Kecskés a verseny előtt akadt fenn a vizsgálaton, a könyökficamot szenvedett Kovács nem tudott időben mintát adni, Gyurkovicstól pedig ezüstérmét vették el utólag. Kecskés és Gyurkovics esetében közös, hogy mindkettőjük vizeletében az oxandrolon nevű anabolikus szteroidot mutatták ki.
A gyanakvás éppen ezzel kezdődött. Az oxandrolon nem igazán hatásos doppingszer, viszont egyedi tulajdonsággal rendelkezik a szteroidok között: vízben oldódik. Tehát akár utólag is beletehették a magyarok vizeletébe. A gyanú, persze, önmagában kevés. A jegyzőkönyvek szerint Kovács, Kecskés és Gyurkovics is doppingvétséget követett el.
A „harc” azóta a nyilvánosság előtt, annak feltételezett erejét felhasználva zajlik az igazság felderítése érdekében. Ennek élére kezdetben Dolovai Tamás, a Magyar Súlyemelő-szövetség az olimpia idején hivatalban lévő elnöke állt, aki ha nem is nevezte meg, kimondatlanul Aján Tamást, a MOB főtitkárát tette felelőssé a magyarok lebukásáért, azaz szerinte lebuktatásáért.
A vádakra válaszul Aján Tamás a nyár elején ismertette a változatát; azt állította: potencianövelő szer okozta a magyar versenyzők végzetét. Részleteket nem árult el, csak sejtetett. Azt is, hogy Gyurkovicsék manipulálták a vizeletüket, azaz más adta a mintát helyettük. Érdekességként megjegyzendő: a potencianövelő szerek nem tartalmaznak oxandrolont. Ebben a zűrzavarban dr. Szerdahelyi Szabolcs doppingszakértő, a sportegyesületek egykori vezető orvosa „nyomozásba” kezdett. Ő is kulcsfigurának tartja Aján Tamást. Több ízben kért tőle interjút, de miként a sajtó többi képviselője, rendre elutasításba ütközött. Ezért a minap nyílt levelet intézett a MOB főtitkárához, amiből az alábbiakban idézünk. (Az ügyről írt könyve Rémálomfejtés címmel hamarosan megjelenik.)
Szerinte Aján Tamásnak erkölcsi kötelessége lenne nyilatkozni, mert ártatlan embereket – a súlyemelő-válogatott athéni edzőjét és szövetségi kapitányát, Bökfi Jánost és Imrő Dezsőt – is hírbe hozott, akik „… az érintettség okán védekezésre kényszerültek. Ön ugyanis megdöbbentő nyilatkozatot tett, miszerint olyan információk birtokába jutott, hogy a magyar súlyemelők azért buktak le Athénban, mert másnak a vizeletét adták le, de az sem volt tiszta, hiszen az olimpiát megelőző tatai edzőtáborban a vizeletet kölcsönző »két úr« potencianövelő szerrel élt. Ezzel Ön nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a versenyzők és egyes vezetők szervezett doppingolásra szövetkeztek, majd annak lelepleződését elkerülendő »öntéssel« próbálkoztak, de azt is elügyetlenkedték. Ezáltal Ön olyan manipulációval vádolta a versenyzőket, amelyekkel hivatalosan még a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség sem vádolta őket. Ön azt állította, hogy írásos bizonyítékai is vannak az Athénban történtekre, és arra is ígéretet tett, hogy egy későbbi időpontban név szerint meg fogja nevezni a felelősöket. Sajnos azonban erre a mai napig nem került sor. (…) Ön először a versenyzőknek javasolta: magyarázatként adják elő, miszerint ők jóhiszeműségük áldozatai, mert potencianövelő szert szedtek, és nem gondolták, hogy abban a doppinglistán is szereplő összetevő van. Ők azonban ezt nem vállalták. A potencianövelés megmaradt a továbbfejlesztett történetben is, de most már nem a versenyzők, hanem mások szedték a lebukást okozó szert, ami viszont kimutatható volt a kölcsönzött vizeletben. (…) Figyelemre méltó azon állítása, miszerint a doppingolás nagy üzlet nemcsak a versenyzőknek, a dílereknek, hanem a doppingellenőröknek is, de a legnagyobb üzlet a legmagasabb szintű sportvezetőknek, akik attól függően jutalmazhatják vagy büntethetik egy-egy ország versenyzőit, hogy az adott sportág vezetői kellőképpen szófogadók-e vagy sem.”
Aján Tamás szerepét illetően nagyjából erről van szó a doppingügyben. Érdeklődéssel várjuk az újabb fejleményeket.
Döntött a kormány a Hévízi Tófürdőről
