Újra érem másfél évtized után

Azután, hogy szűk két hónapja Vlagyikavkazban edzőtáborozva kézközépcsonttörést szenvedett, Ritter Árpádnak nem sok jót ígért a budapesti birkózó-vb. Tegnap nem csak ehhez képest alakított nagyot: a szabadfogás 74 kg-os súlycsoportjában ezüstérmes lett az orosz Buvajsza Szajtyijev mögött, akinek nagyságát elég azzal a ténnyel alátámasztani, hogy az utóbbi tíz év világversenyein mindössze egyszer kapott ki.

Ritter Árpád 2001-ben és 2002-ben is megnyerte az Európa-bajnokságot, a világbajnokságokon azonban eddig csak egy 5. hely volt a legjobb eredménye még 2001-ből. Tavaly az olimpián pechjére rögtön első ellenfélként kifogta a félelmetes oroszt, ebből adódóan az athéni szereplése sajnálatosan kurtára sikeredett. Ellenben most nem panaszkodhatott a sorsolásra, amelynek a lényegi része az volt, hogy a kétszeres olimpiai, valamint egyaránt ötszörös világ- és Európa-bajnok Szajtyijev, aki 1995 óta csak Sydneyben botlott, a másik ágra került.
Ritterről a spanyol Dominguez, majd a moldovai Burca elleni meccsén sem állíthattuk, hogy oktatófilmbe illően hajigálta az ellenfeleit a szőnyegen, de nem is ez volt fontos, hanem a győzelem, s ehhez megtették az apró levitelek, mögé kerülések. A kirgiz Jeksenovot már keményebb fából faragták, rögtön megragadta Ritter lábát, ami alapesetben nagyon rossz hír lenne, csakhogy a Csepeli BC 30 éves versenyzője az egész mezőny egyik legjobb kontrázója. Túljárt a kirgiz eszén is, olyannyira, hogy majdnem tusolta, s 6-0-val abszolválta az első menetet. A másodikat 3-1-gyel, s ez bőven elegendő volt; a döntőbe jutásért jöhetett az olimpiai ötödik helyezett, korábbi vb-3. amerikai Williams.
Ám amikor a versenyzők már éppen felléptek volna a szőnyegre, a hangszóróból egy automata géphang, „Figyelem, figyelem, tűzjelzés, próbariadó!”, vonta el a figyelmüket, legalábbis Ritterét, mert két-három percen át csak magyarul ismétlődött a szöveg, így a vb-n a külföldiek gyaníthatóan valódi vészhelyzet esetén is érdeklődve szemlélnék, hogy hirtelen mire fel a nagy sietség.
Az elődöntő első menetében Ritter és Williams nem kapkodott, jobbára csak méregette egymást, így a pont nélküli két perc után hosszabbítás következett sorsolással, s a feldobott korong, ahogy a hazai pályán elvárható tőle, számunkra kedvező helyzetet vett fel a szőnyegen, a kék lapjával felfelé. Vagyis Ritter kulcsolhatta át Williams térdhajlatát, s egy hárompontos akcióval bele is döngölte a szőnyegbe a tengerentúlit. A második menetben beérte egy apró ponttal, ami egyúttal a döntőbe juttatta! S ezen a ponton kellett elmerengenünk azon, hogy szabadfogásban legutóbb 1989-ben szereztünk érmet Tóth Gábor révén, aki Martignyben 90 kg-ban bronzérmes volt. S persze óhatatlanul az is bevillant, hogy kötöttfogásban huszonnégy vb-aranyunk van, szabadfogásban pedig csupán egy, amit Kovács István 1979-ben San Diegóban nyert 82 kg-ban.
A döntőben hozzávetőleg egy percig álmodozhattunk. Ekkor Szajtyijev Ritter mögé keveredett, majd befogta az orsót, pörgetett, és 3-0-ra vitte a menetet. A másodikban is összeügyeskedett három pontot, a vége előtt Ritter egy pontja már nem változtatott a tényen: a szakág zsenije megkapta szokásos aranyát. Kevéssel később az ezüstérmes szomorkásan nyilatkozott: „Nagyon szerettem volna győzni, de azt hiszem, hogy egy-két nap múlva már az öröm érzése lesz a nagyobb. S talán jövőre már az aranynak örülhetek.”
Ami a tegnap még érdekelt versenyzőinket illeti, Kiss Tamás a 84 kg-ban egy vereséggel, Kiss Gergő a 96 kg-ban két győzelemmel és két vereséggel helyezetlenül zárt.
Világbajnokok, szabadfogás, 74 kg: Szajtyijev (orosz), 84 kg: Mindorasvili (grúz), 96 kg: Gacalov (orosz).