Nulláról indulva sincs messze a cél

Kimutatások szerint a hazai lakosság körében a szabadidős sporttevékenységek között a kispályás foci örvend a legnagyobb népszerűségnek. Ám hozzávetőleg háromszázezres táborával szorosan ott van mögötte az utcai futás, és akár hamarosan előzhet is. A szezon vége felé a szlogen mindenesetre már igazolást nyert, nevezetesen az, hogy a 2005. esztendő a futás éve lett.

Korábban csak egyszer, valamikor a kilencvenes évek elején esett az eső a Budapest maratonon, így tulajdonképpen már időszerű volt, hogy bő egy hete a jubileumot ülő 20. versenyen megöntözze az indulókat. Ám el nem tántoríthatta őket. „A futófesztivál távjain együttesen mintegy tizenötezren indultak, ezen belül a maratonon több mint háromezren” – vonja meg a mérleget Kocsis Árpád, a hazai futóversenyek terén piacvezető Budapest Sportiroda (BSI) ügyvezetője. „Arra különösen büszkék lehetünk, hogy 45 országból érkeztek futók hozzánk, együttesen több mint 1500-an. A külföldi indulók számát tekintve Európában az első tíz maraton között vagyunk” – szögezi le Kocsis, hozzátéve, hogy a híres londoni maraton negyvennégyezer indulója között háromezer külföldi se akad, igaz, erre a versenyre eleve nehéz bejutni. Olyannyira, hogy itt az indulók számát már limitálni kell, mert csak maguk az angolok már most öt évre előre feltöltenék a mezőnyt.
Ettől mi még messze vagyunk, de az is nagy szó, hogy a közép-európai régióban a budapesti maraton számít a legnagyobbnak, fogalmazzunk úgy, holtversenyben a prágaival. Azzal együtt, hogy a cseh főváros helyzeti előnyben van, kontinensünk közepe táján autópályán jóval könnyebben megközelíthető. Budapestre repülőn kell utazni, ami már drágább mulatság, a fapados járatokkal pedig könnyen megjárhatja az ember. A Runner’s World internetes honlapjának fórumában a minap el is panaszolta egy angol maratonista, hogy hiába ment ki már pénteken este a repülőtérre, a váratlan járattörlések miatt csak vasárnap hajnalban érkezett meg Budapestre, és alig egyórás alvás után már indulhatott felvenni a rajtszámát.
Így aztán a 42 195 méter lefutása közben ő aligha gyönyörködött önfeledten fővárosunk látványosságaiban, pedig ezek mindenképpen a javunkra döntenek Prágával szemben. Mert hiába gyönyörű a cseh főváros is, legyen elég most csak a Károly hidat említeni, ha ott a versenytáv nagy részét a kivezető útra tették. Bő egy hete amúgy a budapesti maratonnal egy napon rendezték meg a kassait is, amely az egész világon a második legnagyobb múlttal dicsekedhet, kezdete 1924-re nyúlik vissza. (A rangidős az 1897-ben életre hívott Boston Maraton.) Az egybeesést azonban Kocsis Árpád egyáltalán nem tartja szerencsétlennek: „Ahogy indultak magyarok Kassán, éppen úgy jöttek szlovákok is Budapestre. S mivel évente csak egy-két maratont lehet futni, ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy két adott verseny között egy hét vagy éppen másfél hónap van a naptárban. Budapestre eljött csaknem kétszáz német, akik indulhattak volna korábban Berlinben, vagy rajthoz állhatnának a hónap végén Frankfurtban is, ám ők mégis Budapestet választották” – mondja a versenyigazgatói posztot is betöltő Kocsis Árpád.
S megtudunk tőle egy egészen meghökkentő adatot is: a 42 195 méteres táv háromezer főt meghaladó mezőnyéből több mint nyolcszázan most futottak életükben először maratont. „Tudnék olyan történetet mondani, hogy valaki két évvel ezelőtt még keményen dohányzott, az italt sem vetette meg, de úgy döntött, hogy 35 évesen változtat az életén. Lefogyott, és most már a második maratonját teljesítette. Nem is a nulláról, hanem a mínusz tizenötről indulva. Ám igazából nem az a lényeg, hogy mindenáron a maratont kell lefutni. Ha úgy alakul, az úgyis jön magától. Az viszont nagyon fontos lenne, hogy minél többen tegyenek az egészségükért, és változtassanak a mozgásszegény életmódjukon. Örvendetes, hogy egyre többen gondolkodnak így, s néha még számomra is döbbenetes, milyen sok futóval találkozom reggelente a Margitszigeten. Egy fővárosi felmérés szerint naponta háromezren futnak itt.”
Budapesten ma már a megméretésekre is bőséges a kínálat, és az indulók száma évről évre növekvő tendenciát mutat. Amint már említettük, a Plus Budapest Maraton különböző távjain csaknem tizenötezren indultak, a szezont nyitó áprilisi Vivicittán 9500-an, a szeptemberi Nike félmaratonon 8500-an, a K and H maraton váltón 6500-an, s várhatóan ugyanennyien állnak rajthoz most vasárnap a Coca-Cola női futógálán is. Ami pedig a következő évet illeti, az már biztos, hogy a BSI jövőre indítja a gyaloglóprogramját, hogy a futástól egyelőre még idegenkedőket is kicsalogassa a fotelekből.