a páston, s nem csak pontszámban, hiszen ő kétszeres egyéni világbajnokként, olimpiai másodikként szerepelt ilyen gyatrán.
– Nem kell félni kimondani, ez szégyenteljes volt – fogalmazott minden köntörfalazás nélkül Balogh. – Egyszerűen nem tudtam tust adni. Pedig edzésen nem igazán tudtak megverni, de akkor szakmailag kell váltani, mégpedig drasztikusan. Fontos, hogy nem edzőváltásra gondolok, viszont ilyen ingerszegény vívófelkészülés a jelek szerint ennyit ér. Sajnos nem tudom a megoldást, örülnék, ha valaki megmondaná.
– A váltóversenyt már nem várta meg, előtte hazaindult. Miért?
– Megbeszéltem a szövetségi kapitánnyal, s egyetértettünk abban, hogy ebben az állapotban nem lennék hasznára a csapatnak. Természetesen nagyon örültem a fiúk sikerének, legalább valamit mégiscsak sikerült felmutatni.
– Hogyan tovább? Az olimpia után sok minden megfordult a fejében…
– Akkor nehezebb volt feldolgozni, de ez most annyira tragikusra sikerült, hogy talán mások is észreveszik, mint intő példát. Az öttusázást nem lehet elfelejteni, viszont ez a sportág is fejlődik, s én azon leszek, hogy kövessem.
– Már a jövő heti Világkupa-döntőn Uppsalában?
– Nem hinném, mert önköltséges alapon kellene utaznom, és nincs rá pénzem. Úgyhogy két hónapot pihenek.
Az általános pénztelenséget alátámasztandó, már a vb-re is csak az utolsó pillanatban becserkészett támogató (MVM) segítségével utazhatott el a teljes magyar küldöttség, a Vk-döntő előtt pedig a szövetségi kapitány a Malévnál összejött ingyenjegyét próbálja átadni Kállai Ákosnak, hogy ő elindulhasson.
S ezért már nem csak a sportágon belül kell keresni az okokat.