Egy nagyon gyors korcsolyás

Afelől semmi kétség, hogy mint eddig valamennyi téli olimpián, úgy a bő két hét múlva kezdődő torinói játékokon is korcsolyázóink vihetik a legtöbbre. Az viszont már egyáltalán nem biztos, hogy ezúttal is műkorcsolyázóink. Elég csak összevetni a két múlt heti Európa-bajnokság eredménylistáját, s rögzíteni a tényt, hogy a rövid pályás gyorskorcsolya Eb-n Huszár Erika 500 méteren negyedik lett. Nem mellékesen e távon a világranglistán a nyolcadik.

Műkorcsolyázóink közül Pavuk Viktória ugyanakkor a 12., a két évvel ezelőtti Európa-bajnok Sebestyén Júlia csak a 14. lett a lyoni Eb-n, s bár ennél jóval többre képesek, az olimpián az amerikaiak és a japánok belépésével olyan mérvű a konkurencia, hogy a legjobb tízbe nagyon nehéz betörni. Nem könnyű persze a rövid pályás gyorskorcsolyázásban sem, de erre jelenleg Huszár Erikának kétségkívül jobbak az esélyei.
– Ha most kapna egy nagyobb összeget, hogy tegye fel arra a magyar versenyzőre, aki legelőrébb végez Torinóban, kire fogadna? – kérdeztük Huszár Erikát, akinek nem is az 500 méteren elért negyedik helye volt a legjobb eredménye az Eb-n, hiszen 3000-en a magyar váltó harmadik lett Krynica Zdrójban.
– Ez nagyon gonosz kérdés! Mert hogy venné ki magát, ha azt mondanám, hogy magamra tenném?! Lengyelországban mi is néztük a tévében a közvetítést, így tudom, hogy a műkorcsolyázóink nem úgy szerepeltek a maguk Európa-bajnokságán, ahogy szerettek volna, és nagyon drukkolok nekik, hogy Torinóban javítsanak. Persze azt egyáltalán nem tagadom, hogy én szeretnék náluk is jobban szerepelni.
– Konkrétan?
– Még az Eb előtt, ahogy közeledtünk az olimpiához, egyre inkább éreztem a lelki terhet, és egyre „nagyobb” számokat mondtam. Két hete még nagy bátran ki mertem jelenteni, hogy igenis az első tízbe szeretnék kerülni, aztán úgy voltam vele, hogy csak jussak be a legjobb tizenötbe. Most, az Eb után viszont megint vállalom, hogy a cél az első tíz. Elsősorban az ötszáz méteren, de azért remélem, hogy a többi távon is jó leszek! Igaz, hogy ötszázon lettem negyedik az Eb-n, itt állok a legelőrébb a világranglistán, a nyolcadik helyen, a bormiói Világkupán a hetedik helyen végeztem, ám Hágában az ezer ment jobban, azon kilencedik lettem.
– Mekkora előny lesz az olimpián a sorsolásnál az, hogy a nyolcadik a világranglistán?
– Előnynek előny, de túlságosan messzemenő következtetéseket nem szabad levonni belőle. Mert vegyük csak azt, hogy valaki, aki általában az első tíz között végez, Bormióban elesett, és így hátracsúszott a rangsorban. Ezek után előfordulhat, hogy vele osztanak be egy futamba, és így már nem is olyan jó a sorsolásom. Az se mindegy, hogy hányas pályára kerülök. Mert ha ötszázon kitesznek az ötösre, akkor onnan aligha tudok „berajtolni”. Azt pedig mondanom sem kell, hogy a jég mennyire csúszik, én is eleshetek, de ráfázhatok, ha előttem esik el valaki, és ki is lökhetnek. Ahogyan most az Eb-n az ötszázas döntőben meg is történt velem.
– Miért nem zárták ki a vétkest?
– Azt csak a bírók tudják. Sajnos nálunk sokszor előfordul, hogy a kanyarbírók idős bácsikák vagy olyanok, akiknek nincs semmi korcsolyázói múltjuk, és az amúgy is villámgyors történéseket rosszul ítélik meg.
– És így éremtől esett el?
– Mivel az olasz lány rögtön az első kanyarban lökött el, ezt nem mondhatom biztosra, de szerintem a bronzérmet megszerezhettem volna.
– Vasárnap a váltóban megszerezte. Ezek után viszont nyilván még szomorúbbak amiatt, hogy ebben a számban hajszállal lecsúsztak az olimpiáról.
– Ez bizony így van, nagyon kevésen múlt, hogy nem leszünk ott Torinóban a nyolc váltó között. A bormiói olimpiai válogatón hetedikek lettünk, a hágain azonban csak kilencedikek, s hatalmas pechünk volt. A németek a bormiói tizedik helyük után Hágában úgy lettek másodikok, hogy többen is elestek előttük, másokat pedig kizártak. Így ők mennek Torinóba, mi pedig csak az első tartalékok vagyunk… Most az Eb-n azért is hajtottunk, hogy a németeket megelőzzük, ami sikerült is, s ez némi kárpótlás számunkra. Csak egy egészen pici érmet kaptunk, alig nagyobb, mint egy tízforintos, de nekünk nagyon értékes.
– Árulja már el, mitől ilyen jók a magyarok a rövid pályás gyorskorcsolyázásban!
– Nem is tudom… Bizonyára számít, hogy a válogatottból mindannyian görkorcsolyázással kezdtünk, ahhoz jött úgymond kiegészítő sportágnak a gyorskori, s annak idején Jászberényben nagyon jó kis társaság verődött össze. A torinói csapatunkból hárman, rajtam kívül még Darázs Rózsa és Darázs Peti is jászberényi, sőt még Nagy Mariann és Farkas Éva is, akik a 2002-es Salt Lake City-i olimpián indultak.
– De hiszen Jászberényben már évek óta nincs jégpálya!
– Éppen ezért én a 2000-es székesfehérvári junior-világbajnokság után abba is hagytam a gyorskorcsolyázást, és átálltam a görkorcsolyára. Egész jól ment, megnyertem a junior Eb-t, gyorsasági görkoriban, ami majdnem olyan, mint a gyorskorcsolya, csak éppen ott gyakorlatilag megengedett a lökdösődés is. Aki nem látja, el sem hiszi, mi zajlik a pályán, amikor egy hoszszabb távon egyszerre harmincan tülekednek.
– No és hogy keveredett vissza a gyorskorcsolyához?
– Felkerültem Budapestre tanulni, és láttam, hogy simán kijuthattam volna a 2002-es olimpiára. No, ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy visszatérek, és Torinóban már én is ott akarok lenni.
– A csúcsformát nyilván az olimpiára igyekeznek időzíteni. Hogy legyen valami támpontunk, az Eb-n hány százalékos formában volt?
– Legfeljebb hetvenszázalékosban, szóval még van bennem tartalék. Az elutazásig pedig gőzerővel edzünk, mi több, most hét végén kerül sor a magyar bajnokságra. Remélem, hogy itt is jó formában leszek, bár addig még meg kellene gyógyulnom. Tudniillik Lengyelországban rettenetesen megfáztam, ami persze nem is csoda. Amikor hétfőn reggel indultunk haza, mínusz 32 fokot mutattak a hőmérők, és csak azután mertünk beülni a kocsiba, hogy előtte egy órán át ment a fűtés. Persze így is kabátban, kesztyűben vacogtunk. Ilyen hideget még soha nem éltem meg.
– Ez is érdekes téma, az olimpiai esélylatolgást pedig már megejtettük, de hogy ezt a hetven százalékot mondta, még megkérdezném: tudja-e, hogy legutóbb mikor szereztünk pontot téli olimpián?
– Tudom, megnéztem. Nagyon régen, 1980-ban. És persze az álmomban néha nekem is megfordul a fejemben, hogy… De ezt most inkább nem folytatom, már csak kabalából sem.