Egyrészt az alábbiak olvashatók a szövetség tegnap ismertetett közleményében: „A doppingvétségben érintettek megkapták a vonatkozó szabályok szerinti eltiltásukat, s visszavonultak a versenyzéstől. Felkészítésüket végző szakvezetőik már nem állnak a sportágat irányító szakszövetség alkalmazásában. Megnyílt az út a sajnálatos történet lezárására.” Másrészt pedig a következők: „Felajánljuk, hogy minden nemzeti válogatottbeli sportolónktól vegyenek mintát a DNS-térkép elkészítéséhez. Tisztelettel felkérjük doppingvétség miatt elmarasztalt sportolóinkat, érintett szakvezetőiket, hogy újra vegyék fontolóra a Nemzeti Sporthivatal DNS-mintaadást szorgalmazó kérését.” Tehát az MSSZ szándéka szerint a még mindig nyitott kérdések dacára Gyurkovicsostul, Imrőstül, Bökfistöl túllépne az athéni doppingügyön, ugyanakkor meg kell felelnie a Nemzeti Sporthivatal elvárásainak. Ebből a megfontolásból fogant a Tisztán akarunk látni! kistestvére, a Tiszta lappal kívánunk indulni! gondolata, amit a közlemény így összegez: „…az athéni eseményeket, azok negatív utóéletét nem feledve – de végleg lezárva – a jövő építése felé forduljon.” Mi is az akadálya a lezárásnak, tisztánlátásnak, amikor mindenki ezt óhajtja? (Maga Gyurkovics Ferenc is, aki – talán egyúttal gúnyt űzve a sporthivatalból – két hete ugyancsak ellátta kézjegyével annak transzparensét.) Az NSH szerint a súlyemelő, valamint az olimpián a válogatottat irányító két szakvezető, Imrő Dezső és Bökfi János. Ha ők adnának nyálmintát, akkor kiderülne, manipulált-e a versenyző, vagy sem. A sportoló ellenben azzal érvel, amíg ő kérte ezt az összehasonlítást, addig az NSH a füle botját sem mozdította, azaz szerinte a hivatal nem az igazság kiderítésén fáradozik, hanem bizonyos, magasabb rangú érdekeknek engedelmeskedik.
S hogy van politika az ügyben, azt a három héttel ezelőtti Ábrahám Attila–Schmitt Pál-pengeváltás óta kár is lenne tagadni. A MOB elnöke az NSH-ra mutogatott, mondván, a törvény szerint az ő feladata a doppingellenes harc, mire a hivatal vezetője a diplomatikus megfogalmazásokat kerülve tájékozatlansággal, illetve szándékos csúsztatással vádolta meg Schmittet. Ábrahám akkor egyúttal azt állította, az NSH-nak csupán koordinációs és finanszírozási feladatai vannak. Ennek ellentmondani látszik az a birtokunkban lévő dopping-ellenőrzési űrlap, amelyen megrendelőként az NSH van feltüntetve. Érdeklődésünkre Énekes Zoltán, az NSH sajtófőnöke azt mondta, nem tud ilyen esetről, de a „megrendelés” nem tartozik a sporthivatal kompetenciájába. Akkor mégis, ez hogyan történhetett? Talán úgy, hogy a szóban forgó súlyemelő Cser Norbert, akit egyébként az elmúlt két hónapban társainál feltűnően többször, pontosan hatszor ellenőriztek, s aki Imrő Dezső egyetlen válogatott tanítványa, ekként kulcsfigura. A doppingügy ugyanis nemcsak Gyurkovics, hanem Imrő kikényszerített vallomásával is megoldható. Ez persze csak újabb feltételezés, azt bizonyítva, a tisztánlátáshoz nem elég egy szemüveg.
Az is elgondolkoztató, hogy a válogatott csupán a MOB gyorssegélyével utazhatott el Dohába, a szerdán kezdődő világbajnokság színhelyére, miközben az NSH-tól a szövetség még mindig nem kapta meg támogatásának a második fél évre esedékes részletét. Fehér Tamás, az új elnök kérdésünkre óvakodott attól, hogy bíráló megjegyzéseket tegyen a hivatalra, a késlekedést a szövetség vezetésében meglehetősen gyakorta bekövetkezett személycserékkel indokolta, de nem nehéz belátni, a MOB-hoz hasonlóan talán az NSH is megelőlegezhette volna bizalmát, ha oly nagyon akarta volna.
A tisztánlátásra még várni, a tiszta újrakezdés eredményéről pedig érdemben a súlyemelő-válogatott világbajnoki szereplése után alkothatunk véleményt.
Visszatérés. A közelmúlt eseményeinek hatására mintha a versenyzők körében is oldódna a hangulat. A szövetség tegnapi demonstrációján a visszavonulását korábban bejelentő Varga Viktória és Tancsics László is megjelent. Érdeklődésünkre előbbi azt mondta, ő csupán betegsége, szívizomgyulladás miatt hagyta abba ideiglenesen az emelést, utóbbi egyenesen cáfolta a viszszavonulását, azt állítva, csak a válogatottságról mondott le, s egyöntetűen úgy fogalmaztak, ha eljön az ideje, szeretnének újra világversenyen indulni. A várandós Krutzler Eszter, továbbá Gyurkovics Ferenc sem mondott le erről, néhány éven belül akár újra lehet ütőképes válogatott.
