Az elnökök emberei

Hallottak már Werner Hackmannról? Ő a német labdarúgóliga (DFL) elnöke, egyben a szövetség (DFB) egyik alelnöke. Nem emlékszem rá, hogy bármikor bárhol azt nyilatkozta volna sportági vezetőiről, alkalmatlanok a szerepükre és mondjanak le, sőt őszintén szólva fogalmam sem volt, ki ő, amíg utána nem néztem. Egy funkcionárius a háttérből, aki tudja és végzi a dolgát, nem többet, nem kevesebbet. Az előtérben Gerhard Mayer-Vorfelder DFB-elnök vagy Theo Zwanziger gazdasági igazgató is tudja és végzi, a hírek nem róluk szólnak, a német labdarúgás pedig megy a maga útján valahol a csúcs közelében.
Nálunk ilyen nincs, pedig német vezető akad. Lothar Matthäus bebizonyította, hogy kirakatembernek sokkal jobb, edzőnek viszont semmivel sem, mint magyar kollégái, személye pedig tőle és eredménytelenségétől függetlenül vált kisstílű csatározások tárgyává. Mivel a szövetségi kapitány a jelenlegi MLSZ-vezetés, azon belül Bozóky Imre elnök „embere”, jogos szakmai, jellembeli, üzleti kritikája mentén mozgolódnak a nem(csak) őt, hanem alapvetően Bozókyt megbuktatni szándékozók. Az MLSZ első emberét a sportág minden búja-baja ellenére év elején sosem látott fölénnyel választották újra, érdekes, akkor senki nem reklamált. Szieben László ligaelnök igen, de ő már a tisztújító közgyűlés előtt elvesztette a csatát, és önként távozott, utódja, Tarsoly Csaba egy szerencsétlen beszólás miatt szintén, majd júniusban előbukkant Kisteleki István.
Ő lassan két évtizede tevékenykedik a magyar futballban, annak idején edzette a BVSC-t, a Vasast, az MTK-t, az Újpestet. Utóbbinál már üzletemberi kvalitásait is kamatoztathatta, s bár se ezzel, se e nélkül nem ért el igazán komoly eredményt, valahogy megbukni sem tudott. Elment, majd visszajött, aztán megint elment, s most megint visszajött, mint a bumeráng. Az, hogy ligaelnökként rendet, szigort és megújulást ígért, rendben van, ígérni mindenki tud. Aztán viszont „vasmarkából” hamar kicsúszott az FTC, a ZTE és a Honvéd, hiszen megfelelő papírok és garanciák híján is elindulhatott mindhárom a profi bajnokságban. Az ekkor még engedékeny Kisteleki hirtelen taktikát változtatott, és bekeményített: a Puskás-gála kapcsán ostorozta az extraprofitot célba vevő szervezőket, visszaminősítette a határidőig Tornyinak nem fizető Honvédot, nem engedte működni a prolicenc nélküli új edzőket, s élére állt a Matthäus-ellenes MLSZ-elnökségi tagoknak.
Észrevehető, hogy minden erővonal a szövetség csúcsa felé mutat, a módszer pedig igen egyszerű, éppen az, amit a német szakvezető és szekértábora is használ: nagyhangú, féligazságokat tartalmazó nyilatkozatok, saját emberek mozgatása a szakmában és a sajtóban. Kisteleki keménysége mögött ugyanúgy űr tátong és hibák sorjáznak, mint Matthäusnál: Honvéd-ügyben egy kulcsfontosságú iratot, a felülvizsgálati kérelmet nem postázta a liga az illetékes MLSZ-bizottságnak, vagy az idény elejétől még lehetett az NB I-ben prolicenc nélkül edzősködni, így a menet közbeni szigorítás nonszensz. Mint ahogy a jelenlegi helyzet is, úgy, ahogy van.
Ma a Honvéd-történetben, csütörtökön Lothar Matthäus szerződése kapcsán várhatók fontos döntések, de nem önmagukban valók. Vagy ide kedveznek, vagy oda. Csak rosszul járhatunk.